„Erődített Református Templom” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
a
 
(50 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
−
[[Fájl:Ref-templom.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Erődített Református Templom, Vörösberény]]Vörösberényi református templom
+
{{Epitett orokseg lap|szöveg=
−
[[Fájl:MG_3287.jpg|bélyegkép|bal|300px|Erődített Református Templom, Vörösberény]]Vörösberényi református templom
+
−
===Története===
+
−
A mai [[Vörösberény]], középkori nevén Szárberény a veszrpémvölgyi apácák birtoka volt. Egyháza említésével 1290-ben találkozunk először. Szent Márton tiszteletére épült, s anyaegyháza volt Kenese, Máma (a mai Balatonfűzfő), Sándor, Csittény és Padrag leányegyházaknak.
+
  
−
Az ásatási eredmények szerint a templomnak a XI-XII. században már állnia kellett. Valaha ugyanis temető vette körül, amelyet később megszüntettek, sőt ismeretlen ok miatt a sírokat is nagyrészt felszedték, de az újkori sekrestye alatt megmaradt temetőrészen a feltárt sírokból 'S' végű hajkarikák, sőt IV. századi római pénz is előkerült.[1] Maga a templom titulusa - Szt. Márton - is XI-XII. századi eredetre utal. S ha ehhez még hozzávetjük, hogy egyik legkorábbi oklevelünkben, a veszprémvölgyi apácák Szt. István donátiós levelének Kálmán király által kiadott megújításában Szárberényt 1109-ben már mint 54 házzal rendelkező falut említik,a korai egyház léte mindenképpen indokolt.  
+
{{InfoboxÉpület
 +
|cím=Vörösberényi Reformáus Templom
 +
|kép=MG 3287.jpg
 +
|város=Balatonalmádi
 +
|év=1290 előtt
 +
|építtető=Katolikus egyház
 +
|tulaj=Református egyház
 +
|felújítva=2013
 +
}}
 +
Magas kőfallal kerített teremtemplom, déli oldalán bejárati toronnyal, a torony barokk hagymasisakkal. Támpilléres tornyának alsó szintjét és a templom belsejét csehsüvegboltozatok fedik. Belső kialakítása és berendezése az 1966-68-ban az OMF által készített helyreállításból származik.  
  
−
A román templom gótikus átépítésére sincsen adatunk, de feltehetően a XIV-XV. században került erre sor. Természetesen nem műrészletekben gazdag gótikus templomról van szó, csak falusi templomainkra jellemző szerény kialakításról.
+
[[Image:Reftemplom02.jpg|thumb|bal|180px]]
 +
[[Image:Ref-templom.jpg|thumb|left|180px]]
 +
[[Image:Ref templom 0005.jpg|thumb|bal|180px]]
 +
== Története ==
  
−
1567-ben Vörösberény is török kézre kerül, s a falu népessége ettől kezdve hol mint alávetett, hol mint hódolt, két úrnak, a töröknek és a magyarnak adózik. 1641-ben a nép nem bírja a nagy adókat, pusztán hagyja faluját. Lakóinak egy része még 1669-ben sem épít házat, hanem a "föld alatt" lakik.
+
A mai [[Vörösberény]], középkori nevén Szárberény a veszprémvölgyi apácák birtoka volt. Egyházi említésével 1290-ben találkozunk először. Szent Márton tiszteletére épült, s anyaegyháza volt Kenese, Máma (a mai Balatonfűzfő), Sándor, Csittény és Padrag leányegyházaknak.  
  
−
A középkori Magyarországot a törökkel majdnem egy időben érték a reformáció és ellenreformáció hullámai. A XVII. és a XVIII. század viszont már nálunk is a vallási harcok kora. Thury Etele szerint 1618-ban, Vörösberényben már van református lelkész, s így nyilván a templom is a reformátusok birtokában van. A templom további sorsát az határozza meg, hogy melyik felekezet kezén volt. Abból, hogy a reformtusok elfoglalták és használták, arra következtethetünk, hogy nem volt teljesen romos.
+
Az ásatási eredmények szerint a templomnak a XI-XII. században már állnia kellett. Valaha ugyanis temető vette körül, amelyet később megszüntettek, sőt ismeretlen ok miatt a sírokat is nagyrészt felszedték, de az újkori sekrestye alatt megmaradt temetőrészen a feltárt sírokból 'S' végű hajkarikák, sőt IV. századi római pénz is előkerült.<ref>1538-ig még biztosan temetkeztek a temetőbe, mert a sekrestye alatt egyik sírból 1538. évi veretű Ferdinánd dénár került a felszínre. A templomkertet kutatóárkokkal több helyen feltárták, de csak elvétve bukkantak sírra. Keleten, a későbbi épület sekrestye fala mellett - a román kori hozzáépítés előtt - összehányt csontok halmazát tárták fel, amely majdnem kizárólag gyermekcsontokból állt. A déli oldalon - a kerítés és a templom között - egy ottfelejtett sírból 43 éremdarabból álló lelet került elő, bőrzacskóban a csontváz mellől. A pénzek legkésőbbi verete 1592. </ref> Maga a templom titulusa - Szent Márton - is XI-XII. századi eredetre utal. S ha ehhez még hozzávetjük, hogy egyik legkorábbi oklevelünkben, a [http://www.mol.gov.hu/a_het_dokumentuma/a_veszpremvolgyi_kivaltsaglevel.html veszprémvölgyi apácák] Szent István donátiós levelének Kálmán király által kiadott megújításában Szárberényt 1109-ben már mint 54 házzal rendelkező falut említik, a korai egyház léte mindenképpen indokolt.  
  
