„XI. századi királyi udvarház maradványai Zircen” változatai közötti eltérés

A lap 2013. április 3., 16:30-kori változata

A középkori templom a mai, 1761 és 1763 között épített templom északi oldalától mintegy 15 méter távolságra állott, attól eltérő tájolással.

A zirci vásártér 1943-ban

A FELTÁRT ÉPÜLETEK LEÍRÁSA

A templomot

a romterület közepén tárták fel, amelynek falai a felszínen is észlelhetők voltak és közvetlenül a gyepszint alól kerültek elő.

Hosszházas elrendezésű, egyhajós, íves szentélyű épület volt, 9,40 X 14,20 m belméretű hajóval és 3,00 m belső sugarú szentéllyel, átlagosan 1,00 m vastag falakkal (2. kép). A hajó nyugati végében, a nyugati zárófal belső síkjától kb. 1,50 m távolságra a hajó teljes szélességében húzódó, utólag beépített, másfél méter vastag fal alapozása volt látható.

A templom hossztengelye a keleti iránytól 13°-kal tér el észak felé. Falai a nyugati zárófal kivételével 30 cm magasságban maradtak meg, az utóbbinak csak alapozását sikerült feltárni. Anyaguk helyi fehér keménymészkő, amelyből durván megmunkált, eltérő nagyságú, lapos kvádereket faragtak. A falakat nagyjából azonos magasságú sorokkal két oldalról emelték, közét vagdalt kővel kevert, erősen meszes habarccsal öntötték ki. A 60 cm mély alapozás kiásott agyaggödörbe döngölt agyaggal kevert kőből készült (3. kép).

A kőtemplom padlószintje a felmenő falból megmaradt egyetlen kősor alsó vonalára rekonstruálható, helyét az árkok metszetfalán téglatörmelékes, meszes csík jelzi. A templom belsejében, a nyugati fal és a diadalív között, mindkét oldalfal mellett kör alaprajzú, agyaggal falazott kőalapozásokat tártak fel. Az alaptestek közepén cölöplyukak voltak, köztük többen az elkorhadt cölöp maradványait is megfigyelték (4. kép). A déli fal mellett hat darab ilyen cölöpalap került elő egy sorban, egymástól mért távolságuk kb. 1,75 m (5—6. kép). Az északi oldalon csak a nyugati első alaptestet ásták ki. A két cölöpsor egymástól mért távolsága 6,90 m, az egyes cölöpök közötti távolság négyszerese. A diadalív előtt a déli cölöpsoron belül még egy alapot találtak, a diadalív belső sarkai alatt pedig a kőtemplom falaival elvágott egy-egy kőalaptestet. Ezek egymástól mért távolsága 4,60 m. A cölöpalapokat a kőtemplom falainál mélyebben alapozták. Valamennyit érintetlen agyagtalajba ásták. A kőtemplom rekonstruálható meszes padlószintje egységesen fedi a cölöpalapokat; az alaptesteket, illetve a bennük álló cölöpöket, tehát a kőtemplom építésekor elbontották. Majdnem szabályos elhelyezésük és a kőtemplom falaihoz viszonyított helyük a kőtemplomnál korábbi, favázas építmény létéről tanúskodik.

A templom északi oldalán Nagy László tizenhárom, nagyobbára melléklet nélküli sírt tárt fel.

Ásatási helyszínrajz

A körítőfal

A templom körüli temetőt övező fal is kőből készült. Az ásatás alkalmával két, különböző időben épített körítőfalat tártak fel.

A nagyobb területet bekerítő a feltárt kőtemplom északkeleti sarkától nagy ívben fordul dél felé, körülbelül 30 m hosszban, majd nyugat felé a mai rk. templom déli oldalánál feltárt lakóház alatt átfutva fordul ismét észak felé, s a középkori templomhoz csatlakozik.

A kisebbik körítőfalnak csak a déli szakaszát ismerjük, ezt az előbbi falon belül ásták ki, a hozzá épített és a már említett lakóházzal együtt.

