„Almádi télen, régen...” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2014. január 8., 18:24-kori változata

Karácsony táján egy fürdőváros szinte kihaltnak tűnik, ami teljesen érthető, hiszen a nyaralók számának csupán 20-22% -át teszi ki az állandó lakosság.

A század elején is hasonló volt a helyzet, mert az időben is jóval több volt a nyaraló, mint az állandó lakos. Egy lényeges különbséget azonban találunk, nevezetesen azt, hogy a nyaralók télen is szervezték Budapesten a programjaikat, visszagondolva az elmúlt nyárra és tervezgetve a következőt. Ennek mozgatórugója az 1902. december 7-én alakult Almádi kör volt. A körnek két érdekes jellemzője volt. Az egyik, hogy ez volt az első társadalmi, civil szervezet Almádiban; a másik pedig az, hogy almádi lakos tagja eleinte szinte nem is volt.

Gazdag téli programokat állítottak össze amellett, hogy havonta - már a kör megalakulása előtti időkben is -rendszeresen összejöttek Budapesten a Förster-féle vendéglőben, amit almádi oázisnak neveztek. Az ugyancsak havonta megtartott bálok, táncestélyek egyúttal valamilyen jótékony célt is szolgáltak. Az első ilyen társas vacsorának nevezett rendezvényre 1903. január 7-én, a megalakulás egy hónapos évfordulóján került sor az Almádi kör rendezésében.

Nemcsak a könnyed szórakozás hozta őket össze a fővárosban, hanem más egyéb esemény is. Például 1903. január 8-án este 6 órakor a Magyar Földrajzi Társaság ülésén Győry Etelka kisasszony - a mi kedves almádi ismerősünk - igen érdekes felolvasást tartott a kis magyar Alföldről. Természetes, hogy az egész almádi kolónia ott volt a felolvasáson és sokszoros tapssal jutalmazta a kedves felolvasót. Így szól a korabeli újsághír.

Az 1903. február 7-én a Budapesti Katolikus Kör összes helyiségeiben megtartott táncestély igen nagy sikerrel zárult. A tudósító részletesen ismerteti a teljes táncrendet, ami este fél tízkor kezdődött „egyórás csárdással, mely után boston következett. Ezután négyes, majd tipegő, keringő és újra négyes. Ekkor következet a „szupé”, azaz a késői, éjfél körüli étkezés, utána a harmadik négyes, „amely reggeli 6 óráig tartott. 7 órakor még járták a csárdást. Ennél jobb muri még Almádiban sem esett sohasem” - írja a tudósító. A társaság 400 tagból állt és az estély bevételét az almádi iskola javára fordították, amit aztán 1904-ben fel is avattak.

Február 24-én az almádi Hattyú vendéglőben tartottak táncestélyt, és az akkori közlekedési viszonyok ellenére -csak kocsi volt, vonat még nem - igen szépszámú közönség jött össze. Sokan még Budapestről is lejöttek, nemcsak Veszprémből és Pápáról. „A nap tűzsugarai már játszadoztak a Balaton fodros tükrén, mikor a vendégkoszorú azzal a jóleső érzéssel oszladozott, hogy a mi kedves Almádinkban nemcsak a szezonban lehet jól mulatni.”

Az persze természetes volt, hogy minden ilyen eseményről részletesen beszámoltak a veszprémi újságok. A téli szezon novembertől márciusig tartott, és ritka kivételtől eltekintve nem Almádiban voltak a rendezvények.

Úgy tűnik, ma is elkelne egy az Almádi körhöz hasonló, nemes cél érdekében buzgólkodó és a város lakosságát megmozgató szervezet. Az első lépések megtörténtek, működik 6-7 civil szerveződés, amelyek az elődök lelkes munkáját mai igényekre adaptálva ugyanúgy előre vihetik a város társadalmi és kulturális életét, mint tették ezt annak idején a nem itt lakó, de Almádit felvirágoztatni akaró emberek.

Forrás

Új Almádi Újság^[1] 1994. (6. évf.) 12. sz. 3. p.

Külső hivatkozás

1. ↑ Új Almádi Újság honlapja