„A középkori zirci apátság” változatai közötti eltérés

A lap 2011. szeptember 20., 11:59-kori változata

    III. Béla 1182-ben Franciaországból, Clairvaux-ból hívott szerzeteseket, akik benépesítették a zirci apátságot, amelyet Bakonyinak neveztek másfél évszázadon át, de már 1199-ben előfordult Zirc néven is. A legrégebbi emlék a Chronicon Claravallense még csak „Bakonyi” apátságot említ, de már 1221-től kezdve az oklevelekből a Bakonyban lévő zirci apátságról írnak. A zirci apátok is bakonyi-zirci apátnak nevezik magukat ezidőben, talán azért, hogy megkülönböztessék magukat a horvátországi Zirc-től.

Források:

     Az első forrás, amely megemlíti a zirci apátságot, Esterházy Pál 1696-ban kiadott Mennyei korona című műve, melyben a Boldogságos Szűz Mária kegyképeit mutatja be. A zirci apátságról ezt írja:
„CLIV. A zirczi csudálatos Boldog Aszszony Képe Magyar Országban. Vagyon Magyar Országban az Bakonban Veszprim Vármegyében egy Zircz nevű Klastrom, mely épéttetett ez előtt négy száz Esztendővel az Cisterciensis Barátoknak, az holott az Bóldogságos Szűznek kiváltképpen való tiszteleti vólt, de az pogány ellenségtűl az Ezer öt száz Harminczadik Esztendőben földig le-rontatott, s most-is csak puszta, néhúnt föl-álván falai azon szent helynek.” A forrás az apátság részleteiben nem igazít el, s egy-két apró pontatlanságot is tartalmaz az alapítás dátumát és a „földig való lerontatás” illetően.
     1699-ben, amikor a heinrichaui apát megbízottja, Abraham Wabrzig ciszterci atya Zircen helyszíni szemlét tartott, a te tamplom felmenő falai,pillérei az ablakok mérművei még mind megvoltak. A főoltár mögött a templom keleti záródásában hatalmas, ép keretű ablaknyílást látott. A kereszthajóból nyíló két-két keleti kápolna ép boltozattal állott. A két bal oldalit rendbe hozták és zirc új lakóinak ott tartották az istentiszteleteket, amíg az új templom el nem készült. A kolstorépület keleti szárnya is még épségben volt. 
     A következő írott emlék 1729 körül keletkezett,  amikor a három ciszterci szerzetes Pápáról zircre költözött. A Zirci Boldogságos Szűzről nevezett apátság birtokainak és elhagyott földjeinek részelets felsorolása című mű. 
     A következő forrás Bél Mátyás Veszprém megyére vonatkozó munkájában található. Ő 1735 előtt maga mérte fel Zircet. Mind a középkori apátság romajit, mind az épülő újat és a falut. 
     Az ötödik forrásnak az apátság Historia domus-a tekinthető. 
     A következő forrás Bonbardius és Trsztyánszki SJ atyák Topographia magni regni Hungariae című munkájának 2., 1750-ben megjelenet kiadásában található Zircről, bár ez kevesebb információval szolgál, mint a Bél Mátyás féle leírás.
     Időrendben az utolsó, ha nem is teljes forrásértékű anyagnak, az Olaszfalui római katolikus templom főoltárképe számít. A kép bal alsó sarkában valószínűleg a középkori ziric apátság romjai láthatók két ciszterci szerzetes jelenlétében. 

Apátság, templom:

