„Tolnay László Kálmán” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb TOLNAY László Kálmán (Balatonfüred, 1924. nov. 28.–Zalaegerszeg, 2010. szept. 14.) technikus, vitorlázó. Apja Tolnay Kálmán...”) |
a |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
− | [[Image: | + | [[Image:Tolnay_Kalman.jpg|200px|thumb]] |
− | TOLNAY László Kálmán (Balatonfüred, 1924. | + | TOLNAY László Kálmán (Balatonfüred, 1924. november 28. – Zalaegerszeg, 2010. szeptember 14.) technikus, vitorlázó. Apja Tolnay Kálmán első magyar vitorlavarró. |
=Élete= | =Élete= | ||
11. sor: | 11. sor: | ||
*Ki kicsoda a magyar sportéletben? 3. kötet. Szekszárd, 1995. | *Ki kicsoda a magyar sportéletben? 3. kötet. Szekszárd, 1995. | ||
− | [[Category: | + | [[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] |
A lap jelenlegi, 2017. május 3., 17:46-kori változata
TOLNAY László Kálmán (Balatonfüred, 1924. november 28. – Zalaegerszeg, 2010. szeptember 14.) technikus, vitorlázó. Apja Tolnay Kálmán első magyar vitorlavarró.
Élete
1944-ben a Budapesti Felsőipari Iskola faipari szakán végzett. 1944–1947-ben a Balatonfüredi Hajógyárban, 1947-től 1952-ig a Fűzfői Nitrokémiánál rajzoló. 1952 és 1984 között a Balatonfüredi Hajógyárban tervező. 1984-től nyugdíjas. Sporteredményei: 1947-től 1953-ig fűzfői egyesületekben, 1954 és 1969 között a balatonfüredi Vasasban versenyzett, mint vitorlázó. 1947–1949 kalóz, 1950–1956., 1961–1969 csillaghajó, 1957–1960 finn dingi hajóosztály versenyzője. 1948-tól 1965-ig tizenegyszeres magyar bajnok. 1948-ban a Balkán Játékokon I. helyezést ért el. Ez 1945 után az első magyar vitorlássiker, a Balkán Játékokon az egyetlen magyar vitorlásgyőzelem. 1962-ben a Keleti-tengeri Hét elnevezésű versenyen I. lett. 1968-ban a XIX. (Mexikói) Olimpián a 13-ik. 1948 és 1968 között válogatott kerettag. Az általa tervezett M 7-es vitorlás építésével megindult a vitorlások exportja. Kezdetben fából, később műanyagból készítették. 1985-ben Veszprém megye legeredményesebb sportolója. – Balatonfured temetőjében nyugszik.
Irodalom
- Ki kicsoda a magyar sportéletben? 3. kötet. Szekszárd, 1995.