„Thury György” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
(Új oldal, tartalma: „thumb THURY György (1520?–Orosztony, 1571. ápr. 2.) várkapitány. =Élete= Egészen fiatal korától harcolt, először lovas katona S...”)
 
a
 
1. sor: 1. sor:
[[Image:THURY_GYÖRGY.jpg|thumb]]
+
[[Image:THURY_GYORGY.jpg|200px|thumb]]
  
THURY György (1520?–Orosztony, 1571. ápr. 2.) várkapitány.
+
THURY György (1520? – Orosztony, 1571. április 2.) várkapitány.
  
 
=Élete=
 
=Élete=
9. sor: 9. sor:
 
==Irodalom==
 
==Irodalom==
  
*N(AGY) Imre: Hogyan jutott ~ Palotára? = Századok, 1872. 3–6. sz.
+
*N(AGY) Imre: Hogyan jutott Thury György Palotára? = Századok, 1872. 3–6. sz.
*TAKÁTS Sándor: A nagy ~. = Régi magyar kapitányok és generálisok. Budapest, 1922.
+
*TAKÁTS Sándor: A nagy Thury György. = Régi magyar kapitányok és generálisok. Budapest, 1922.
 
*SZIJ Rezső: Várpalota. Budapest, 1960.
 
*SZIJ Rezső: Várpalota. Budapest, 1960.
 
*HORVÁTH János: A reformáció jegyében. 2. kiad. Budapest, 1957.
 
*HORVÁTH János: A reformáció jegyében. 2. kiad. Budapest, 1957.
*MÜLLER Veronika: ~ kanizsai kapitánysága. Budapest, 1972.
+
*MÜLLER Veronika: Thury György kanizsai kapitánysága. Budapest, 1972.
*HUSZÁR Pál: ~ szerepe a dunántúli végvári harcokban. Várpalota, 1974.
+
*HUSZÁR Pál: Thury György szerepe a dunántúli végvári harcokban. Várpalota, 1974.
 
*KÖNCZÖL Imre: Várpalota rövid története. Várpalota, 1988.
 
*KÖNCZÖL Imre: Várpalota rövid története. Várpalota, 1988.
*V. MOLNÁR László: ~ palotai és kanizsai kapitányságának története. = Veszprémi Történelmi Tár, 1989. 2. Veszprém, 1989.  
+
*V. MOLNÁR László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története. = Veszprémi Történelmi Tár, 1989. 2. Veszprém, 1989.  
 
*JANKOVICS Ferenc: Hulló csillagok. (r.) Budapest, 1964.
 
*JANKOVICS Ferenc: Hulló csillagok. (r.) Budapest, 1964.
  
[[Category:Életrajzok]]
+
[[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]]

A lap jelenlegi, 2016. június 21., 17:51-kori változata

THURY GYORGY.jpg

THURY György (1520? – Orosztony, 1571. április 2.) várkapitány.

Élete

Egészen fiatal korától harcolt, először lovas katona Ság várában, majd lévai kapitány és Bars vármegye főispánja. 1563-ban vitéz tetteiért Miksa királytól adományba kapta Berénd (Tósokberénd), Tevel (Nagytevel) és Polány (Magyarpolány) községeket. Nem tudjuk mikor került Palota várába. Egyes források szerint 1554-ben Podmaniczky Rafael Thuryra, mint várnagyára bízta a vár védelmét. Podmaniczky halála után a király a palotai vár kapitányává nevezte ki. 1566. június 5-én a török ostrom alá fogta Palota várát, Thury 450 vitézzel megvédte Arszlán pasa 8 ezer fős serege ellen. Az ostrom után lemondott kapitányi tisztéről és még ugyanez évben Gyulaffy Lászlóval részt vett Veszprém és Tata visszafoglalásában. Hősiességéért Miksa főherceg aranysarkantyús vitézzé avatta, és aranylánccal tüntette ki. 1567-től kanizsai kapitány és egyben dunántúli vicekapitány. A törökökkel vívott csatában esett el. Az Vitéz Thury György haláláról c. ének, amely a végvári harcok egyik legnagyobb alakjának hősiességét és tragikus halálát örökíti meg. Szerzője Alistáli Márton Thury íródeákja lehetett. Szövege a Lugossy-kódexben maradt ránk. Új kiadása: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, 1. Köt. 1963. Várpalotán tér és a gimnázium viseli nevét, az 1. sz. Általános Iskola udvarán áll egész alakos mészkő szobra, Ohmann Béla alkotása.

Irodalom

  • N(AGY) Imre: Hogyan jutott Thury György Palotára? = Századok, 1872. 3–6. sz.
  • TAKÁTS Sándor: A nagy Thury György. = Régi magyar kapitányok és generálisok. Budapest, 1922.
  • SZIJ Rezső: Várpalota. Budapest, 1960.
  • HORVÁTH János: A reformáció jegyében. 2. kiad. Budapest, 1957.
  • MÜLLER Veronika: Thury György kanizsai kapitánysága. Budapest, 1972.
  • HUSZÁR Pál: Thury György szerepe a dunántúli végvári harcokban. Várpalota, 1974.
  • KÖNCZÖL Imre: Várpalota rövid története. Várpalota, 1988.
  • V. MOLNÁR László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története. = Veszprémi Történelmi Tár, 1989. 2. Veszprém, 1989.
  • JANKOVICS Ferenc: Hulló csillagok. (r.) Budapest, 1964.