Az északi lakóház

közvetlenül a templom északnyugati sarkához csatlakozik, egy négyzetes arányú, 4,50 X 6,00 m belméretű helyiséggel. Egy méter vastag fala több átépítésről tanúskodik. Alig megmunkált kövekből később építették a templom mellé (8. kép). Az ásatási rajzból és a fényképekről gyanítható, hogy nyugati fala észak felé folytatódott. Északi fala ráépült egy korábbi, északnyugatdélkeleti, tehát eltérő tájolású hosszú épület déli falára, amelyet nem tártak fel teljesen. Ez a ház egy 7,50 X 21,70 m belméretű, egy méter falvastagságú helyiségből áll, amelyhez tőle elváló falazattal egy kb. 1,20 m vastag falú, 7,00 X 9,50 m belméretű helyiség csatlakozott (9. kép).

Az első két helyiség falait megmunkálatlan kövekből építették, a harmadikét viszont épp olyan faragott mészkő kváderekből, mint a templom falait (10. kép).

A több periódusú épület teljes feltárása elmaradt. Sem méreteit, sem kiterjedését, sem beosztását, tehát az előkerült falak összefüggéseit sem ismerjük.

A déli lakóház

A kisebb körítőfal déli oldalához nagyjából észak-déli tájolással építették. Háromosztatü ház volt, 70 cm vastag külső és 55 cm vastag belső kőfalakkal. Belső szélessége 4,50 m; a déli helyiség 6,00 m, a középső 4,20 m, az északi pedig 5,30 m hosszú. A rendelkezésünkre álló egyetlen felmérési rajzból nem állapítható meg, hogy egyszerre épült-e, vagy több szakaszban.

AZ UDVARHÁZ ÉS ÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE

Az ásatásról sem régészeti napló, sem jelentés nem maradt, az ásatás közben megfigyeltekről ezért nem tudhatunk. A csekély leletanyag kétségtelenül korhatározó jellegű, de napló hiányában építészettörténeti szempontból aligha értékelhető. Az épületek keletkezési korának meghatározásához a legszükségesebb ásatási adatok tehát nem állnak rendelkezésünkre.

A feltárt falak, az épületek helyzete, összefüggése és alaprajzi formája azonban első látásra elárulja azok építési idejét, s belőlük még relatív kronológiát is összeállíthatunk.

Az ásatási rajzra tekintve egyértelmű, hogy a templom románkori. A melléje épített több periódusú északi lakóház építési technikája alapján nagyjából azonos korú vele. Későbbiek a körítőfalak, illetve a rövidebb körítőfalhoz épített déli lakóház, amely későközépkorinak tűnik.

Az épületek ennél pontosabb kormeghatározását az ásatás fennmaradt dokumentumai alapján nem tudjuk elvégezni. A mindent tisztázó teljes feltárás reményében, a régészeti és történeti adatok segítségével, az eddig ismert épületmaradványok vizsgálata alapján mégis megkíséreljük a zirci középkori épületek építéstörténetének megközelítő meghatározását.

Zirc, vagy ahogy csekély számú korai okleveles adatunk nevezi, Bakony templomáról először a XIV. század eleji pápai tizedjegyzékek tudósítanak: 1333-ban, 1334-ben és 1335-ben János nevű papját adóztatták.

A tizedjegyzékek Bakono, Bakon, Boconio egyházas helyét nemcsak az eddigi szakirodalom alapján azonosítjuk Zirccel. A III. Béla király által alapított ciszterci monostort — amelyet a XIII. század első feléből származó okleveleink egyöntetűen a veszprémi egyházmegyében fekvőnek mondanak és csak 1257-ben nevezik először „monasteriurn Beate Marie Virginis de Scyrch"-nek — 1199-től „de Boccan, Bochan, Buccon, Boccon, Boconio"-nak nevezik. A név nyilvánvalóan a Bakonyerdőben fekvő kolostor jelzője, nem pedig falunév, mivel a Zirc elnevezés sokkal korábbi jellegű. Ugyanúgy csak jelzőnek minősíthetjük az először 1193-ban említett keleti bakonyalji Bakont, amely 1469-ben „Possessio Zaloka al. nom. Bakon" és amely Fehérvárcsurgó és Isztimér közé helyezhető.

