„Szabó István (vegyészmérnök)” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb SZABÓ István (Szombathely, 1942. okt. 16.– Veszprém, 2004. szept. 2.) vegyészmérnök, üvegipari szakmérnök, egyetemi magántan...”) |
a |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | [[Image: | + | [[Image:Szabo_I_1942.jpg|200px|thumb]] |
| − | SZABÓ István (Szombathely, 1942. | + | SZABÓ István (Szombathely, 1942. október 16. – Veszprém, 2004. szeptember 2.) vegyészmérnök, üvegipari szakmérnök, egyetemi magántanár. |
=Élete= | =Élete= | ||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
1960-ban a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban vegyészmérnöki, 1983-ban üvegipari szakmérnöki oklevelet, 1969-ben műszaki egyetemi doktori címet szerzett. A kémiai tudományok kandidátusa (1985), habilitált doktor (1997). Az 1966–1969-es években az MTA MÜKKI Veszprém, ösztöndíjas gyakornoka. 1969-től 1975-ig a Veszprémi Vegyipari Egyetem tudományos és külügyi osztályának vezetője. 1975-ben tudományos munkatárs, 1985-ben tudományos főmunkatárs, 1990-ben címzetes egyetemi docens, 1998-ban egyetemi magántanár, 1999-től tudományos tanácsadó a Veszprémi Egyetem Szilikát- és Anyagmérnöki Tanszékén. 1990 után több alkalommal vendégprofesszor németországi (Clausthal, Jena) egyetemeken. Tagja volt magyar és nemzetközi tudományos és szakmai szervezeteknek, azok vezető testületeinek. Az üvegek kémiája, fizikai tulajdonságai, üvegtechnológia, műszaki üvegek, oxid- és fluoridüvegek, üvegkerámiák, hulladék üvegcserép újrahasznosítása, mikroelem-tartalmú, környezetkímélő üveges műtrágya előállítása voltak kutatótevékenységének témái. Munkásságáért 1993-ban az OTH különdíját, az EURÉKA 93 nemzetközi találmányi kiállítás díját, a VEAB II. díját, 1999-ben a Szilikátiparért érmet, 2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott. 1998-tól az Építőanyag c. szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban száznál több tudományos közleménye jelent meg, számtalan hazai és nemzetközi konferencián (Anglia, Németország, Kína, Brazília, Csehország stb.) tartott előadást, tucatnál több szabadalom fűződik nevéhez. – A veszprémi Szent Margit-templomban nyugszik. | 1960-ban a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban vegyészmérnöki, 1983-ban üvegipari szakmérnöki oklevelet, 1969-ben műszaki egyetemi doktori címet szerzett. A kémiai tudományok kandidátusa (1985), habilitált doktor (1997). Az 1966–1969-es években az MTA MÜKKI Veszprém, ösztöndíjas gyakornoka. 1969-től 1975-ig a Veszprémi Vegyipari Egyetem tudományos és külügyi osztályának vezetője. 1975-ben tudományos munkatárs, 1985-ben tudományos főmunkatárs, 1990-ben címzetes egyetemi docens, 1998-ban egyetemi magántanár, 1999-től tudományos tanácsadó a Veszprémi Egyetem Szilikát- és Anyagmérnöki Tanszékén. 1990 után több alkalommal vendégprofesszor németországi (Clausthal, Jena) egyetemeken. Tagja volt magyar és nemzetközi tudományos és szakmai szervezeteknek, azok vezető testületeinek. Az üvegek kémiája, fizikai tulajdonságai, üvegtechnológia, műszaki üvegek, oxid- és fluoridüvegek, üvegkerámiák, hulladék üvegcserép újrahasznosítása, mikroelem-tartalmú, környezetkímélő üveges műtrágya előállítása voltak kutatótevékenységének témái. Munkásságáért 1993-ban az OTH különdíját, az EURÉKA 93 nemzetközi találmányi kiállítás díját, a VEAB II. díját, 1999-ben a Szilikátiparért érmet, 2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott. 1998-tól az Építőanyag c. szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban száznál több tudományos közleménye jelent meg, számtalan hazai és nemzetközi konferencián (Anglia, Németország, Kína, Brazília, Csehország stb.) tartott előadást, tucatnál több szabadalom fűződik nevéhez. – A veszprémi Szent Margit-templomban nyugszik. | ||
| − | [[Category: | + | [[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] |
A lap jelenlegi, 2017. március 14., 16:56-kori változata
SZABÓ István (Szombathely, 1942. október 16. – Veszprém, 2004. szeptember 2.) vegyészmérnök, üvegipari szakmérnök, egyetemi magántanár.
Élete
1960-ban a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban vegyészmérnöki, 1983-ban üvegipari szakmérnöki oklevelet, 1969-ben műszaki egyetemi doktori címet szerzett. A kémiai tudományok kandidátusa (1985), habilitált doktor (1997). Az 1966–1969-es években az MTA MÜKKI Veszprém, ösztöndíjas gyakornoka. 1969-től 1975-ig a Veszprémi Vegyipari Egyetem tudományos és külügyi osztályának vezetője. 1975-ben tudományos munkatárs, 1985-ben tudományos főmunkatárs, 1990-ben címzetes egyetemi docens, 1998-ban egyetemi magántanár, 1999-től tudományos tanácsadó a Veszprémi Egyetem Szilikát- és Anyagmérnöki Tanszékén. 1990 után több alkalommal vendégprofesszor németországi (Clausthal, Jena) egyetemeken. Tagja volt magyar és nemzetközi tudományos és szakmai szervezeteknek, azok vezető testületeinek. Az üvegek kémiája, fizikai tulajdonságai, üvegtechnológia, műszaki üvegek, oxid- és fluoridüvegek, üvegkerámiák, hulladék üvegcserép újrahasznosítása, mikroelem-tartalmú, környezetkímélő üveges műtrágya előállítása voltak kutatótevékenységének témái. Munkásságáért 1993-ban az OTH különdíját, az EURÉKA 93 nemzetközi találmányi kiállítás díját, a VEAB II. díját, 1999-ben a Szilikátiparért érmet, 2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott. 1998-tól az Építőanyag c. szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban száznál több tudományos közleménye jelent meg, számtalan hazai és nemzetközi konferencián (Anglia, Németország, Kína, Brazília, Csehország stb.) tartott előadást, tucatnál több szabadalom fűződik nevéhez. – A veszprémi Szent Margit-templomban nyugszik.