−
II. Ferdinánd 1625-ben Vörösberényt a győri jezsuita kollégiumnak adományozta. Az új földesúr természetesen igényt tartott a templomra is, amelyet 1700 körül fegyveres erővel elfoglalt. De csak rövid ideig tartotta meg, mert Rákóczi szabadságharc alatt a reformátusok a plébánost elűzték - jelenti 1773-ban a jezsuiták győri rektora a Helytartótanácsnak. A rövid katolikus birtoklás idején épült a sekrestye s valószínűleg a már lerombolt oltárokat is helyreállították. Mindezt a reformátusok később újra lerombolják, amikor újabb foglalás eredményeként 1737 körül hozzálátnak a templom restaurálásához, igyekeznek azt minél jobban átalakítani. Megváltoztatják az ablakokat, leszedik a kereszteket a toronyról és a tetőről. Ez az ideiglenes helyreállítás 1745-re készült el, a kórus festett deszkájának egykori felirata szerint ("Tiszteletes Nemzetes Szentpéteri József Uram Prédikátorságában Anno 1745 die 9. juli")
+
A román templom gótikus átépítésére sincs adatunk, de feltehetően a XIV-XV. században került erre sor. Természetesen nem műrészletekben gazdag gótikus templomról van szó, csak falusi templomainkra jellemző szerény kialakításról. 1567-ben Vörösberény is török kézre kerül, s a falu népessége ettől kezdve hol mint alávetett, hol mint hódolt, két úrnak, a töröknek és a magyarnak adózik. 1641-ben a nép nem bírja a nagy adókat, pusztán hagyja faluját. Lakóinak egy része még 1669-ben sem épít házat, hanem a "föld alatt" lakik.
  
−
Ezután a templom végleg a reformátusoké maradt, mert minden felszólításnak, erőszakos kisajátításnak ellenállnak. Hogy mennyire ideiglenes lehet e XVIII. század eleji (a katolikusok részéről) és XVIII. század közepi (a reformátusok által végzett) helyreállítás, mutatja, hogy 1770-ben, majd 1785-ben a református egyház újra kérelemmel fordul a vármegyéhez a torony és a tető reparációja végett. Ekkor kapja végső (ill. 1966. évi helyreállítás előtti) formáját a templom a csehsüveg boltozatos belső térrel.
+
A középkori Magyarországot a törökkel majdnem egy időben érték a reformáció és ellenreformáció hullámai. A XVII. és a XVIII. század viszont már nálunk is a vallási harcok kora. [http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC15363/15700.htm Thury Etele] szerint 1618-ban, Vörösberényben már van református lelkész, s így nyilván a templom is a reformátusok birtokában van. A templom további sorsát az határozza meg, hogy melyik felekezet kezén volt. Abból, hogy a reformátusok elfoglalták és használták, arra következtethetünk, hogy nem volt teljesen romos.  
  
−
A takarékosságra utal, hogy a boltozatokat a fafődém mennyezetnél is mélyebbre helyezték, mert így nem kellett kiegészíteni teljes magasságban a falkoronákat. A gótikus ablakok átalakítása előnytelenül változtatta meg a templom képét. Ez azonban nemcsak az építtetők ízlésén múlott, hanem azon is, hogy a XVIII. században a protestáns templomok építésénél nem engedélyezték a régi műformák alkalmazását.
+
II. Ferdinánd 1625-ben Vörösberényt a győri jezsuita kollégiumnak adományozta. Az új földesúr természetesen igényt tartott a templomra is, amelyet 1700 körül fegyveres erővel elfoglalt. De csak rövid ideig tartotta meg, mert Rákóczi szabadságharc alatt a reformátusok a plébánost elűzték - jelenti 1773-ban a jezsuiták győri rektora a Helytartótanácsnak. A rövid katolikus birtoklás idején épült a sekrestye s valószínűleg a már lerombolt oltárokat is helyreállították. Mindezt a reformátusok később újra lerombolják, amikor újabb foglalás eredményeként 1737 körül hozzálátnak a templom restaurálásához, igyekeznek azt minél jobban átalakítani. Megváltoztatják az ablakokat, leszedik a kereszteket a toronyról és a tetőről. Ez az ideiglenes helyreállítás 1745-re készült el, a kórus festett deszkájának egykori felirata szerint ("Tiszteletes Nemzetes Szentpéteri József Uram Prédikátorságában Anno 1745 die 9. juli")
  
−
'''Helyreállítás'''
+
Ezután a templom végleg a reformátusoké maradt, mert minden felszólításnak, erőszakos kisajátításnak ellenállnak. Hogy mennyire ideiglenes lehet e XVIII. század eleji (a katolikusok részéről) és XVIII. század közepi (a reformátusok által végzett) helyreállítás, mutatja, hogy 1770-ben, majd 1785-ben a református egyház újra kérelemmel fordul a vármegyéhez a torony és a tető reparációja végett. Ekkor kapja végső (ill. 1966. évi helyreállítás előtti) formáját a templom a csehsüveg boltozatos belső térrel.
  