        A zirci középkori templom, hasonlóan a pilisivel háromhajós, kereszthajós bazilika, hossza feltételezések szerint 56 méter; egyenes, négyzet alaprajzú a főszentélye, két-két négyzetes mellékszentéllyel rendelkezett, melyek a kereszthajószárnyakból nyíltak.
     Elsőként a szentélyt, illetve a háromhajós épületet keletről záró kereszthajót építették fel, a hosszháznak csupán az alapozásait készítették el. Az volt a cél, hogy mielőbb alkalmas legyen a félkész templom a szertartásokra, így boltozat is elsőként csak a szentély fölé került. A templom így már használható volt, s a szerzetesek talán még évtizedekig a III. Bélától megkapott udvarházban laktak, hiszen a kolostoregyüttes építése csak a 13. században kezdődött el. A templom viszont már alkalmas volt a szertartásokra az 1204-ig uralkodó Imre király idején is, amit a jelenleg a barokk ciszterci templomban található (a bal oldali első kápolnájában) oltárdedikációs kő bizonyít az uralkodó nevével. A későbbiekben folytatták a templom hajóinak építését, a teljes befejezésre azonban csak II. András uralkodása alatt, talán az 1220-as, '30-as években kerülhetett sor. Az is valószínűsíthető, hogy az építkezést anyagi okok hátráltatták: ez magyarázatot adna arra, hogy miért rosszabb minőségűek a hajóból származó koragótikus faragványok, mint a szentély díszítései. Ahogy haladtak nyugatra a templom építésével, egyre kevésbé lehetett pénzük jó kőfaragókat megfizetni. A kolostor építése még lassabban haladt. A kerengő alapozásánál Zsigmond-kori pénzekre bukkantak, ami azt jelenti, hogy ezt a részt csaknem kétszáz esztendővel később, a 15. század első harmadában építhették csak fel.
        Az ősi ciszterci eszmény megvalósítására a Cuha völgye megfelelt a szerzeteseknek, a világi zajtól elzárkóztak, szigorú fegyelemmel, imádsággal és munkával szolgálták Istent. A túlvilágba vetett hiten kívül a földön való lét érdekében mezőgazdasági munkát kellett végezniük a szerzeteseknek, így Zircen is kialakult földművelő-iskola, állatnemesítő iskola, ahol kezdetben a munkástestvérek dolgoztak. Királyaink adományozása révén birtokos lett az apátság Zirctől távolabb eső helyeken is, így nemcsak szerzetesek látták el a feladatokat, hanem bevonták a családos embereket, jobbágyokat is. Ez eltérés volt az ősi formától, de a malomgazdaság bevezetése is változást jelentett, hiszen a kezdetben csak létfenntartásra működtetett malmot már jövedelemforrásként is használták a későbbi időkben. Szőlőt 1936. óta műveltek a zirci szerzetesek, amely a házi borszükségletet fedezte.
     A zirci középkori apátság alapító apátjairól nincsenek feljegyzések, kivéve az úttörőmunkát végző Limoges-i Jánosról, aki az alapítást követő 25. évben jelenik meg zirci apátként, 1208-tól 1218-ig volt bakonyi-zirci apát, Zirc első írója.
     Az alapítás, felépítést követően  biztosan végeztek - talán többször is - javítása  munkákat. Ezt egy XIV-XV. századi gótikus, rézsűs bélletű ablakkeret is igazolja.
     1552 környékén a török hódítás következtében a zirci középkori apátság kihalt és pusztulás lett a sorsa, a portyázó török csapatok kincset keresve felásták a monostort és a templom környékét is. 

     Sajnos a heinrichauiak a régi épületeket nem találták alkalmasnak arra, hogy azokból igényeiknek és a kor művészi ízlésének megfelelő új apátságot alakítsanak ki, ezért elhatározták a régifalak lebontását. A köveket az alapokig elhordták, a kolostorét az új monostorba, a templomét az új templomba építették be. Utoljára a templom díszes nyugati oromfalát robbantották fel puskaporral 1738-ban.

A középkori apátság a jelenlegi épületegyüttes keleti szomszédságában állt. A templom helyét csaknem pontosan egy kőfal felezi nyugat-keleti hosszirányban. A falon belül az apátság udvara, a falon kívül a Köztársaság utca, rajta veszprém-győri 82. sz. főút húzódik jelenleg.

