„Répászky Ernő” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
a
a
 
1. sor: 1. sor:
szcenikus, díszlettervező, villanyszerelő, erősáramú technikus, tanár, népművelő. (Bp., 1934. febr. 21.)
+
(Budapest, 1934. február 21.) szcenikus, díszlettervező, villanyszerelő, erősáramú technikus, tanár, népművelő.  
  
===Élete===
+
==Élete==
Sz.: Répászky Ernő textil-vegyészmérnök, Jeges Piroska belsőépítész, mozaikműves iparművész, üvegmozaik-restaurátor.  
+
Sz.: Répászky Ernő textil-vegyészmérnök, Jeges Piroska belsőépítész, mozaikműves iparművész, üvegmozaik-restaurátor. Nős, Utbert Margit műkereskedelmi üzletvezető.  
  
Nős, Utbert Margit műkereskedelmi üzletvezető.  
+
1953 Szt. László Gimnázium, Budapest, 1955 Színház- és Filmművészeti Főiskola, színházrendező szak, Budapest, 1966 Tanárképző Főiskola, Pécs, magyar-orosz szak, 1969 népművelő szak. 1975 Színház- és Filmművészeti Főiskola, műszaki vezető szak, Budapest, 1988 Landler Jenő Szakközépiskola, erősáramú technikus.  
  
T.: 1953 Szt. László Gimnázium, Bp. 1955 Színház- és Filmművészeti Főiskola, színházrendező szak, Bp. 1966 Tanárképző Főiskola, Pécs, magyar-orosz szak, 1969 népművelő szak. 1975 Színház- és Filmművészeti Főiskola, műszaki vezető szak, Bp. 1988 Landler Jenő Szakközépiskola, erősáramú technikus.  
+
1955-1956-ban a Pécsi Nemzeti Színházban ügyelő. 1958-ban a Budapest Táncegyüttesnél technikai munkatárs, díszlettervező. 1961-től világosító a Budapesti Petőfi Színházban, 1962-től ügyelő, fővilágosító, díszlettervező a Veszprémi Petőfi Színházban. 1964-től a Veszprémi Városi Művelődési Házban művészeti, módszertani előadó.  
  
É.: 1955-1956-ban a Pécsi Nemzeti Színházban ügyelő. 1958-ban a Budapest Táncegyüttesnél technikai munkatárs, díszlettervező. 1961-től világosító a Budapesti Petőfi Színházban, 1962-től ügyelő, fővilágosító, díszlettervező a Veszprémi Petőfi Színházban. 1964-től a Veszprémi Városi Művelődési Házban művészeti, módszertani előadó.  
+
1968-ban moziüzem-vezető [[Balatonalmádi]]ban. 1971-ben művészeti titkár, festőtárvezető, szcenikai-vezető a Veszprémi Petőfi Színházban. 1978-ban, a Budapesti Gyermekszínházban vezető szcenikus, díszlettervező. 1984 és 1999 között a Színházak Központi Műtermei, Budapest, szcenikai vezető, üzemeltetési osztályvezető.  
  
1968-ban moziüzem-vezető [[Balatonalmádi]]ban. 1971-ben művészeti titkár, festőtárvezető, szcenikai-vezető a Veszprémi Petőfi Színházban. 1978-ban, a Budapesti Gyermekszínházban vezető szcenikus, díszlettervező. 1984 és 1999 között a Színházak Központi Műtermei, Bp., szcenikai vezető, üzemeltetési osztályvezető.
+
Részt vett a 60-70-es években a veszprémi és észak-balatoni kulturális rendezvények (hangversenyek, Éneklő Hét, Országos Kamarazenekari Fesztivál, Régi Muzsika Kertje, várkoncertek, nagyvázsonyi lovasjátékok, stb.) szervezésében, lebonyolításaiban, plakátok és műsorfüzetek tervezésében szerkesztésében.  
 
+
Tk.: részt vett a 60-70-es években a veszprémi és észak-balatoni kulturális rendezvények (hangversenyek, Éneklő Hét, Országos Kamarazenekari Fesztivál, Régi Muzsika Kertje, várkoncertek, nagyvázsonyi lovasjátékok, stb.) szervezésében, lebonyolításaiban, plakátok és műsorfüzetek tervezésében szerkesztésében.  
+
  
 
1963-ban Európa első utazó vízi színpadának, és Közép-Európa legkorszerűbb technológiai elrendezésű központi műteremházának létrehozásában. 1981 Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület elnökségi tagja, 1981 és 1992 között a Színháztechnikai Szakosztály titkára, Színháztechnikai Fórum felelős szerkesztője. 1974-től OISTAT technikus, publikációs és kommunikációs bizottságainak tagja, a szervezet kiadásában megjelent, 24 nyelvű Színháztechnikai Szakszótár egyik szerkesztője, a magyar fejezet gondozója. 1983-ban díszletterveivel részt vett az Országos Magyar Színházi és Televíziós Díszlet- és Jelmezkiállításon.  
 
