„Károlyi Antal (politikus)” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb KÁROLYI Antal (Magyargencs, 1843. júl. 17.–jan. 9.) politikus. Jogi tanulmányait befejezve Vas megye szolgálatába lépett. ...”) |
a |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | [[Image: | + | [[Image:Karolyi_Antal_1843.jpg|200px|thumb]] |
| − | KÁROLYI Antal (Magyargencs, 1843. | + | KÁROLYI Antal (Magyargencs, 1843. július 17. – ?. január 9.) politikus. |
| + | |||
| + | 1869-ben köz- és váltóügyvéd lett. 1868-ban lépett a Vas megye szolgálatába, mint aljegyző. 1871. december 19-én egyhangúlag tiszti főügyésszé választották. 1883. november 18-án a vármegye főjegyzője lett. 1891. augusztus 3-án - Reiszig Ede Békés vármegyei főispánná való kinevezése folytán - a megüresedett alispáni széket foglalja el. 1893-ban királyi tanácsosi kinevezést kapott, és még ugyanebben az évben a harmadik porosz királyi koronarend tulajdonosa is lett. A vármegye közigazgatását irányította egészen 1901. október 28-i nyugdíjazásáig. | ||
| + | 1901-ben országgyűlési képviselőnek választották. Számos közigazgatási tanulmányt írt. 1895-ben, Egy alispán álnéven röpiratot jelentetett meg a törvényhatósági reform kérdéseivel kapcsolatban. | ||
| + | |||
| + | Nagy része volt az árvaház megalapításában, valamint a színház és Berzsenyi-szobor is az ő lelkes igyekezetének köszönhette létét. | ||
==Irodalom== | ==Irodalom== | ||
| − | *SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. | + | *SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Budapest, 1941. |
[[Category:Életrajzok]] | [[Category:Életrajzok]] | ||
{{DEFAULTSORT:Karolyi Antal}} | {{DEFAULTSORT:Karolyi Antal}} | ||
A lap 2016. október 4., 14:16-kori változata
KÁROLYI Antal (Magyargencs, 1843. július 17. – ?. január 9.) politikus.
1869-ben köz- és váltóügyvéd lett. 1868-ban lépett a Vas megye szolgálatába, mint aljegyző. 1871. december 19-én egyhangúlag tiszti főügyésszé választották. 1883. november 18-án a vármegye főjegyzője lett. 1891. augusztus 3-án - Reiszig Ede Békés vármegyei főispánná való kinevezése folytán - a megüresedett alispáni széket foglalja el. 1893-ban királyi tanácsosi kinevezést kapott, és még ugyanebben az évben a harmadik porosz királyi koronarend tulajdonosa is lett. A vármegye közigazgatását irányította egészen 1901. október 28-i nyugdíjazásáig. 1901-ben országgyűlési képviselőnek választották. Számos közigazgatási tanulmányt írt. 1895-ben, Egy alispán álnéven röpiratot jelentetett meg a törvényhatósági reform kérdéseivel kapcsolatban.
Nagy része volt az árvaház megalapításában, valamint a színház és Berzsenyi-szobor is az ő lelkes igyekezetének köszönhette létét.
Irodalom
- SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Budapest, 1941.
