„Kocsis István” változatai közötti eltérés
| 13. sor: | 13. sor: | ||
=Élete= | =Élete= | ||
| − | + | Kocsis István 1927. január 2-án Budapesten született a gyomai Kocsis István pénzügyőr és Kádár Erzsébet háztartásbeli első szülött gyermekeként. Egy testvére Erzsébet nyugdíjas gyógyszerészként él Budapesten. | |
| − | + | Középiskolai tanulmányait Mezőtúron a református gimnáziumban végezte, 1944. április 29-én tett érettségi vizsgát. Életére meghatározóak voltak a gimnáziumi évek. Természetrajz tanáruk vezetésével tanulmányi kiránduláson vett részt Erdélyben, ahol meglátogattak több bányát, bányatelepet. Parajdon élő távoli rokonai is felhívták a figyelmét a bányászat szépségeire. Ilyen előzmények után nyert felvételt 1944 őszén a Magyar Királyi József Nádor Műszaki Egyetem Bányamérnöki karára. Részben a háborús események miatt, részben a család nehéz anyagi helyzete miatt 1951-ben szerzett bányamérnöki oklevelet. Végzés után a Vértes-Bakonyi Szénbányák Kisgyóni üzemébe, majd Balinkabányára került. Az Erdélyt idéző Északi-Bakonyban a régi hagyományokat ápoló Kisgyónbánya és az újonnan telepített modern Balinkai „mintabányában” irányítója lehetett annak a dinamikusan fejlődő folyamatnak, amely akkor a szénbányászat egészét áthatotta. A jó kollektíva nagyszerű eredményeket ért el mind a műszaki fejlesztés, mind a termelés területén. | |
| − | + | 1976-ban nevezték ki a Dudari Bányaüzem vezetőjévé. A balinkaihoz hasonló adottságokkal rendelkező bányából korkedvezménnyel 1984. év végén vonult nyugállományba. Nyugdíjba vonulása után nem szakadt el a szakmától, 1990. májusáig a Földgép Vállalat műszaki tanácsadójaként tevékenykedett. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek 1950. májusa óta volt tagja. | |
| − | + | 1952-ben nősült, felesége Kondor Terézia Márta, adminisztratív beosztásban dolgozott 1981-ben váratlanul bekövetkezett haláláig. Két gyermeke, Krisztina 1954-ben, Ildikó 1956-ban született. Krisztina gyógyszerész Sopronban, Ildikó először az idegenforgalomban helyezkedett el, majd 2000-től testvére gyógyszertárában szakasszisztensként dolgozik. | |
| − | + | 1982-ben újból megnősült, felesége Pergel Veronika Zircen a Benedek Elek óvoda vezetője volt nyugdíjba vonulásáig. Egy gyermeke van Péter, aki diplomata. | |
| − | + | 1969-től hódolt vadász szenvedélyének, a Balinkai Bányász Vadásztársaság tagja volt 1993-ig. | |
| + | 1976-ban még első feleségével vásároltak Alsóörsön egy telket, ahol egy nyaralót építettek, ami 1984-ben első felesége halála után készült el. Itt számtalan családi rendezvénynek, találkozónak volt házigazdája. | ||
| + | Nyugdíjas évei aktív pihenéssel, természetjárással, belföldi és külföldi kirándulásokkal kertészkedéssel teltek. Művészet szerető, színházlátogató volt, évtizedeken keresztül volt bérlete a Veszprémi Petőfi Színházban. Aktívan részt vett a közéletben, tagja volt a TIT Reguly Antal Társaságnak, a Békefi Antal Társaskörnek, a Tájak Korok Múzeumok Egyesületének. (2019) | ||
| + | Forrás: Kocsis Istvánné | ||
[[Category:Zirc]][[Category:Életrajzok]] | [[Category:Zirc]][[Category:Életrajzok]] | ||
A lap 2019. május 31., 12:47-kori változata
Kocsis István bányamérnök, ny. bányaigazgató
| Kocsis István | |||||
| |||||
| Született: | Budapest | ||||
| 1927. január 2. | |||||
| Elhunyt: | Zirc | ||||
| 2016. | |||||
| Pályafutása | |||||
| Foglalkozása: | bányamérnök.
ny. bányaigazgató | ||||
(Budapest, 1927. január 2. - Zirc, 2016. )
Élete
Kocsis István 1927. január 2-án Budapesten született a gyomai Kocsis István pénzügyőr és Kádár Erzsébet háztartásbeli első szülött gyermekeként. Egy testvére Erzsébet nyugdíjas gyógyszerészként él Budapesten. Középiskolai tanulmányait Mezőtúron a református gimnáziumban végezte, 1944. április 29-én tett érettségi vizsgát. Életére meghatározóak voltak a gimnáziumi évek. Természetrajz tanáruk vezetésével tanulmányi kiránduláson vett részt Erdélyben, ahol meglátogattak több bányát, bányatelepet. Parajdon élő távoli rokonai is felhívták a figyelmét a bányászat szépségeire. Ilyen előzmények után nyert felvételt 1944 őszén a Magyar Királyi József Nádor Műszaki Egyetem Bányamérnöki karára. Részben a háborús események miatt, részben a család nehéz anyagi helyzete miatt 1951-ben szerzett bányamérnöki oklevelet. Végzés után a Vértes-Bakonyi Szénbányák Kisgyóni üzemébe, majd Balinkabányára került. Az Erdélyt idéző Északi-Bakonyban a régi hagyományokat ápoló Kisgyónbánya és az újonnan telepített modern Balinkai „mintabányában” irányítója lehetett annak a dinamikusan fejlődő folyamatnak, amely akkor a szénbányászat egészét áthatotta. A jó kollektíva nagyszerű eredményeket ért el mind a műszaki fejlesztés, mind a termelés területén. 1976-ban nevezték ki a Dudari Bányaüzem vezetőjévé. A balinkaihoz hasonló adottságokkal rendelkező bányából korkedvezménnyel 1984. év végén vonult nyugállományba. Nyugdíjba vonulása után nem szakadt el a szakmától, 1990. májusáig a Földgép Vállalat műszaki tanácsadójaként tevékenykedett. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek 1950. májusa óta volt tagja. 1952-ben nősült, felesége Kondor Terézia Márta, adminisztratív beosztásban dolgozott 1981-ben váratlanul bekövetkezett haláláig. Két gyermeke, Krisztina 1954-ben, Ildikó 1956-ban született. Krisztina gyógyszerész Sopronban, Ildikó először az idegenforgalomban helyezkedett el, majd 2000-től testvére gyógyszertárában szakasszisztensként dolgozik. 1982-ben újból megnősült, felesége Pergel Veronika Zircen a Benedek Elek óvoda vezetője volt nyugdíjba vonulásáig. Egy gyermeke van Péter, aki diplomata. 1969-től hódolt vadász szenvedélyének, a Balinkai Bányász Vadásztársaság tagja volt 1993-ig. 1976-ban még első feleségével vásároltak Alsóörsön egy telket, ahol egy nyaralót építettek, ami 1984-ben első felesége halála után készült el. Itt számtalan családi rendezvénynek, találkozónak volt házigazdája. Nyugdíjas évei aktív pihenéssel, természetjárással, belföldi és külföldi kirándulásokkal kertészkedéssel teltek. Művészet szerető, színházlátogató volt, évtizedeken keresztül volt bérlete a Veszprémi Petőfi Színházban. Aktívan részt vett a közéletben, tagja volt a TIT Reguly Antal Társaságnak, a Békefi Antal Társaskörnek, a Tájak Korok Múzeumok Egyesületének. (2019) Forrás: Kocsis Istvánné
