A lap 2011. május 12., 14:20-kori változata

(Bp., 1882. nov. 1.-Bp., 1954. szept. 14.) hadtörténész, katonatiszt.

Élete

Édesapja Aggházy Károly zeneszerző, nagybátyja Aggházy Gyula festőművész. A Ludovika Akadémia elvégzése (1901) után 1914-ig gyalogos honvéd csapattiszt, 1901 és 1905 között Veszprémben. Az 1. világháború elején szerb hadifogságba esett, 1916-ban onnan kiszabadulva a Honvédelmi Minisztériumban levéltárnok. Nevéhez fűződik a Hadtörténeti Múzeumnak 1918-ban történt megalapítása, amelynek először igazgatóhelyettese, 1937-től igazgatója. Részt vett a Hadimúzeumi Lapok és a História szerkesztésében. Tanulmányaiban a török idők, az 1848-1849. évi szabadságharc és az 1. világháború hadtörténetével foglalkozott. Ludovikás korában autodidakta régészként tevékenykedett, veszprémi csapatszolgálata idején Laczkó Dezső mellett segédkezett, Budapestre helyezés után részt vett a római hadiutak és a táti csatatér török temetőjének feltárásában. Verseket és elbeszéléseket is írt. A História (1928-1932), a Magyar Királyi Hadimúzeum Kiadványai és a Magyar Katonai Írók Köre első évkönyve 1924-1934 c. antológia szerkesztője.

Művei

• Török hadak magyar földön. Az 1532. évi török-magyar-osztrák háború, különös tekintettel Kőszeg ostromára. Székesfehérvár, 1911.
• A világháború. (Társszerző.) Bp., 1934. - Vitézek albuma. Bp., 1939. - Budavár ostroma 1849-ben. Bp., 2001.