„Bognár Zoltán” változatai közötti eltérés

A lap 2011. május 19., 14:53-kori változata

(Párizs, 1924. nov. 28. - Veszprém, 1992. jún. 10.) grafikus, rajztanár.

Élete

1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. Vörösberényben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi-úti temetőben nyugszik.

Irodalom

• Heitler László: Kisgrafikák Tihanyban. = Művészet, 1984. 2. sz.
• Mezei Ottó: Eleven időtlenség. = Kortárs, 1990. 4. sz.
• Albrecht Sándor: ~ 1924-1882. = Új Hírek, 1992. júl. 13.
• Mezei Ottó: A linóleummetszettől a lemezplasztikáig. ~ veszprémi emlékkiállítása. = Új Művészet, 1993. 8. sz.
• Gopcsa Katalin: A képíró-képfaragó. = ÉI, 1993.
• Weckner Tibor: Bakony az én Bakonyom. ~ emlékkiállítása. = Új Hor. 1993. 3. sz.

Külső hivatkozás