Ásatások és azok eredményei:

Az 1912-es és 1913-as első, Hümpfner Tibor, apáti titkár által vezetett ásatások nyomán kiderült, hogy az északi mellékhajó, továbbá a főhajó északi fele a 82. számú főútvonal (Győr-Veszprém), és a mellette lévő járda alá esik, amelyen megtalálható a középkori apátság egyetlen épen maradt pillérkötege, a XVIII. században arra helyezett Imre herceg szoborral.
A fennt említett ásatás leleteinek legszebb darabjait a tihanyi kőtárban őrzik.
Ezek:

• "Hosszú, végig faragott, fekvő hasáb alakú, álló téglalap metszetű kő; a hasáb elülső, alsó sarka frontális  zárólemezhez járuló oldalsó, átlós körszeletívek mentén homorúan kimesztve. E háttér előtt ellentétesen ívelt szélrajzú, hosszanti vonalú, húsos díszétmények. Középen, mély vájatokkal kísérve, hurkás, lentről két dudor közül induló, fent szélesebb gumóban eltűnő borda, legfölül ovális mező körüli leveles díszre utaló nyomok. Kétfelé egy-egy ... hosszában enyhén vájatolt, lent göbbel, fent töredékes, bimbószerűen visszahajló levéldíssszel megtoldott elem, ..." (Tóth Sándor) 
  A konzol jobb oldala nagyolt, míg a többi oldalsó felületet simára faragott: a kő sarokról nyúlt előre. Elképzelhető, hogy az emeleti lakóterek bővítése során elkalmazták. Az emelet falsíkja a földszinti falhoz képest előrelép, és a kiugró részt teljes szélességében nyújtott konzolok támasztják alá. Méretei: m: 46 cm, sz: 31. cm, h: 169 cm. feltételezhető hogy a melegedő helyiség előreugratott emeletét tartotta ez a konzol.
• Az eredetileg két darabból álló fejezettöredék.Közel félhenger alakú, felfelé kismérvűen szélesedő tömb. Palástján kétoldalt és elöl három összeérő tövű, felülethez tapadó, domború peremű, felfelé keskenyedő, letört bimbójú levél, közeikben második levélsor részletei, karéjos szélű elemmel. 
•  A monostor keleti szárnyában feltárt oszloplábazatain mutatkozó magas színvonalról tanúskodik az a féloszloplábazat, amely a fennállóhoz hasonló oszlopkötegből ered. Alacsony, közel négyzetes alapú tömb. A talplemez széleit belülről érintő alsó párnatag alul-felül enyhén visszavágva; fent kissé döntött síkú lemeztag kzvetítésével csatlakozik a durván kiképzett, csaknem szögletes horonyhoz.
• Vörös homokkőből készült sírkő.Hasáb alakú, trapézhoz közeli metszetű kő.
• Másik sírkő az apátság képtalantermének bejárata elől. Lapos, téglalap alakú kő. Csúcsíves háromkaréj hegyén álló, hosszú szárú kereszt. A tüskeszerű keresztszárak között csúcsíves háromkaréjok negatívjai valószínűsíthetők.
  

A mai templom északi és keleti falazatában is felismerhetők helyenként az egykori apátság kövei.
Ahogy a középkori apátsági templom északi és déli oldalhomlokzatának tagolását biztosító párkányok közül is láthatók egyes darabok a mai bazilika északi falszövetében, ahogy lábazati és övpárkányokat, pilasztereket, illetve középkori ajtó és balak kőkereteket is. 

     1944-ben a rendi növendékek kitakarították a feltárva hagyott romokat. 1950-ben az apátság feloszlatásával a romterület gazdátlanná vált.  1958-ban Reguly Antal halálának 100. évfordulójára, Békefi Antal kezdeményezésével Veress D. Csaba és Illés Ferenc megszervezték a romok rendbetételét: "kőtárat" remdeztek be. 1963-után a romkertben lévő kövek egy részét elszállították a tihanyi kőtárba (lásd  a fenti felsorolást). A kisebb faragványokat pedig a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, veszprémvölgyi kőtárába stzállították, ahol ezek ma is vannak. Az 1978/79-es tanévben Szűcs István a diákokkkal rendbetette, a bokrokat, fákat kivágták, a fellazult köveket visszahelyezték.Továbbáelkészítették a középkori apátság modelljét két lehetséges változatban. 1982-ben ismét tisztogatást végeztek. Nogha tervek is voltak a bemutatásra, ezek nem valósultak meg. utoljára 2003-ban a ciszterci növendékek végeztek karbantartó munkát a romterületen.
     A 82. számú főút északi oldalán 2005-ben építkezés zajlott, amely során a középkori templomból maradványokat találtak, többek között a rózsaablakból, bimbófejes oszlopfőből részleteket, borda- és oszloptöredékeket, és lábazatokat, amelyek alapján, valamint az 1912-től tartó kutatások alapján Bérczi Bernát O.Cist, és Benkő Csaba virtuálisan rekonstruálta a középkori ciszterci apátságot.

