„Berda József emléktábla” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „''Helye:'' Füredi Panteon ''Felirata:'' „Ó jókedvet adó forrás! Ne száradj ki soha és légy időtlen időkig szomjúságot csillapító vigaszunk!” Berda Józse...”) |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | ''Helye:'' Füredi Panteon | + | |
| + | ''Helye:'' Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér) | ||
| + | |||
''Felirata:'' „Ó jókedvet adó forrás! Ne száradj ki soha és légy időtlen időkig szomjúságot csillapító vigaszunk!” Berda József 1902-1966 A természet gyönyörűségét, | ''Felirata:'' „Ó jókedvet adó forrás! Ne száradj ki soha és légy időtlen időkig szomjúságot csillapító vigaszunk!” Berda József 1902-1966 A természet gyönyörűségét, | ||
| − | a honi tájak szépségét himnikus szárnyalással éneklő költő 1962-ben egész versciklust szentelt a „jódoktorral megáldott” Fürednek és „gyenge | + | a honi tájak szépségét himnikus szárnyalással éneklő költő 1962-ben egész versciklust szentelt a „jódoktorral megáldott” Fürednek és „gyenge borízű, gyomorgyógyító” savanyúvizének. |
Városi Tanács 1985. | Városi Tanács 1985. | ||
A lap 2014. január 24., 15:08-kori változata
Helye: Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér)
Felirata: „Ó jókedvet adó forrás! Ne száradj ki soha és légy időtlen időkig szomjúságot csillapító vigaszunk!” Berda József 1902-1966 A természet gyönyörűségét, a honi tájak szépségét himnikus szárnyalással éneklő költő 1962-ben egész versciklust szentelt a „jódoktorral megáldott” Fürednek és „gyenge borízű, gyomorgyógyító” savanyúvizének.
Városi Tanács 1985.
Felavatva: 1986. május 18.
Avató: László Gyula egyetemi tanár
A plakettet készítette: Sigmond Olivér szobrászmûvész
Anyaga: fehér márvány, bronz plakett
Megjegyzés: A plakettet később öntötték a Balatonfüredi Hajógyárban Angyal Imre vezetésével.
Berda József költő(Budapest, 1902. február 1. – Budapest, 1966. július 5.). József Attila-díjas. Négy elemit végzett, majd lakatosinas lett. Újpesten élt, kifutó, hordár és könyvügynök volt. 1926-ban jelent meg első verseskötete Áradás címmel, Szabó Lőrinc bevezetőjével. A fővárosi irodalmi folyóiratokban és az Est lapokban publikált. Az 1923-ban létrejött Küzdő és Kezdő Írók Klubjának titkára volt. 1945 után segélyekbõl és írásaiból élt. A természetszeretet, a szabadság, az élet apró örömeinek megszólaltatója volt. Kezelték a füredi Állami Szívkórházban, több alkalommal vendégeskedett Lipták Gáboréknál „Mintha Füred oldottabb bora / folydogálna titkos földi / ereken által, ? olyan az ízed. / Savanyúvíz vagy bár, de majdnem / gyenge borízű ital: ideg ? és gyomorgyógyító!”- írja a Savanyúvíz címűversében, amelynek folytatása a táblán olvasható. Nevét a városban utca viseli.
