„Pápay Sámuel” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
(Új oldal, tartalma: „thumb PÁPAY Sámuel (Felsőörs, 1770. márc. 8.–Pápa, 1827. máj. 31.) nyelvész, tanár, jogász. Dunántúli református nemesi csalá...”)
 
a
1. sor: 1. sor:
[[Image:Pápay_Sámuel.jpg|thumb]]
+
[[Image:Papay_Samuel.jpg|200py|thumb]]
  
PÁPAY Sámuel (Felsőörs, 1770. márc. 8.–Pápa, 1827. máj. 31.) nyelvész, tanár, jogász. Dunántúli református nemesi családban született. Ifjú korában katolizált, Esterházy Károly egri püspök támogatásával tanult. Egerben jogi tanulmányokat végzett, majd ugyanott a magyar nyelv és irodalom tanára. 1800-ban Pápán telepedett le, ügyvédként tevékenykedett; irodalommal is foglalkozott. 1801-ben Veszprém vármegyei ügyész, 1802-től Esterházy Miklós devecseri uradalmainak ügyésze, 1804-ben táblabíró. Állandó kapcsolatot tartott Kazinczy Ferenccel, Kisfaludy Sándorral, Péteri Takács Józseffel. Vármegyei megbízásból könyvet írt a hivatalos nyelv magyarosítása érdekében. Az első magyar rendszerező irodalomtörténetünknek is Ő a szerzője. – Síremléke a pápai Alsóvárosi temetőben van. Felsőörsön, a Fő u. 26. sz. házon tábla őrzi emlékét.
+
PÁPAY Sámuel (Felsőörs, 1770. március 8. – Pápa, 1827. május 31.) nyelvész, tanár, jogász.  
 +
 
 +
Dunántúli református nemesi családban született. Ifjú korában katolizált, Esterházy Károly egri püspök támogatásával tanult. Egerben jogi tanulmányokat végzett, majd ugyanott a magyar nyelv és irodalom tanára. 1800-ban Pápán telepedett le, ügyvédként tevékenykedett; irodalommal is foglalkozott. 1801-ben Veszprém vármegyei ügyész, 1802-től Esterházy Miklós devecseri uradalmainak ügyésze, 1804-ben táblabíró. Állandó kapcsolatot tartott Kazinczy Ferenccel, Kisfaludy Sándorral, Péteri Takács Józseffel. Vármegyei megbízásból könyvet írt a hivatalos nyelv magyarosítása érdekében. Az első magyar rendszerező irodalomtörténetünknek is Ő a szerzője. – Síremléke a pápai Alsóvárosi temetőben van. Felsőörsön, a Fő u. 26. sz. házon tábla őrzi emlékét.
  
 
==Művei==
 
==Művei==
10. sor: 12. sor:
 
==Irodalom==
 
==Irodalom==
  
*ifj. SZINNYEI József: A magyar irodalomtörténet-írás ismertetése. Bp., 1878.
+
*ifj. SZINNYEI József: A magyar irodalomtörténet-írás ismertetése. Budapest, 1878.
 
*BADICS Ferenc: Az első magyar irodalomtörténet-író. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1897. 1. sz.
 
*BADICS Ferenc: Az első magyar irodalomtörténet-író. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1897. 1. sz.
*HUNGLER József: ~. = Veszprémi Szemle, 1957. 1. sz.  
+
*HUNGLER József: Pápay Sámuel. = Veszprémi Szemle, 1957. 1. sz.  
  
 
{{DEFAULTSORT:Papay Samuel}}
 
{{DEFAULTSORT:Papay Samuel}}
[[Category:Életrajzok]]
+
[[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]]

A lap 2016. november 30., 18:00-kori változata

200py

PÁPAY Sámuel (Felsőörs, 1770. március 8. – Pápa, 1827. május 31.) nyelvész, tanár, jogász.

Dunántúli református nemesi családban született. Ifjú korában katolizált, Esterházy Károly egri püspök támogatásával tanult. Egerben jogi tanulmányokat végzett, majd ugyanott a magyar nyelv és irodalom tanára. 1800-ban Pápán telepedett le, ügyvédként tevékenykedett; irodalommal is foglalkozott. 1801-ben Veszprém vármegyei ügyész, 1802-től Esterházy Miklós devecseri uradalmainak ügyésze, 1804-ben táblabíró. Állandó kapcsolatot tartott Kazinczy Ferenccel, Kisfaludy Sándorral, Péteri Takács Józseffel. Vármegyei megbízásból könyvet írt a hivatalos nyelv magyarosítása érdekében. Az első magyar rendszerező irodalomtörténetünknek is Ő a szerzője. – Síremléke a pápai Alsóvárosi temetőben van. Felsőörsön, a Fő u. 26. sz. házon tábla őrzi emlékét.

Művei

  • Észrevételek a magyar nyelnek a polgári igazgatásra és törvénykezésre való alkalmaztatásáról...Veszprém, 1807.
  • A magyar literatúra esmérete. Veszprém, 1808. (Magyar Minerva 4.) Reprint: (Utószó: HUNGLER József.) Veszprém, 1986.

Irodalom

  • ifj. SZINNYEI József: A magyar irodalomtörténet-írás ismertetése. Budapest, 1878.
  • BADICS Ferenc: Az első magyar irodalomtörténet-író. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1897. 1. sz.
  • HUNGLER József: Pápay Sámuel. = Veszprémi Szemle, 1957. 1. sz.