A lap jelenlegi, 2017. január 21., 18:38-kori változata

VARGA József (Budapest, 1891. február 8. – Budapest, 1956. június 8.) tanár, vegyészmérnök, miniszter.

Élete

1920-tól a budapesti műegyetem tanára, 1939–1943-as években először iparügyi, később kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter. Miniszteri működése alatt a magyar vegyipar jelentős mértékben fejlődött. Ellenezte a 2. világháborúban való részvételünket, a Koronatanácsban a hadüzenet ellen szavazott. 1939-ben a Magyar Élet Pártjának programjával országgyűlési képviselő. 1951-ben a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója, 1952 és 1956 között a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanára. Létrehozta az ásványolaj-tanszéket. Kutatómunkája során először a hazai bauxitoknak a cementgyártásban való hasznosítása foglalkoztatta. Legjelentősebb eredményei a műbenzinek és motorhajtó anyagok előállításához fűződnek. Nemzetközileg elismert felfedezése az un. kénhidrogén-effektus (Varga-effektus) megállapítása. Eljárása alapján 1935-ben Pétfürdőn barnaszén-hidrogénező üzem indult meg. Az MTA-nak 1932-től levelező-, 1949-től rendes tagja. Kutatásainak eredményeiről számos közlemény jelent meg a hazai és a külföldi szakirodalomban. Bronz mellszobra, Szomor László alkotása a Veszprémi Egyetem C épületének előcsarnokában látható. 1950-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott.

Művei

• Kémiai technológia. 1–2. Köt. (Társszerző.) Budapest, 1953–1961.

Irodalom

• POLINSZKY Károly: Varga József 1891–1956. = Magyar Tudomány, 1957. 1–4. sz.
• A magyar vegyészet arcképcsarnoka. 3. Köt. Várpalota, 1992.
• KARCAGI László: 45 éves a Péti Nitrogénművek. Veszprém, 1976.
• A tudós professzor és alkotó mérnök. = Természet Világa, 1991. 2. sz.
• Megemlékezés Varga József születésének 100. évfordulója alkalmából. = Magyar Kémikusok Lapja, 1991. 3. sz.