A későbbi időkben 1415-ből 1520-ból és 1523-ból származó oklevél említi még a zirci plébánost.

A falunak tehát a XIV. század elején volt már temploma. A pápai tizedjegyzékeket, mint az ország első összeírását hasznosítja Győrffy György történeti földrajzában, ". . . az Árpád-kori viszonyok ugyanis a kora Anjou-kori forrásokból ismerhetők meg teljesebben; a pápai tizedlajstromban szereplő falvak néhány kivétellel már a XIII. században fennállottak..." Hozzátehetjük, nemcsak a falvak voltak meg már az Árpádkorban, hanem templomaik is fennállottak, ahogy az Veszprém megye egyházas helyeinek vizsgálatából szinteegyértelműen kitűnt. На tehát Zirc 1333-ban egyházas hely, temploma minden valószínűség szerint legalább XIII. századi volt. Ez a templom az 1553-ban — Veszprémnek a törökök által történt elfoglalása után — elnéptelenedett és 1715 körül újratelepített faluban még 1729-ben is romosán állott és azonos volt az 1942—43-ban megtalált alapfalakkal.

A középkori templomot, amely a hozzá tartozó plébániával együtt Zirc XVI. századi pusztulásáig állott és működött, a mai barokk templom építésekor, 1761 és 1763 között bontották le és köveit abba építették be.

A Zircre vonatkozó oklevelekből a feltárt romokra vonatkozóan a már idézett, 1523-ból származó érdemel figyelmet. Ebben ugyanis a plébános kertjén kívül szó esik Zirci Mihály fiainak: Máté és János nemeseknek „in liberó vico Papsie" (talán inkább Papsil = Papszél) álló nemesi kúriájáról.

A felsorakoztatott adatokból a XIV. század elejétől említett plébániatemplommal azonosíthattuk a feltárt templomfalakat és feltételesen a plébánia épületével a templomtól északra feltárt házat. A déli épülettel viszont valamelyik zirci nemes kúriáját azonosíthatjuk.

Az idézett adatoknál Zirc sokkal korábbi meglétéről tudósít bennünket a Képes Krónika I. András király halálának helyével kapcsolatban. Az 1060-ban Béla herceg lengyel és magyar seregei elől menekülő sebesült András királyt a mosoni kapunál elfogták „ . . .és mivel a Bakony erdejében, Zirc nevű udvarházában gondatlanul tartották, meghalt. Szent Ányos hitvalló monostorában temették el, melyet ez a király alapított Tihanyban, a Balaton tavánál".

A szláv nevű, tehát korai településű Zircen ezek szerint 1060-ban már királyi udvarház, curtis állott.

A feltárt zirci templom méretei és arányai alapján okleveles említéseinél jóval korábbinak tűnik. Széles terpesztésű, kissé patkóíves szentélyével, feltűnő hosszával ismert Árpád-kori falusi templomaink közé nem sorolható. Alapozásának módja, falainak építési technikája, durván nagyolt, lapos kváderei és öntött falazata alaprajzi formájához hasonlóan jellegzetesen XI. századi. Mindezt már az ásatás idejében feltételezték. 1943 őszén járt a helyszínen a MOB megbízásából Dercsényi Dezső és Dümmerling Ödön, akkori véleményük szerint a feltárt alap falakban a legősibb zirci templom maradványait kell feltételezni, amely régebbi a XII. század végén épített ciszterci monostornál.