     A 2007-es ásatás elsősorban a kolostor Keleti szárnyának kutatására, az 1912-es ásatás eredményeinek kiegészítésére koncentrált.
Keleti szárny: Ezen a területen, a káptalanteremtől északra egy barokk kori épületnyom kerüült elő, mely hozzáépült a 17. században még álló középkori épület oldalához. A korábbi alaprrajzról ismert 3 helyett a keleti fal mentén 4, a déli oldalfal mentén 1 támpilléralapozás rajzolódott ki.  Ezek közül a képtalanterem dk-i sarkánál lévő 2. támpillér maradt meg a legjobb állapotbanMagassága mutatta, hogy a külső járószint magasabban lehetett, mint a terembelső padlószintje. A 3. támpillér, csak az altalaj felszíne magasságában volt, a 4-et pedig teljesen kiszedve lehetett észlelni. Az altalaj D-K irányú lejtésű volt. Az előkerült leletek valószínűsítok, hogy a keleti szárnyat utólagosan bővítették, feltehetőleg egy emeleti helység - esetleges dormitórium - bővítése/létesítése miatt. Szintén a keleti fal mentén a belső oldalon három, 0,5 m mély és 0,5x0,5 m méretű nagy mészkőlapokkal bélelt cölöplyukat találtak. Ezek feltehetőleg a boltozat erősítésére szolgáltak, és vagy emeleti bővítéssel, vagy kandalló, kémény építéssel lehettek összefüggésben. 
Kút töredékei: a középső cölöplyuk betöltésének tetejéről előkerült egy vörösmárvány kúttálca töredék, mely a kolostor kútházában álló csorgókút része lehetett. A tálca egykori peremét lefaragták, azonban íves, finoman csiszolt pereme jól látható, illetve felismerhető a két kifolyó nyílás is, melyet az enyhén lejtő felső felszínről átlósan fúrtak, hogy levezessék a vizet a tálca alatti gyűjtőbe. A kúttálca rekonstruiálható átmérője 2 méter. feltehetőleg a kút középső tálcája lehetett. Egy másik, több oldalról átfúrt kőtöredék a lábazati részhez tartozhatott, a kút alsó tálcájának tartóeleme volt, és a víz kétirányú mozgását tette lehetővé.
Infirmárium/apáti ház: Az 1912-es ásatáshoz képest ezen a részén, a keleti szárny déli termének délkeketi sarkánál a falkiszedések kelet, illetve dél felé tovább folytatódtak, egy újabb helység került elő, ami feltehetőleg  apáti ház vagy infirmárium volt.
Káptalan terem:  A terem északi pillérlábazata még in situ helyzetben volt. Északnyugati sarkában vörösmészkő lapok darabjai kerültek elő, valószínűsíthetően a az egykori kőpadló darabjai voltak. A teremben előkerült még két fiatalabb és 6 felnőtt egyén csontváza, nagy részük bolygatva. Az egyik 4-5 éves gyermek sírja: a váz alatt megfigyelhető fakéreg felszínén a ruha-ing részét képező aranyszál nyomai is észlelhetők voltak, a medence tájékán.
Déli szárny: A kolostor keleti kerengőfolyosóés déli szárnya területét vizsgálták. A kerengőpadlót több helyen megbolygatták. Itt egy másodlagos helyzetű sírkő is előkerült, sírokkal egyetemben. A kerengőfolyosók Abraham Wabrzig szerzetes levele szerint boltozatok voltak.
A déli szárny belsejében talált rossz állapotú padlónyom alól nagy mennyiségű halcsont került elő, ami a helyiség refektórium voltát erősíti meg.  A padlót megbolygató egyik gödörből egy majdnem teljesen összeállítható fazék, és egy vasdepó lelet mellett egy állatfejes bronz kiöntőcső került elő. Utóbbi valószínűleg egy bronzkancsóhoz tartozhatott. Ennek formai párhuzamai 15-16. századiak, de már a 13. századból is ismertek. 
A déli szárny kutatásakor tűzhelyapalozás is előkerült, amiből a helyiség konyha vagy calefaktórium funkciója valószínűsíthető.
A 2011-es ásatás feladata volt, hogy megtalálják a kolostor kerengőjének keleti részét, illetve tovább kutatták a templom hozzáférhető felét. Temetkezéseket is találtak az ásatás során. A kerengőnél is voltak emberi maradványok, illetve a templom főhajójában is. Itt valószínűleg világi személyeket temettek el, legalábbis a ruházat megmaradt részei, például egy díszes öv, erre utalnak. A főhajó közepén, a kerítés tövében is előkerült egy további sír.

