„Életünk ünnepei” változatai közötti eltérés

A lap 2011. november 14., 17:33-kori változata

Bár nagyon sokszor változott az évek múltán ünnepeink rendje, augusztus 20-a mindig megmaradt Szent István napjának, még ha másként is kell nevezni. Van olyan ünnep is, ami egyszer fordul elő az életben, és nem ismételhető meg. 1995-ben, Szent István napján egy ilyen, egyszeri, régi ünnep évfordulójáról kell megemlékeznünk.

Az első világháború befejezése után szinte mozgalom indult annak érdekében, hogy minden település emlékművet emeljen a háborúban meghalt polgárainak emlékére. Almádiban is sor került erre. méghozzá a szokott módon, közadakozásból teremtették meg az anyagi feltételeket Nem tudjuk, ki volt a kezdeményező, az első adatot az 1932. július 27-én megtartott képviselő-testületi ülés jegyző- könyvében találjuk. Ennek tanusága szerint ekkor már 5073 pengő 48 fillér volt a „hősi emlékmű alap” számláján. Az összeg nagyságából arra következtethetünk, hogy már régebben kezdték el a gyűjtést az emlékműre.

Még 1932 évben eldöntötték a helyét, természetesen nem ke- vés vita és javaslat meghallgatása után tették le a voksot a mai helye mellet. 1993 október 27-i rendkívüli közgyűlésen kiírták a pályázatot az emlékmű tervezésére. A beérkezett pályamunkákat 1934. február 16-án tartott testületi ülésen értékelték, illetve meghallgatták a zsűri javaslatát. Hét pályamű érkezett be, és ezek közül a második helyezettet fogadták el megvalósításra. Ennek a tervnek a szerzője Györgyi Dénes volt, aki „Artikus” jelige alatt nyújtotta be tervét.

A terv kivitelezésére beérkezett ajánlat közül a kőműves munkákra vitéz Kürthy László 3200 pengős ajánlatát, a kőfaragó munkákra pedig Győri Miklós 2880 pengős ajánlatát fogadták el. A felavatásra kitűzött első időpont 1934 július 29-e volt, ezt azonban nem sikerült teljesíteni. A Hősi emlékmű bizottság 1935. május 5-én tartott ülésén az ünnepélyes felavatás időpontjául 1935. május 19-ét határozta meg, amely elhatározásuk szerint „országos jellegű lesz”, József herceg jelenlétében. A nagyszabású ünnepségről a Veszprémi Hírlap részletes beszámolót közölt Széll Lajos Miklós tollából, amelynek rövidített változata az alábbi:

Május 19-én, vasárnap délelőtt avatta fel ünnepélyes keretek között József főherceg a hősi halottak emlékére felállított emlékoszlopot Balatonalmádiban.

A Tormay Béla elnöksége alatt működő emlékbizottság Györgyi Dénes budapesti műépítész tervei alapján Balatonalmádi községnek áldozatkészségéből 9000 pengő költséggel emeltette e monumentális emlékművet. A balatonalmádi vörös terméskőből készült 12 méter magas, oldalt és hátul darabos faragású, elöl simán faragott oszlopon bevésve és dúsan aranyozva díszeleg az egész hazánkat jelképező kettős kereszt, alatta az emlékmű felirata: „Balatonalmádi község elesett hősei emlékére 1914-1918”. Az emlékoszloptól balra mintegy 12 méter hosszúságban darabosan faragott terméskőből épült bástya áll őrt, közvetlen az oszloptól balra a bástyafalba erősített márvány táblával, rajta 19 elesett balatonalmádi hős nevével.

