A lap jelenlegi, 2011. június 6., 17:23-kori változata

HEISZLER József (Nagykároly, 1819. febr. 21.–Dombrád, 1901. okt. 15.) író, tanár, lelkész.

Élete

A piarista rend tagjaként 1843-ban pappá szentelték, a pesti egyetemen nyert tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Több évig tanított a pesti piarista gimnáziumban. Önkéntesként részt vett a Jellasics elleni hadjáratban. 1849-ben áttért a református vallásra és először Pécselyen káplán, a következő évben Pápán, később a Sárospataki Főiskolán a teológia tanára. 1869-től Dombrádon ref. lelkész. Az egyházi irodalom területén fejtette ki tevékenységét, egyháztörténeti és dogmatikai kérdésekkel foglalkozott, de szépirodalmi és filozófiai műveket is írt. Hegel követői közé tartozott.

Művei

• A keresztyénység és a keresztyény egyház történelme. Sárospatak, 1861.
• Kriszticizmus birkózása a világgal. Sárospatak, 1861.
• Egyháztörténelmi kézikönyv. Sárospatak, 1862.
• Dogmatikai felolvasások. Sárospatak, 1869.
• A keresztyén ember könyve. Pest, 1872.
• A dobos tábornok. (Történelmi elbeszélés.) Nyíregyháza, 1875.
• Halotti egyházi beszédek. Nyíregyháza, 1876.
• A múltak árnyai. Debrecen, 1877.
• A kormányzó. (Történelmi elbeszélés.) Nyíregyháza, 1887.
• Vallásbölcseleti tanulmányok. Nyíregyháza, 1894.