„Protiwinsky Ferenc” változatai közötti eltérés
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | |||
PROTIWINSKY Ferenc | PROTIWINSKY Ferenc | ||
| 8. sor: | 7. sor: | ||
Családi neve valószínüleg lengyel eredetű. Öccse, Sándor Balatonfüred I. világháborús áldozatainak egyike. Apja az 1880-as évektől a mai római katolikus templom helyén álló Beszálló-vendéglő bérlője volt, a festő ott született. (Blaha Lujza naplójában szeretettel emlékezik az apára, a vendéglő „híres jó konyhájára” és boraira.) Középiskoláit Veszprémben és Pesten végezte. 1900-1904 között az Országos Iparművészeti Iskolán díszítőfestészetet és restaurálást tanult, majd Hollósy Simon müncheni iskolájában képezte magát. 1909-1913-ig a müncheni Bajor Királyi Festőakadémián tanult, 1911-től számos kiállításon szerepelt. Az I. világháborúban katonai szolgálatra hazatért. 1920-ban | Családi neve valószínüleg lengyel eredetű. Öccse, Sándor Balatonfüred I. világháborús áldozatainak egyike. Apja az 1880-as évektől a mai római katolikus templom helyén álló Beszálló-vendéglő bérlője volt, a festő ott született. (Blaha Lujza naplójában szeretettel emlékezik az apára, a vendéglő „híres jó konyhájára” és boraira.) Középiskoláit Veszprémben és Pesten végezte. 1900-1904 között az Országos Iparművészeti Iskolán díszítőfestészetet és restaurálást tanult, majd Hollósy Simon müncheni iskolájában képezte magát. 1909-1913-ig a müncheni Bajor Királyi Festőakadémián tanult, 1911-től számos kiállításon szerepelt. Az I. világháborúban katonai szolgálatra hazatért. 1920-ban | ||
Budapesten a Nemzeti Szalonban szerepelt, Füreden önálló kiállítása volt. 1922-től ismét Münchenben élt, sikeres festő, restaurátor. 1934-ben szívbaja miatt települt vissza Füredre. Megbízást kapott a római katolikus templom stációképeinek megfestésére, amellyel 1935 áprilisában készült el. A következő években számos kiállításon szerepelt. Arcképeket készített, de legszívesebben a füredi tájat, a Balatont festette. A 1940-es években az egykori „Bagolyvár”-ban élt (ma Jókai u. 10.), szegényen és elhagyatva ott halt meg. Születésének 120. évfordulóján összegyűjtött képeiből kiállítást rendeztek. | Budapesten a Nemzeti Szalonban szerepelt, Füreden önálló kiállítása volt. 1922-től ismét Münchenben élt, sikeres festő, restaurátor. 1934-ben szívbaja miatt települt vissza Füredre. Megbízást kapott a római katolikus templom stációképeinek megfestésére, amellyel 1935 áprilisában készült el. A következő években számos kiállításon szerepelt. Arcképeket készített, de legszívesebben a füredi tájat, a Balatont festette. A 1940-es években az egykori „Bagolyvár”-ban élt (ma Jókai u. 10.), szegényen és elhagyatva ott halt meg. Születésének 120. évfordulóján összegyűjtött képeiből kiállítást rendeztek. | ||
| + | |||
| + | [[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] [[Category:Balatonfüred]] | ||
A lap 2014. február 18., 21:33-kori változata
PROTIWINSKY Ferenc
(Balatonfüred, 1884. július 30. – Balatonfüred, 1947. március 28.) festőművész
Élete
Családi neve valószínüleg lengyel eredetű. Öccse, Sándor Balatonfüred I. világháborús áldozatainak egyike. Apja az 1880-as évektől a mai római katolikus templom helyén álló Beszálló-vendéglő bérlője volt, a festő ott született. (Blaha Lujza naplójában szeretettel emlékezik az apára, a vendéglő „híres jó konyhájára” és boraira.) Középiskoláit Veszprémben és Pesten végezte. 1900-1904 között az Országos Iparművészeti Iskolán díszítőfestészetet és restaurálást tanult, majd Hollósy Simon müncheni iskolájában képezte magát. 1909-1913-ig a müncheni Bajor Királyi Festőakadémián tanult, 1911-től számos kiállításon szerepelt. Az I. világháborúban katonai szolgálatra hazatért. 1920-ban Budapesten a Nemzeti Szalonban szerepelt, Füreden önálló kiállítása volt. 1922-től ismét Münchenben élt, sikeres festő, restaurátor. 1934-ben szívbaja miatt települt vissza Füredre. Megbízást kapott a római katolikus templom stációképeinek megfestésére, amellyel 1935 áprilisában készült el. A következő években számos kiállításon szerepelt. Arcképeket készített, de legszívesebben a füredi tájat, a Balatont festette. A 1940-es években az egykori „Bagolyvár”-ban élt (ma Jókai u. 10.), szegényen és elhagyatva ott halt meg. Születésének 120. évfordulóján összegyűjtött képeiből kiállítást rendeztek.