Analógiáit XI. századi, méretben és arányban hasonló templomaink alaprajzában találjuk meg. Közülük a nemrég rekonstruált kalocsai első székesegyházat, a Giulio Turco XVI. századi rajzából visszaszerkeszthető zalavári apátsági templomot (11. kép) és a pécsváradi altemplomot említjük meg.

A zalavári templom 9,50X18,00 m külső méretű volt, a kalocsai 10,50 X 22,00 m, a zirci 11,40 X 16,20 m, nagyjából azonos a pécsváradi templom feltételezett nagyságával. Szentélyének méretei azonosak a pécsváradi altemplom és a zalavári templom szentélyével, s alig kisebbek, mint a kalocsai első székesegyházé.

A felsorolt, nemcsak méretben, de alaprajzi arányban és formában hasonló templomokat az államalapítás utáni évtizedekben építették. A velük való feltűnő hasonlóság alapján a feltárt zirci templom építési idejét a XI. század első felére határozhatjuk meg, s benne Veszprém megye egyik legkorábbi kőtemplomát látjuk.

A XI. századi kőtemplom méretei a település fontos, kiemelkedő jelentőségéről vallanak. Zirc azonban a középkorban soha nem volt egyházi központ. A falu az oklevelekből ismert első említésétől a III. Béla király által 1182-ben telepített ciszterci apátság jobbágyfalva volt. Az apátság kolostorát és templomát 1912-ben a mai kolostor mögötti parkban részben feltárták, a Kossuth Lajos utcai Vásártéren feltárt XI. századi templomot tehát — a falu középkori plébániatemplomát — I. András király halálának helyével, a zirci udvarház templomával azonosíthatjuk.

A királyi udvarház, a curtis ugyanis nem állott egyetlen lakóházból. A fogalom alatt olyan kisebb települést kell értenünk, ahol a névadó központi épület mellett több más ház, az udvarispán, az uradalom vezetői és az udvari kiszolgálók lakóházai, istállók, csűrök és gazdasági épületek is voltak. A királyi magánbirtokok központjában álló udvarházakhoz templom is tartozott. Az ország erdővidékein elhelyezkedő királyi udvarházak mellett mindenütt megtaláljuk ezt a templomot, a királyi kápolnát.

A zirci curtis központi épületét gyanítjuk a templomhoz csatlakozó északi lakóházban, bár a teljes kiterjedésében feltáratlan, alaprajzában és építéstörténetében alig ismert épületről nem alkothatunk végleges véleményt.

A több épületből álló udvarházat és vele a templomot III. Béla király 1182-ben a cisztercieknek adományozta. Véleményem szerint a ciszterciek nagyjából húsz évvel később befejezett kolostoruk felépítéséig az udvarházat használták. Körülötte fejlődött ki a középkori Zirc falu, amelynek plébániatemploma a XIII. századtól a korábbi curtis kápolnája lett. Ebben az időben építhették nyugati végébe, a feltárt belső fal fölé oszlopokon vagy pilléreken álló karzatot.

A királyi monostorok ilyen jellegű alapítása közismert. Györffy György Pécsvárad, Bakonybél, Zalavár, Dömös, Pilisszentkereszt és Pilisszentlélek mellé sorolja Zircet is, mert „ . . . a monostoralapítás lényegében egy udvarháznak, kápolnának és a hozzá tartozó udvari gazdasági szervezetnek egyházi célra való szentelését jelentette".

A királyi udvarházak, amelyek egy-egy uradalom központjában állottak, behálózták az egész országot. Rendszerüket I. István király építette ki családi birtokain ;„... és ezek országszerte Udvar — Udvarhely elnevezést kaptak. . ." A Bakony-erdő, amelyet a X. század első felétől a fejedelmi család szálláshelyei öveztek, valószínűleg korán az Árpádok magánbirtoka lett. Területén Zircen kívül több udvarházról is tudunk. Az Udvarhely név hiánya azt jelentheti, hogy az ismert bakonyi curtisok egy része később, a XII. században, az egységes erdőispánsági szervezet létrejöttekor keletkezett. Zirc példája viszont azt látszik bizonyítani, hogy az itteni udvarház korábbi az I. István király által létrehozott szervezetnél. Ezt bizonyítják az 1060 körül már létezett kőtemplom belsejében feltárt cölöpalapok. Az ezekből rekonstruálható fatemplom a XI. század közepén kőből kiépített udvarházat és templomot kétségtelenül megelőzte. Hitelesítő ásatás hiányában építésének idejét ma még nem állapíthatjuk meg, feltételezzük azonban, hogy a X. század végéről vagy a XI. század elejéről származik és egy korai udvarházhoz tartozott.

