A lap jelenlegi, 2017. május 3., 12:21-kori változata

JANKÓ László (Győr-Révfalu, 1875. szeptember 17. – Győr, 1954. február 26.) tanár, régész, muzeológus.

Élete

Az iskoláit nagyrészt Győrben járta, a tanítóképzőt Budán végezte. Két évet a znióváraljai-, később a Pápai Tanítóképzőben tanított nyelvet, történettudományt, földrajzot és alkotmánytant. 1903-ban rendes tanárrá nevezték ki. Kétéves lévai tanárkodás után újra Pápára került. 1921-től Győrben, majd 1924-től ismét Pápán tanított. 1928-ban Győrbe helyezték és nyugdíjazásáig, 1934. július 1.-éig ott dolgozott. Tanítóképzős korában kezdett írni pedagógiai, népművelői és publicisztikai dolgozatokat. Később főleg történelmi, régészeti témájú tanulmányokat publikált. Régészeti feltárásokat végzett, amelyekből kis magángyűjteményt alakított ki. A Zirc-tündérmajori halmokból hármat feltárt és eredményeit közölte. Több alkalommal foglalkozott a Hajagod környékén talált urnasírokkal s közzétette a vaszari mészbetétes díszű edényekről szóló tanulmányát, majd a helyi lapokban foglalkozott a dákai, dióspusztai, nagygyimóti, járóházai, öreghegyi leletekkel. Több avar sírmezőt tárt fel Pápa határában. Barcza Leander bencés tanár vizsgálatai alapján Ő írta le részletesen a pápai pálos kripta temetkezéseit. Sokat foglalkozott Győr város történetével is.

Művei

• Késő bronzkori urnasírokról Zirc vidékén. = Archeológiai Értesítő, 31.
• A pápai avar sírleletek. = Archeológiai Értesítő, 44.
• A történelmi emlékek, régiségek megőrzésére való oktatás. = Magyar Tanítóképző, 23.

Irodalom

• MITHAY Sándor: Emlékezés Jankó László 1875–1954. [Benne műveinek bibliográfiája] = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 11. Veszprém, 1972.
• Várostörténet és közműveltség. Helytörténeti írások a régi pápai sajtóból. (Szerk.: MEZEI Zsolt.) Pápa, 2001.