1963-ban Európa első utazó vízi színpadának, és Közép-Európa legkorszerűbb technológiai elrendezésű központi műteremházának létrehozásában. 1981 Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület elnökségi tagja, 1981 és 1992 között a Színháztechnikai Szakosztály titkára, Színháztechnikai Fórum felelős szerkesztője. 1974-től OISTAT technikus, publikációs és kommunikációs bizottságainak tagja, a szervezet kiadásában megjelent, 24 nyelvű Színháztechnikai Szakszótár egyik szerkesztője, a magyar fejezet gondozója. 1983-ban díszletterveivel részt vett az Országos Magyar Színházi és Televíziós Díszlet- és Jelmezkiállításon.  
  
Kt.: általános színháztechnika-történet, a díszletgyártás technológiája.
+
Általános színháztechnika-történet, a díszletgyártás technológiája.  
 
+
===Díjak===
+
1998 Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület Petzval József-díj.
+
 
+
1963 Nívódíj.
+
 
+
===Művei===
+
New Theatre Words (Színház-technikai Szakszótár) Swedish OISTAT Centre (Sttf) (Társszerkesztő.) 1998.  
+
  
===Irodalom===
+
==Díjak==
Magyar színház-művészeti lexikon. Bp., 1994.
+
*1998 Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület Petzval József-díj.  
 +
*1963 Nívódíj.  
  
az OPAKFI 65. évi jubileumi kiadványa. Bp., 1998.  
+
==Művei==
 +
*New Theatre Words (Színház-technikai Szakszótár) Swedish OISTAT Centre (Sttf) (Társszerkesztő.) 1998.  
  
 +
==Irodalom==
 +
*Magyar színház-művészeti lexikon. Budapest, 1994.
 +
*OPAKFI 65. évi jubileumi kiadványa. Budapest, 1998.
  
 
== Külső hivatkozás  ==
 
== Külső hivatkozás  ==

A lap jelenlegi, 2014. február 8., 15:23-kori változata

(Budapest, 1934. február 21.) szcenikus, díszlettervező, villanyszerelő, erősáramú technikus, tanár, népművelő.

Élete

Sz.: Répászky Ernő textil-vegyészmérnök, Jeges Piroska belsőépítész, mozaikműves iparművész, üvegmozaik-restaurátor. Nős, Utbert Margit műkereskedelmi üzletvezető.

1953 Szt. László Gimnázium, Budapest, 1955 Színház- és Filmművészeti Főiskola, színházrendező szak, Budapest, 1966 Tanárképző Főiskola, Pécs, magyar-orosz szak, 1969 népművelő szak. 1975 Színház- és Filmművészeti Főiskola, műszaki vezető szak, Budapest, 1988 Landler Jenő Szakközépiskola, erősáramú technikus.

1955-1956-ban a Pécsi Nemzeti Színházban ügyelő. 1958-ban a Budapest Táncegyüttesnél technikai munkatárs, díszlettervező. 1961-től világosító a Budapesti Petőfi Színházban, 1962-től ügyelő, fővilágosító, díszlettervező a Veszprémi Petőfi Színházban. 1964-től a Veszprémi Városi Művelődési Házban művészeti, módszertani előadó.

1968-ban moziüzem-vezető Balatonalmádiban. 1971-ben művészeti titkár, festőtárvezető, szcenikai-vezető a Veszprémi Petőfi Színházban. 1978-ban, a Budapesti Gyermekszínházban vezető szcenikus, díszlettervező. 1984 és 1999 között a Színházak Központi Műtermei, Budapest, szcenikai vezető, üzemeltetési osztályvezető.

Részt vett a 60-70-es években a veszprémi és észak-balatoni kulturális rendezvények (hangversenyek, Éneklő Hét, Országos Kamarazenekari Fesztivál, Régi Muzsika Kertje, várkoncertek, nagyvázsonyi lovasjátékok, stb.) szervezésében, lebonyolításaiban, plakátok és műsorfüzetek tervezésében szerkesztésében.

1963-ban Európa első utazó vízi színpadának, és Közép-Európa legkorszerűbb technológiai elrendezésű központi műteremházának létrehozásában. 1981 Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület elnökségi tagja, 1981 és 1992 között a Színháztechnikai Szakosztály titkára, Színháztechnikai Fórum felelős szerkesztője. 1974-től OISTAT technikus, publikációs és kommunikációs bizottságainak tagja, a szervezet kiadásában megjelent, 24 nyelvű Színháztechnikai Szakszótár egyik szerkesztője, a magyar fejezet gondozója. 1983-ban díszletterveivel részt vett az Országos Magyar Színházi és Televíziós Díszlet- és Jelmezkiállításon.

Általános színháztechnika-történet, a díszletgyártás technológiája.

Díjak

  • 1998 Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület Petzval József-díj.
  • 1963 Nívódíj.

Művei

  • New Theatre Words (Színház-technikai Szakszótár) Swedish OISTAT Centre (Sttf) (Társszerkesztő.) 1998.

Irodalom

  • Magyar színház-művészeti lexikon. Budapest, 1994.
  • OPAKFI 65. évi jubileumi kiadványa. Budapest, 1998.

Külső hivatkozás

Veszprém megyei életrajzi lexikon