„Királyi udvarház temploma” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2011. szeptember 23., 13:03-kori változata

Feltárások:

• Nagy László 1942-43-ban végzett feltárást a helyszínen. Erről az ásatásról azonban sem régészeti napló, sem jelentés nem maradt, az ásatás közben megfigyeltekről ezért nem tudni, csupán a leletanyag alapján állnak rendelkezésre korhatározó információk. Ezt a rendelkezésére álló adotok, leletek, rajzok alapján Koppány Tibor publikálta 1972-ben.
• 1982-ben Kralovánszky Alán végzett, lényegében teljes feltárást. 

Templom:

Az egykori zirci Vásártéren, a barokk kistemplom mellett, a Kossuth Lajos utca térré szélesedő középső szakaszában látható még ma is az egykori zirci királyi udvarháznak illetve később a falunak a középkori kőtemplomának az alapjai.

A kőtemplom a romterület közepén helyezkedik el, korát tekintve Árpád-kori, román stílusban épült. Rajta a cisztercita építkezések hatása még nem mutatható ki.

Fatemplom:

A Győr és Veszprém megye székhelyeit összekötő út mentén már az államalapítás körüli évtizedekben állt egy fatemplom, még a kőtemplomot megelőzően. A félköríves  szenélyű, egyhajós templom főfalainak nyomvonalán 35 cm átmérőjű fagerendék álltak egymástól 170 cm-re. A gerendákat agyaggal és törtkővel bélelt kb. 1 m mélységű gödörbe süllyesztették, kivéve a szentélyt ahlo a gödör 110x150 cm nagyságú volt. A gerendékat fonott sövényfallal kötötték össze és sárga murvával kevert meszes habarccsal vakolták. A fal 40-50 cm vastagságú lehetett feltehetőleg.  Ezt a templomot, még a XI. század folyamán elbontották, feltehetőleg az 1092-es szabolcsi zsinat 8. pontja hatására, ugyanis ekkorra e tamplom már nagy valószínűség szerint felújításra szorult.
Felújítás helyett azonban egy, az előzőnél kis mértékben nagyobb kőtemplom készült.

Kőtemplom:

Hosszházas elrendezésű, egyhajós, íves szentélyű épület volt, 9,40 X 14,20 m belméretű hajóval és 3,00 m belső sugarú szentéllyel, átlagosan 1,00 m vastag falakkal. A szentély előtt valószínűleg a kórus, ennek északi oldalán pedig kegyúri emelvény magasodhatott ki a hajó terazzóval burkolt szintjéből, körlbelül 1 lépcsőfoknyira. 
A templom hossztengelye a keleti iránytól 13°-kal tér el észak felé. Falai a nyugati zárófal kivételével 30 cm magasságban maradtak meg, az utóbbinak csak alapozását sikerült feltárni. Anyaguk helyi fehér keménymészkő, amelyből durván megmunkált, eltérő nagyságú, lapos kvádereket faragtak. A falakat nagyjából azonos magasságú sorokkal két oldalról emelték, közét vagdalt kővel kevert, erősen meszes habarccsal öntötték ki. A 60 cm mély alapozás kiásott agyaggödörbe döngölt agyaggal kevert kőből készült.
A templom feltehetőleg egyhajós, nyitott fafedélszékü lehetett, és mintegy 600-700 fő befogadására volt alkalmas.

1182-ben, a ciszterci rend Zircre érkezését követően e tamplom a az apátság alá rendelt falu plébániatemploma lett és maradt az épület XVI-XVII. századipusztulásáig. Ezen új funkció következményeképp a építehették meg a nyugati karzatot, valamint a a kőtemplom észak-nyugati sarkához hozzáépített, feltehetőleg három helyiséges, törtkőből épült házat, amely iskola és plébánia lehetett, és amelyhez a templom későközépkori körítőfala is csatalozott.

Okleveles említések, korabeli írott források:

     A falunak az írott források alapján a XIV. század elején volt már temploma. A pápai tizedjegyzékeket, mint az ország első összeírását hasznosítja Győrffy György történeti földrajzában, ". . . az Árpád-kori viszonyok ugyanis a kora Anjou-kori forrásokból ismerhetők meg teljesebben; a pápai tizedlajstromban szereplő falvak néhány kivétellel már a XIII. században fennállottak..." Ám nemcsak a falvak voltak meg már az Árpádkorban, hanem templomaik is álltak.
     На tehát Zirc 1333-ban egyházas hely, temploma minden valószínűség szerint legalább XIII. századi volt. Ez a templom az 1553-ban — Veszprémnek a törökök által történt elfoglalása után — elnéptelenedett és 1715 körül újratelepített faluban még 1729-ben is romosán állt.
A későbbi időkben 1415-ből 1520-ból és 1523-ból származó oklevél említi még a zirci plébánost.

Összességében:

     E zirci templom méretei és arányai alapján okleveles említéseinél jóval korábbi. Széles terpesztésű, kissé patkóíves szentélyével, feltűnő hosszával ismert Árpád-kori falusi templomaink közé nem sorolható. Alapozásának módja, falainak építési technikája, durván nagyolt, lapos kváderei és öntött falazata alaprajzi formájához hasonlóan jellegzetesen XI. századi. 
     Analógiáit XI. századi, méretben és arányban hasonló templomaink alaprajzában találjuk megpl. kalocsai, récéskúti bazilikánál.  
     A XI. századi kőtemplom méretei a település fontos, kiemelkedő jelentőségéről vallanak. Zirc azonban a középkorban soha nem volt egyházi központ. A falu az oklevelekből ismert első említésétől a III. Béla király által 1182-ben telepített ciszterci apátság jobbágyfalva volt. 
     A zirci kőtemplom azt látszik bizonyítani, hogy a korai királyi uvarházakban az államalapítás utáni évtizedekből származó kőépületekkel kell számolnunk, s közöttük a későbbi román stílusú falusi templomoknál jóval nagyobb, első egyházi központjaink és kolostoraink templomaihoz hasonló és azokkal közel egyező méretű vagy alig kisebb templomokat
gyaníthatunk. Az államszervezés és a térítés munkája megkívánta, hogy a király magánbirtokain emelt templomok méretükben az uralkodói hatalmat reprezentálják.
     A középkori templomot, amely a hozzá tartozó plébániával együtt Zirc XVI. századi pusztulásáig állt és működött, a mai barokk templom építésekor, 1761 és 1763 között bontották le és köveit abba építették be.

Forrás:

Koppány Tibor: XI. századi királyi udvarház maradványai Zircen

Kralovánszky Alán: A veszprémi és zirci templomok kutatásának ujabb eredményei In.: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai : [Az 1983. október 10-12-i szegedi tudományos ülésszak előadásai]. Bp., 1986

Szűcs István Miklós: Zirc középkori udvarháza és ciszterci monostora. Veszprém, 1994.