„Szent Margit kápolna” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
 
(2 közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Balatonalmádi Értéktár}}
+
{{Epitett orokseg lap|szöveg=
 
{{InfoboxÉpület
 
{{InfoboxÉpület
 
|cím=Szent Margit Kápolna
 
|cím=Szent Margit Kápolna
20. sor: 20. sor:
 
*[[A Szent Margit kápolna története (III. rész)]]
 
*[[A Szent Margit kápolna története (III. rész)]]
 
*[[A Szent Margit kápolna története (Befejező IV. rész)]]
 
*[[A Szent Margit kápolna története (Befejező IV. rész)]]
 +
}}
 +
 
[[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]][[Category:Egyházi_épületek]]
 
[[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]][[Category:Egyházi_épületek]]

A lap jelenlegi, 2018. április 26., 10:23-kori változata

Balatonalmádi Értéktár - Épített örökség

Szent Margit Kápolna
Szent Margit 002.jpg
Helye: Balatonalmádi
Építési adatok
Építés éve : 1884
Építtető: Almádi polgárok
Tulajdonos: Katolikus egyház
Felújítva : 2006


Almádi a filoxéra 1882-es pusztítása után gyakorlatilag megszűnt szőlőhegyként létezni, s ekkor gyorsult fel nyaralókkal való benépesedése. Almádi tulajdonosa a veszprémi székeskáptalan volt, a telkeket használó veszprémi polgárok tizedet fizettek a káptalannak. Az ide települők hamarosan lelki szükségét érezték egy kápolna építésének (szentmisére ugyanis addig Vörösberénybe járhattak). A fa huszártornyos kápolna két út összetorkolásánál, a Remete patak bal partján, az 1869-ben emelt kőkereszt mögött épült közadakozásból. 1884-ben szentelték fel az „Apostolok oszlása" tiszteletére. [1] A kápolna telkét Kurcz Rudolf és neje adta ajándékba, a kőműves munkákat Brenner Lőrinc, az ács-munkát Krisztián József végezte, mindketten ingyenesen. Az oltárképet Blázy Imre, a veszprémi állami polgári iskola rajztanára festette 1890-ben. A kápolnát később Szent Margit tiszteletére ajánlották fel. Az Őt ábrázoló oltárképet 1960-ban festette Feszty Masa. A kápolna búcsúját nyáron tartották.

Lábjegyzet

  1. „Apostolok oszlása”, latinul divisio apostolorum, annak a pünkösd utáni napnak egykori liturgikus emlékezete, melyen az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot. Ünnepét, július 15.-ét – amikor sok helyen az új kenyeret is megsütötték -, a Tridenti Zsinat hivatalosan megszüntette, a szakrális néphagyomány azonban megőrizte.

Kapcsolódó cikkek