„Bognár Zoltán” változatai közötti eltérés
a |
a |
||
| (5 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | (Párizs, 1924. | + | {{InfoboxSzemély |
| + | |név=Bognár Zoltán | ||
| + | |kép=Bognar_Zoltan.jpg | ||
| + | |település=Párizs | ||
| + | |dátum=1924. november | ||
| + | |elhunyt=Veszprém | ||
| + | |halálozási idő=1992. június 10. | ||
| + | |foglalkozása=grafikus, rajztanár | ||
| + | }} | ||
| + | (Párizs, 1924. november 28. - Veszprém, 1992. június 10.) grafikus, rajztanár. | ||
== Élete == | == Élete == | ||
| − | 1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. [[Vörösberény]]ben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi-úti temetőben nyugszik. | + | 1950-ben [http://www.muvhaz-marcali.hu/bernath/eletrajz.html Bernáth Aurél] növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. [[Vörösberény]]ben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi-úti temetőben nyugszik. |
== Irodalom == | == Irodalom == | ||
| 9. sor: | 18. sor: | ||
*Heitler László: Kisgrafikák Tihanyban. = Művészet, 1984. 2. sz. | *Heitler László: Kisgrafikák Tihanyban. = Művészet, 1984. 2. sz. | ||
*Mezei Ottó: Eleven időtlenség. = Kortárs, 1990. 4. sz. | *Mezei Ottó: Eleven időtlenség. = Kortárs, 1990. 4. sz. | ||
| − | *Albrecht Sándor: | + | *Albrecht Sándor: Bognár Zoltán 1924-1992. = Új Hírek, 1992. július 13. |
| − | *Mezei Ottó: A linóleummetszettől a lemezplasztikáig. | + | *Mezei Ottó: A linóleummetszettől a lemezplasztikáig. Bognár Zoltán veszprémi emlékkiállítása. = Új Művészet, 1993. 8. sz. |
| − | *Gopcsa Katalin: A képíró-képfaragó. = | + | *Gopcsa Katalin: A képíró-képfaragó. = Élet és Irodalom, 1993. |
| − | *Weckner Tibor: Bakony az én Bakonyom. | + | *Weckner Tibor: Bakony az én Bakonyom. Bognár Zoltán emlékkiállítása. = Új Horizont 1993. 3. sz. |
== Külső hivatkozás == | == Külső hivatkozás == | ||
| 18. sor: | 27. sor: | ||
{{Sablon:Vpel}} | {{Sablon:Vpel}} | ||
| − | [[Category: | + | [[Category:Életrajzok]][[Category:Balatonalmádi]][[Category:Veszprém]] |
A lap jelenlegi, 2016. március 23., 18:06-kori változata
| Bognár Zoltán | |||||
| |||||
| Született: | Párizs | ||||
| 1924. november | |||||
| Elhunyt: | Veszprém | ||||
| 1992. június 10. | |||||
| Pályafutása | |||||
| Foglalkozása: | grafikus, rajztanár | ||||
(Párizs, 1924. november 28. - Veszprém, 1992. június 10.) grafikus, rajztanár.
Élete
1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. Vörösberényben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagy méretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihanyi templom alapítása), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi-úti temetőben nyugszik.
Irodalom
- Heitler László: Kisgrafikák Tihanyban. = Művészet, 1984. 2. sz.
- Mezei Ottó: Eleven időtlenség. = Kortárs, 1990. 4. sz.
- Albrecht Sándor: Bognár Zoltán 1924-1992. = Új Hírek, 1992. július 13.
- Mezei Ottó: A linóleummetszettől a lemezplasztikáig. Bognár Zoltán veszprémi emlékkiállítása. = Új Művészet, 1993. 8. sz.
- Gopcsa Katalin: A képíró-képfaragó. = Élet és Irodalom, 1993.
- Weckner Tibor: Bakony az én Bakonyom. Bognár Zoltán emlékkiállítása. = Új Horizont 1993. 3. sz.
Külső hivatkozás
| Veszprém megyei életrajzi lexikon |
