„A Szent Imre-plébániatemplom építéstörténetéből” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2014. február 13., 15:51-kori változata

Almádi egyházilag Vörösberényhez tartozott, annak fíliájaként működött 1935-ig. Innen származik az a hiedelem, hogy Almádi Vörösberényhez tartozott, mielőtt önálló község lett. A zavart az a kettősség okozza, hogy közigazgatásilag Szentkirályszabadjához, egyházilag pedig Vörösberényhez tartozott. Ez egyébként természetes, mert a megyei felosztás sohasem egyezik az egyházmegyeivel, így Zala és Somogy megye a veszprémi egyházmegyéhez tartozik.

Az almádi lakosok, szőlőbirtokosok és nyaralók igénye a helyi templom építésére már a múlt század második harmadában megfogalmazódott. Ennek eredménye volt a Szent Margit-kápolna felépítése 1884-ben (Új Almádi Újság 1990, XI. szám). A hívek száma folyamatosan emelkedett, és mind erőteljesebben szorgalmazták egy templom építését. Elkezdték a gyűjtést, amelynek nyomát egyre sűrűbben lelhetjük fel a korabeli újságok hírei között.

1906. augusztus 5-én műkedvelő előadást tartottak Almádiban a római katolikus és a református templomok javára. Nagy sikerrel zárult az esemény, és a befolyt 420 koronát fele-fele arányban a veszprémi takarékpánztárba letétbe helyezték. 1907. július 20-án a gyógyteremben (Hattyú vendéglő) Margit-bált tartottak, és a felülfizetésekből összejött 300 koronát az előző évihez hasonlóan takarékba tették. A következő évben mind a Margit-, mind az Anna-báli felülfizetéseket a két templom javára helyezték takarékba. 1909. március 14-i újsághír szerint a r. k. templomalap 1225,55 koronára, a ref. templomalap 411,45 koronára emelkedett. A különbség a hívek számának arányából adódik. Az összeg szépen gyarapodott, az 1992. évi Anna-bál jövedelméből újabb 300 korona került a templomalapra, így 1913 januárjában már 2602 korona és 38 fillér ez az összeg.

1923. július 24-én megalakult a Balatonalmádi-i Templomépítő Bizottság 250 taggal. Elnökök Gyöngyösi Imre vörösberényi plébános és dr. Óvári Ferenc. A 15 tagú végrehajtó bizottság jegyzője Hili Sándor körjegyző, a pénztáros pedig Vass Dezső fürdőigazgató lett. 1926. augusztus 15-én nagyszabású hangversenyt rendeztek a Vigadó mozgószínházban a római katolikus templom javára.

E néhány hírből látszik a gyűjtés folyamatossága, de sajnos a világháborút követő infláció szinte semmivé tette az összegyűlt sokezer koronát. Az új pénz, a pengő 1926. évi bevezetésekor lehetett igazán folytatni a gyűjtést. Ennek érdekében sorsjegy kibocsátására is sor került, 1 pengő névértékkel, 30 000 példányban. A 400 db nyeremény értéke 8000 pengőt tett ki. 1928-ban már 60 000 pengőre emelkedett a templom építésére gyűjtött pénz.

Az 1927. évi sorsjegy

A templom építését régóta szívügyének tekintette Rada István kanonok és már a háború alatt a villájával (Bajcsy-Zsilinszky úti óvoda) szemben levő telket (Györgyi Dénes iskola telke) szemelte ki e célra, de a tulajdonos nem volt hajlandó eladni. Végül a templomot a dr. Óvári Ferenc által adományozott telken, az akkori elemi népiskola közelében építették fel. A kiírt pályázatra beérkezett tervek közül Medgyaszay István tervét fogadták el. Az ünnepélyes alapkőletételre 1930. június 4-én került sor dr. Rótt Nándor megyés püspök jelenlétében. Az építést a veszprémi Kürthy László építészmérnök végezte, aki korábban Medgyaszay tanítványa volt. Az építés igen gyors tempóban haladt, és már Szent Imre napjára (november 5.) feltették a keresztet a templom tornyára.

Az építésre összegyűlt pénz nem lett elég, így hitel felvétele vált szükségessé, amiből később sok probléma származott, de ez már nem építéstörténeti kérdés. A templom felszentelésére ünnepélyes keretek között 1930. november 16-án került sor.

Forrás

Új Almádi Újság^[1] 1992. (4. évf.) 2. sz. 3. p.

Külső hivatkozás

1. ↑ Új Almádi Újság honlapja