A Veszprém melletti Jutás és Fájsz falunév tanúsága szerint a későbbi Veszprém vármegye területét a megszálló Szalók nemzetségtől már a X. század elején kisajátította a fejedelmi család. Az észak-nyugati Bakonyaljban fekvő Tevel és az északiban levő Koppány falunév arról vall, hogy az Árpádok ezt a területet ugyanabban az időben szerezték meg. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a két családi birtoktest között ne lett volna összeköttetés a Bakonyerdőn keresztül már a X. század második felében, hogy a fejedelmi család rokon tagjai és kíséretük a Kisalföld és a Séd völgye között csak a Móri árkon át tett hatalmas kerülővel közlekedtek volna. A Bakonyon délről észak felé átvezető, a XIII. századtól okleveles adatokból is ismert út a Séd völgyében, Vilonyánál ágazott le a Fehérvár—Veszprém hadiútról és Hajmáskéren, Balián, Perén át Zircre, majd onnét nagyjából a mai győri út vonalán haladva, Veszprémvarsánynál ért ki a hegyekből. A leírt útvonal a középkori sóút. Figyelemre méltó, hogy az utat délen, a bakonyi erdők alján egy X. századi katonai telepítésre valló Kér, északon pedig egy hasonló, Varsány nevű falu zárja le. Nem tarthatjuk véletlennek éppen itt a két törzsi jellegű helynevet, s belőlük a bakonyi út korai létét látjuk bizonyítottnak.

Zirc ennek az útnak felezőpontján van, ahol feltételezésünk szerint a X. századtól olyan fejedelmi, később királyi pihenőhelynek, talán vadászháznak kellett lennie, amelyhez a fatemplom tartozott.

Ezt az inkább feltételezett, mintsem egyértelműen bizonyítható korai fejedelmi szálláshelyet szervezte a XI. század első felében I. István király udvarházzá és uradalommá és ezt kapták meg 1182-ben a Franciaországból behívott ciszterciek. Mindez cáfolja azt a feltevést, amely szerint a ciszterciek a XII. század végi Magyarországon, az alapszabályaik értelmében, irdatlan és lakatlan erdőkben, közlekedéstől és kultúráktól távol építették monostoraikat.

A zirci apátság középkori birtokain végigtekintve azt látjuk, hogy III. Béla király nemcsak a zirci udvarház, hanem a későbbi Bakony megye, tehát egyéb bakonyi uradalmak területén is adományozott falvakat. Talán nem túlzás ebből arra következtetnünk, hogy a XII. század végén, a monostor alapításának idején a bakonyi uradalmak már az egységes bakonyi ispánság részei voltak és az ispánság első székhelye a központi fekvésű Zirc volt.

Zirc eladományozásával az ispánság új székhelye Csesznek lett, ahogy ezt annak szláv eredetű neve bizonyítja. Itt épült fel a XIII. század közepén az ispáni vár. Várnagya még akkor is viselte a bakonyi ispán címét, amikor Csesznek már magánvár volt, a várnagyok pedig a magánbirtokos familiárisai közül kerültek ki.