 A középkori apátság elhelyezkedéséből adódóan, a közművezetékek fektetése, javítási, módosítási munkálatai során többször került sor kisebb feltárásokra is. Ezek e következő eredményeket hozták:

• 1952 vízvezeték fektetése: felmerült, hogy a templom csak hat boltszakaszos volt, mivel úgy tűnt, hogy megtalaálták a templom nyugati zárófalának alapozási nyomait. Az ásatást vezető Héjj Miklós még nem ismerte a Hümpfner Tibor vezette ásatás eredményit. Megtalálták továbbá a a templom északi falának alapjait is, valamint az északi mellékhajó helyén a padlószint alatt több csontvázas sírt, és egy vörösmárvány oszlopfőt.
• 1954 vízvezeték további fektetése: szintén az északi mellékhajó helyén és annak vobalában további sírokra bukkantak és a már Hümpfner Tibor által is ismertetett rendkívóül masszív alapfalakat. A falak a jelenlegi úttest alatt még 2 m mélyésgben is folytatódtak.
• 1972 Az apátsági erdészlakás bontása közben a régi monostorból származó kövek került elő.
• 1996 gázvezeték fektetése: Az út déli oldalán  a pillértől keletre a fennt említett (1912,1954) alapfalakat. Az út északi oldalán a 12 m-re fekvő fal folytatása került elő, az arborétum fala mellett a mai járda alatt emberi csontokat találtak. Ennek következtében valószínűsíthető, hogy a szerzetesi temető a templom szentélyétől keletre feküdt. A pillértől keletre 14,5 m-re 100x60x30x cm-es faragott, fehér mészkőtömböt találtak. (A felsőörsi kőtárban található jelenleg)

Legújabb leletek, és előkerülésük:

• 1990-es évek elején terepbejárás: zirci házból két kisebb töredék
• 1995 apátsági épület átalakítása: tagozott kövek
• 1996 kerengőre nyíló ajtó nyitása sorn: középkori faragott kövek, betagozott kövek, kváderkövek, a középkori templom pillér fejlemezések töredéke, belső párkány, hevederek.
• 2004 nyara arborétum, szennyvíz csatorna fektetése: külső levélbimbós párkány egy darabja, Megtalálták még a XII-XIII. századi építései réteget is a kőfaragás során keletkezett törmelékkel.
• 2005. szept. a  82. sz. főút Győr felé kanyarodó, belső szegletében, az egykor apátsághoz tartozó, kb. 1728-1766 között emelt, többször átalakított épület bontása: 40-50 db faragott kő került elő, a középkori templomból kerültek kibontásra, másodlagos felhasználásra. a legfontosabb teredék: egy kb. 6 m átmérőjű rózsaablak külső kerete és agya, melyhez küllők csatlakoztak. Ez feltehetően a Wabrzig által említett ablak. 

Forrás:

Bérczi Bernát O. Cist.: A középkori zirci apátság romjai és rekonstrukciója 

Bittmann Angéla: A zirci ciszterci apátsági templom története. Szakdolgozat.

Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának honlapja

Ferenczi László: A zirci ciszterci kolostor ásatása 2007 (Előadás a pozsonyi Egyetemen)

Muemlekem.hu

Szűcs István Miklós: Zirc középkori udvarháza és ciszterci monostora. Veszprém, 1994.