Az ünnepélyes felavatás az emlékmű előtti gyülekezéssel, illetve a Veszprémből és a szomszédos községekből érkező frontharcosok, leventék és községi vezetők, majd a vasúton érkező katonai és polgári előkelőségek fogadtatásával kezdődött. A negyed 11-kor autón, szárnysegédjével együtt érkező József főherceget Fűzfőnél dr.Szalóky József főszolgabíró, Vörösberénynél dr. Kenessey Pongrác főispán, Balatonalmádiban a Pannónia kerthelyiségének teraszán a katonai kiküldöttek, illetve Barthalos Dezső községi főjegyző fogadták. Jelen voltak az ünnepségen a honvédelmi miniszter képviseletében vitéz Asztalossy Aladár ezredes, a vitézi szék nevében vitéz Setéth Vince vármegyei székkapitánny, a jutasi Kinizsi Pál altisztképző nevében vitéz Legény Béla őrnagy és Pásztor Lajos százados, az Országos Frontharcos Szövetség Elnöksége nevében vitéz Mándoky Sándor ezredes-fő-esperes, a veszprémi frontharcos csoport nevében vitéz Kolozsváry László ezredes, Kenessey Zoltán vármegyei II. főjegyző, Rosos Károly Veszprém polgármestere, Bokrossy Jenő műszaki tanácsos.

Az emlékoszlop előtt Primusz Béla ny. százados fogadta József főherceget a vitézek és frontharcosok százada élén, a leventék és tűzoltók sorfala előtt. Közvetlenül az emlékoszlopnál Rácz Károly ny. főhadnagy, helybeli frontharcos szövetség elnöke, mint az ünnepség agilis szervezője, és fáradhatatlan rendezője fogadta a főherceget. Fél 11-kor Deák János balatonalmádi plébános ünnepi tábori szentmisét mondott az emlékoszlop jobboldalán, evangéliumkor hazafias szentbeszédet tartva az ünneplő közönségnek. Mise alatt a balatonalmádi iparosok és kereskedők dalköre miseéneket adott elő, melyet úgy, mint a szentbeszédet és a főherceg felavató beszédét, megafonok továbbítottak a sok száz főnyi sokaságnak. Szentmise után az emlémű bizottság elnökének felkérésére József főherceg mondotta el felavató ünnepi beszédét. A hazafias gondolatoktól telített, ünnepi beszéd mindvégig lebilincselte a közönséget, és gyakran váltott ki tetszésvihart.

Az ünnepi beszéd után az emlékmű egyházi megáldása következett, melyet ugyancsak Deák János helybeli plébános végzett. Majd Koszorús László ref. lelkész mondott rövid, tartalmas, izzó hazaszeretettől lángoló beszédet.

Ezután az emlékmű átadása következett Tormay Béla bizottsági elnök által, akitől Balatonalmádi község nevében Ruszinkó Ádám községi bíró vette át azt, hitet téve annak lelkiismeretes és becsületes megőrzésére és karbantartására. Véget ért az ünnepség az emlékmű ünnepélyes megkoszorúzásával. Koszorút helyeztek: a m. kir. honvédség és a II. vegyesdandár, a vitézi rend, a helyi frontharcosok, Balatonalmádi község, a veszprémi frontharcosok csoportja, a siófoki frontharcosok, a veszprémi 31. honvéd bajtársi szövetség, a balatonalmádi frontharcosok, a balatonalmádi csendőrörs, Veszprém vármegye közönsége, Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt., balatonalmádi és vörösberényi iparosok és kereskedők köre, a balatonalmádi leventék, fűzfői gyártelepi tűzoltók, a balatonalmádi elemi iskolások, dr. Szántó Frigyes és neje és „ végül a szegény feketeruház síró özvegyek és árvák, akiknek ezúttal már van hova helyezzék szomorú szívük koszorúit”.

A Himnusz után díszelvonulás volt József főherceg előtt, aki ennek végeztével fogadást tartott a vitézek és frontharcosok között.

Délután 1 órakor 200 terítékes díszebéd volt a Pannóniában, ahol dr. Kenessey Pongrác a kormányzóra, Tormay Béla a jelenlevő József főhercegre, József főherceg az összes jelenlevőkre és Balatonalmádi községre, vitéz Mándoky Sándor pedig a frontharcosokra mondott felköszöntőt.

Forrás

Új Almádi Újság 1995. (7. évf.) 8. szám, 2. old.