Ez a folyamat az Árpád-kori Magyarország erdőterületein nagyjából azonos módon zajlott le. ,,A királyi erdőuradalmak, a későbbi erdőispánságok a XII. század végén már megvoltak" — írja Győrffy György történeti földrajzában — „Központjuk a királyok tartózkodási helyéül szolgáló udvarházak voltak, amelyek mellett a XIII. század közepére többnyire várak is épültek. Ily módon az erdőispánságok egy része a XIII—XIV. században vármegyévé alakult, más része beleolvadt abba a vármegyébe, melynek területén az erdők elterültek".

A Bakonyerdő a XIII. század végére vásárlással, birtokcserékkel és királyi adományokkal a Csák nemzetség birtoka lett. Az ugodi ág tagjai: Demeter fia Csák bán, majd őt követően Demeter nevű unokaöccse az örökös bakonyi ispán címet viselte. A XIV. század elején I. Károly király részben visszaváltotta, részben másoknak adományozta el a bakonyi ispánság egyes részeit, ezáltal abból nem lett önálló vármegye, hanem később beolvadt Veszprém megye területébe.

Az 1942—43-as ásatás a felszínre hozta a X—XI. századi fatemplomot — ami nyilvánvalóan nem állt önmagában, hanem valamilyen településhez, feltételezésünk szerint fejedelmi szálláshelyhez vagy vadászházhoz tartozott — a XI. század közepéig épített királyi udvarházat a kőtemplommal, amely 1182 után a XVI. század közepéig a zirci ciszterciek jobbágyfalvának plébániatemploma volt, és egy XV—XVI. századi kőházat.

Árpád-kori építészetünk legkorábbi szakaszáról olyan keveset tudunk, hogy a zirci udvarház épületeinek sürgető és feltétlenül szükséges hitelesítő ásatása és vele feltevéseink bizonyítása túlnő Zirc és Veszprém megye hely- és építészettörténeti problémáinak körén.

Történeti és építészeti jelentősége elsősorban azért kiemelkedő, mert az ismert Árpád-kori királyi udvarházak közül eddig az egyetlen, amelynek épületmaradványait ismerjük. A további kutatás feleletet adhatna olyan izgalmas témákra, mint az I. István-kori királyi udvarházak kialakulásának kérdése, ebben az esetben a fatemplom és az ahhoz tartozó egyéb épületek, esetleges temető stb. tisztázásával. Megnyugtató választ kaphatnánk a XI. századi királyi udvarházak kialakításának építészeti formálására, amelyről ma még jóformán semmit sem tudunk, s közelebb vinne bennünket korai faépítészetünk megismeréséhez. A zirci kőtemplom máris azt látszik bizonyítani, hogy ezekben a korai curtisokban az államalapítás utáni évtizedekből származó kőépületekkel kell számolnunk, s közöttük ha nem is Zalavár méretű — ahogy ezt Győrffy György a récéskúti bazilikáról feltételezi —-, de a későbbi román stílusú falusi templomoknál jóval nagyobb, első egyházi központjaink és kolostoraink templomaihoz hasonló és azokkal közel egyező méretű vagy alig kisebb templomokat gyaníthatunk. Az államszervezés és a térítés munkája megkívánta, hogy a király magánbirtokain emelt templomok méretükben az uralkodói hatalmat reprezentálják.

A hitelesítő ásatással egyidejűleg a feltárt templomfalak mellett álló barokk templom falkutatása is fontos lenne, mert az abba beépített középkori kőfaragványok kibontása tovább segíthetne a kőtemplom korának meghatározásában. A hitelesítő ásatással és a barokk templom falkutatásával készíthetnénk el XI. századi építészetünk jelentős emlékének elméleti rekonstrukcióját, s gazdagíthatnánk egy olyan kort, amelynek építészeti emlékei úgyis gyér számban maradtak ránk.

A zirci udvarház és környékének feltárása az Árpádkori településtörténet kutatásához is szolgáltatna további adatokat. A távolabbi környék vizsgálatával választ adhatna a Bakony betelepülésének kérdéseire.

Forrás:

Koppány Tibor: XI. századi királyi udvarház maradványai Zircen. In.: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1972. 11. szám 139-145 p.