„Vörösberényi plébániatemplom” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
a
a
4. sor: 4. sor:
 
===Története===
 
===Története===
 
A török elől Körmendre menekült veszprémvölgyi apácák a XVII. század elején kihaltak. Gazdátlanul maradt birtokaik kezelését II. Ferdinánd király 1625. május 15-én Dallos Miklós győri püspökre bízta, aki betegségére hivatkozva a megbízásáról már 1629-ben lemondott. Ekkor királyi parancsra Sennyei István veszprémi püspök lett a birtokok gondozója, majd 1631-ben Dávid Pál, ugyancsak veszprémi püspök.
 
A török elől Körmendre menekült veszprémvölgyi apácák a XVII. század elején kihaltak. Gazdátlanul maradt birtokaik kezelését II. Ferdinánd király 1625. május 15-én Dallos Miklós győri püspökre bízta, aki betegségére hivatkozva a megbízásáról már 1629-ben lemondott. Ekkor királyi parancsra Sennyei István veszprémi püspök lett a birtokok gondozója, majd 1631-ben Dávid Pál, ugyancsak veszprémi püspök.
 +
 
II. Ferdinánd 1626. augusztus 5-én felszólította Dallos Miklóst, hogy telepítse székvárosába a jezsuitákat azzal a céllal, hogy ott az ifjúság nevelésére gimnáziumot létesítsenek. Ennek anyagi támogatására nekik adta a kihalt apácák birtokait, amelyek a következő községekben feküdtek: Vörösberény, Kenese, Máma (a mai Balatonfűzfő), Sándor (Kenesétől északnyugatra) és Balatonfőkajár. Kisebb birtokok voltak még Veszprémben a hajdani kolostor körül, Padragon, Vámoson és Körmenden.
 
II. Ferdinánd 1626. augusztus 5-én felszólította Dallos Miklóst, hogy telepítse székvárosába a jezsuitákat azzal a céllal, hogy ott az ifjúság nevelésére gimnáziumot létesítsenek. Ennek anyagi támogatására nekik adta a kihalt apácák birtokait, amelyek a következő községekben feküdtek: Vörösberény, Kenese, Máma (a mai Balatonfűzfő), Sándor (Kenesétől északnyugatra) és Balatonfőkajár. Kisebb birtokok voltak még Veszprémben a hajdani kolostor körül, Padragon, Vámoson és Körmenden.
 +
 
A török hódoltság miatt az új birtokosok nem sok hasznát vették az adománynak.  
 
A török hódoltság miatt az új birtokosok nem sok hasznát vették az adománynak.  
 +
 
A török hódoltság végével a katolikus megújhodás harcos szerzetesrendjének első dolga volt, hogy jobbágyközségeikben helyreállítsák a katolikus vallás gyakorlatát hiszen a török idők alatt az egész környék szinte teljesen protestánssá lett, a katolikus templomokat is ők vették használatba. Országszerte százados harc kezdődött, ami a következő évtizedekben falunkat sem kerülte el. A jezsuiták az 1606-os bécsi béke vallásügyi cikkelyére és földesúri hatalmukra hivatkozva 1700. június 16-án császári katonaság segítségével visszafoglalták a reformátusoktól a vörösberényi, Árpád-kori katolikus templomot. A Rákóczi-szabadságharc idején azonban újra református kézre került.  
 
A török hódoltság végével a katolikus megújhodás harcos szerzetesrendjének első dolga volt, hogy jobbágyközségeikben helyreállítsák a katolikus vallás gyakorlatát hiszen a török idők alatt az egész környék szinte teljesen protestánssá lett, a katolikus templomokat is ők vették használatba. Országszerte százados harc kezdődött, ami a következő évtizedekben falunkat sem kerülte el. A jezsuiták az 1606-os bécsi béke vallásügyi cikkelyére és földesúri hatalmukra hivatkozva 1700. június 16-án császári katonaság segítségével visszafoglalták a reformátusoktól a vörösberényi, Árpád-kori katolikus templomot. A Rákóczi-szabadságharc idején azonban újra református kézre került.  
 +
 
A szatmári béke után, a jezsuiták ismét mozgolódni kezdtek a templom visszaszerzése érdekében. Évtizedekig tartó kérvényezés, kivizsgálás és királyi döntés után mégis minden maradt a régiben. Ezért a községben tartózkodó szerzetesek 1748-ban egy kis kápolnát építettek, hogy misézőhelyet biztosítsanak maguknak és a katolikus híveknek. A Kápolna boltozott szentélye ma is áll, a mai templom Szentsír-kápolnája. A hajó annak idején fából készült, és ugyancsak fából építették kicsiny tornyocskáját. 1773. július 13-án megtörtént a jezsuita rend eltörlése, s ezzel nyugvópontra jutott a sok évtizedes harc. A reformátusok ettől fogva birtokolják a falu középkori templomát.
 
