„Almádi szőlőhegy” változatai közötti eltérés

A lap 2010. augusztus 15., 13:26-kori változata

A szeptember és az október a szüret hónapjai a szőlővidéken és minden szőlősgazda ekkor veszi számba, miként fizet egész évi munkája. Ennek apropójából tekintsünk vissza településünk múltjába, különös tekintettel a szőlőműveléssel kapcsolatos adatokra.

Almádit a régi iratok és leírások egészen az 1493. évi oklevélig viszszamenően Promontorio Almádi néven említik, ami Almádi szőlőhegyet jelent. A fennmaradt mohácsi vész előtti oklevelek - 1493, 1505 és 1519 évekből -mindegyike szőlőbirtok adás-vételével, illetve azok cseréiével foglalkozik. Almádi káptalani birtok volt, mint ezt tudjuk. Földesura a veszprémi káptalan volt, akinek tizedet, másként dézsmát fizettek a szőlőbirtokosok. A szőlőket szabadon lehetett adni-venni, ezen felül örökölhető is volt. A dézsma alapja a mindenkori must termés volt, amit birtokonként összeírtak és a káptalani levéltárban megőrizték az összeírásokat. Ezek közül az 1750 és az 1806 évek közötti időkből maradtak meg összeírások.

Adataik rendkívül érdekesek annak ellenére, hogy az egyes összeírások nem azonos mélységűek. Van amikor csupán a birtokos neveit és a termett mennyiséget sorolják fel. Ilyen például az 1750. és 1753. évi összeírás. Más esetben igen alaposan, az egyes birtokosok neve alatt hordónként részletezik, esetenként még a bor fajtáját is megjelölve, mint például az 1765. évi összeírásban. Természetesen összesítik a termés mennyiségét, ennek alapján meghatározták a tized nagyságát, valamint leírtak, hogy kik kapják meg ezt a mustot, sőt még azt is, hogy melyik kanonok milyen nagyságú hordókban vitette azt el. A termés mennyisége évente igen különböző volt, ami természetes a szőlőműveléssel foglalkozók számára, hiszen az időjárás akkor is lényeges tényező volt. Néhány adat a tizedjegyzékekből:

1767. évben a termés 1696 akó

1778. évben a termés 11501 akó és 3 fertály

1797. évben a termés 6868 akó

Érdekes, hogy a szőlőbirtokok száma évente változik, általában 330-360 közötti. Ez azt mutatja, hogy évente adtak el és örököltek szőlőket. A tényleges termés feltételezhetően valamivel több volt, mert már akkor is igyekeztek az emberek az „adóalapjukat" csökkenteni.

A XIX. századvégi nagy filoxera vész 1887. évben érte el Almádi környékét és a virágzó szőlőkultúra csaknem teljesen megsemmisült. Ez döntő jelentőségű volt a település életében, mert lényegében ezzel vált, szinte átmenet nélkül nyaralóhellyé az évszázados szőlővidék. A kipusztult szőlők egy részét újra telepítettek, de a szőlőhegyi épületek egy része egyúttal már nyaralóként is szolgált. A századelejei képeslapokon láthatjuk Almádi akkori állapotát, egyiken az újra telepített szőlőket, a másikon pedig azt, hogy miként „vált" egy egyszerű présház nyaralóvá.

Forrás

Új Almádi Újság. 1989. (1. évf.) 5. sz. 2 p.