A szatmári béke után, a jezsuiták ismét mozgolódni kezdtek a templom visszaszerzése érdekében. Évtizedekig tartó kérvényezés, kivizsgálás és királyi döntés után mégis minden maradt a régiben. Ezért a községben tartózkodó szerzetesek 1748-ban egy kis kápolnát építettek, hogy misézőhelyet biztosítsanak maguknak és a katolikus híveknek. A Kápolna boltozott szentélye ma is áll, a mai templom Szentsír-kápolnája. A hajó annak idején fából készült, és ugyancsak fából építették kicsiny tornyocskáját. 1773. július 13-án megtörtént a jezsuita rend eltörlése, s ezzel nyugvópontra jutott a sok évtizedes harc. A reformátusok ettől fogva birtokolják a falu középkori templomát.
 +
 
A feloszlatott jezsuita rend birtokait a Királyi Kamara vette kezelésbe, melyekből 1780-ban a Tanulmányi Alap létesült. Az alap a vörösberényi gazdasági központban továbbra is megtartotta az utolsó jezsuita jószágkormányzót, Buffleur Gáspárt, egész nyugdíjazásáig, 1781-ig. Az ő nevéhez fűződik az új, díszes barokk templom megépítése. Biztosra vehető, hogy már a feloszlatás előtt készültek tervek az építendő templomról. Erre utal a diadalív freskóján látható tervrajz, mely a templommal egybeépült kolostort háromszárnyúnak ábrázolja, holott a feloszlatásig csupán két - ma is meglévő - szárnya épült meg.  
 
A feloszlatott jezsuita rend birtokait a Királyi Kamara vette kezelésbe, melyekből 1780-ban a Tanulmányi Alap létesült. Az alap a vörösberényi gazdasági központban továbbra is megtartotta az utolsó jezsuita jószágkormányzót, Buffleur Gáspárt, egész nyugdíjazásáig, 1781-ig. Az ő nevéhez fűződik az új, díszes barokk templom megépítése. Biztosra vehető, hogy már a feloszlatás előtt készültek tervek az építendő templomról. Erre utal a diadalív freskóján látható tervrajz, mely a templommal egybeépült kolostort háromszárnyúnak ábrázolja, holott a feloszlatásig csupán két - ma is meglévő - szárnya épült meg.  
  
  
 
[[Kategória: Balatonalmádi épületek]]
 
[[Kategória: Balatonalmádi épületek]]

A lap 2010. április 18., 16:48-kori változata

Szent Ignác Templom, Vörösberény

Szt. Ignác Templom, Vörösberény

Története

A török elől Körmendre menekült veszprémvölgyi apácák a XVII. század elején kihaltak. Gazdátlanul maradt birtokaik kezelését II. Ferdinánd király 1625. május 15-én Dallos Miklós győri püspökre bízta, aki betegségére hivatkozva a megbízásáról már 1629-ben lemondott. Ekkor királyi parancsra Sennyei István veszprémi püspök lett a birtokok gondozója, majd 1631-ben Dávid Pál, ugyancsak veszprémi püspök.

II. Ferdinánd 1626. augusztus 5-én felszólította Dallos Miklóst, hogy telepítse székvárosába a jezsuitákat azzal a céllal, hogy ott az ifjúság nevelésére gimnáziumot létesítsenek. Ennek anyagi támogatására nekik adta a kihalt apácák birtokait, amelyek a következő községekben feküdtek: Vörösberény, Kenese, Máma (a mai Balatonfűzfő), Sándor (Kenesétől északnyugatra) és Balatonfőkajár. Kisebb birtokok voltak még Veszprémben a hajdani kolostor körül, Padragon, Vámoson és Körmenden.

A török hódoltság miatt az új birtokosok nem sok hasznát vették az adománynak.

A török hódoltság végével a katolikus megújhodás harcos szerzetesrendjének első dolga volt, hogy jobbágyközségeikben helyreállítsák a katolikus vallás gyakorlatát hiszen a török idők alatt az egész környék szinte teljesen protestánssá lett, a katolikus templomokat is ők vették használatba. Országszerte százados harc kezdődött, ami a következő évtizedekben falunkat sem kerülte el. A jezsuiták az 1606-os bécsi béke vallásügyi cikkelyére és földesúri hatalmukra hivatkozva 1700. június 16-án császári katonaság segítségével visszafoglalták a reformátusoktól a vörösberényi, Árpád-kori katolikus templomot. A Rákóczi-szabadságharc idején azonban újra református kézre került.

A szatmári béke után, a jezsuiták ismét mozgolódni kezdtek a templom visszaszerzése érdekében. Évtizedekig tartó kérvényezés, kivizsgálás és királyi döntés után mégis minden maradt a régiben. Ezért a községben tartózkodó szerzetesek 1748-ban egy kis kápolnát építettek, hogy misézőhelyet biztosítsanak maguknak és a katolikus híveknek. A Kápolna boltozott szentélye ma is áll, a mai templom Szentsír-kápolnája. A hajó annak idején fából készült, és ugyancsak fából építették kicsiny tornyocskáját. 1773. július 13-án megtörtént a jezsuita rend eltörlése, s ezzel nyugvópontra jutott a sok évtizedes harc. A reformátusok ettől fogva birtokolják a falu középkori templomát.

A feloszlatott jezsuita rend birtokait a Királyi Kamara vette kezelésbe, melyekből 1780-ban a Tanulmányi Alap létesült. Az alap a vörösberényi gazdasági központban továbbra is megtartotta az utolsó jezsuita jószágkormányzót, Buffleur Gáspárt, egész nyugdíjazásáig, 1781-ig. Az ő nevéhez fűződik az új, díszes barokk templom megépítése. Biztosra vehető, hogy már a feloszlatás előtt készültek tervek az építendő templomról. Erre utal a diadalív freskóján látható tervrajz, mely a templommal egybeépült kolostort háromszárnyúnak ábrázolja, holott a feloszlatásig csupán két - ma is meglévő - szárnya épült meg.