−
A műemléki helyreállítás 1967-ben Schőnerné Pusztai Ilona építészmérnök tervei szerint végezték. A helyreállítás a templom XVIII. századi állapotát őrizte meg, azzal a különbséggel, hogy a reformátusok által emelt karzatokat (templom két rövidebb oldalár) megszüntette és a keleti oldalon a középkori szentély és mellék-kápolna helyének érzékeltetésére, a járószintet fél méterrel megemelte. Ez volt ugyanis a szentély és kápolna eredeti szintje, amelynek visszaállítása éppoly dokumentatív jellegű, mint a különböző korokból származó falnyílásmaradványok bemutatása a temlomkülsön.
+
A takarékosságra utal, hogy a boltozatokat a fafödém mennyezetnél is mélyebbre helyezték, mert így nem kellett kiegészíteni teljes magasságban a falkoronákat. A gótikus ablakok átalakítása előnytelenül változtatta meg a templom képét. Ez azonban nemcsak az építtetők ízlésén múlott, hanem azon is, hogy a XVIII. században a protestáns templomok építésénél nem engedélyezték a régi műformák alkalmazását.  
  
−
==Lábjegyzet==
+
=== Helyreállítás ===
−
[1] 1538-ig még biztosan temetkeztek a temetőbe, mert a sekrestye alatt egyik sírból 1538. évi vertű Ferdinánd dénár került a felszínre. A templomkertet kutatóárkokkal több helyen feltárták, de csak elvétve bukkantak sírra. Keleten, a későbbi épület sekrestye fala mellett - a román kori hozzáépítés előtt - összehányt csontok halmazát tárták fel, amely majdnem kizárólag gyermekcsontokból állt. A déli oldalon - a kerítés és a templom között - egy ott felejtett sírból 43 éremdarabból álló lelet kerület elő, bőrzacskóban a csontváz mellől. A pénzek legkésőbbi verete 1592.
+
  
−
==Felhasznált Irodalom==
+
A műemléki helyreállítást 1967-ben Schőnerné Pusztai Ilona építészmérnök tervei szerint végezték. A helyreállítás a templom XVIII. századi állapotát őrizte meg, azzal a különbséggel, hogy a reformátusok által emelt karzatokat (a templom két rövidebb oldalán) megszüntette és a keleti oldalon a középkori szentély és mellék-kápolna helyének érzékeltetésére, a járószintet fél méterrel megemelte. Ez volt ugyanis a szentély és kápolna eredeti szintje, amelynek visszaállítása éppoly dokumentatív jellegű, mint a különböző korokból származó falnyílásmaradványok bemutatása a templomkülsőn.
  
−
[[Kategória: Balatonalmádi épületek]]
+
== Templombelső ==
 +
<center>
 +
<gallery mode="packed" heights="260px" perrow="4" >
 +
Fájl:MG 3259.jpg|
 +
Fájl:Ref templom 0014.jpg|
 +
Fájl:MG 3263.jpg|
 +
Fájl:MG 3260.jpg|
 +
 
 +
 
 +
</gallery>
 +
</center>
 +
 
 +
 
 +
== Lábjegyzet ==
 +
 
 +
<references/>
 +
 
 +
== Felhasznált Irodalom ==
 +
 
 +
*Pámer Nóra-Schönerné Pusztai Ilona: A vörösberényi református templom feltárása és helyreállítása. In. Balatonalmádi és Vörösberény története. Balatonalmádi, 1995. 227-246. p.
 +
*Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. OMH. 1993.
 +
 
 +
== Kapcsolódó cikkek ==
 +
[[Vörösberényi Református Templom építészeti története kezdetektől 1899-ig]]
 +
}}
 +
 
 +
[[Category:Egyházi_épületek]][[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]]

A lap jelenlegi, 2018. április 26., 10:22-kori változata

Balatonalmádi Értéktár - Épített örökség

Vörösberényi Reformáus Templom
MG 3287.jpg
Helye: Balatonalmádi
Építési adatok
Építés éve : 1290 előtt
Építtető: Katolikus egyház
Tulajdonos: Református egyház
Felújítva : 2013


Magas kőfallal kerített teremtemplom, déli oldalán bejárati toronnyal, a torony barokk hagymasisakkal. Támpilléres tornyának alsó szintjét és a templom belsejét csehsüvegboltozatok fedik. Belső kialakítása és berendezése az 1966-68-ban az OMF által készített helyreállításból származik.

Reftemplom02.jpg
Ref-templom.jpg
Ref templom 0005.jpg

Története

A mai Vörösberény, középkori nevén Szárberény a veszprémvölgyi apácák birtoka volt. Egyházi említésével 1290-ben találkozunk először. Szent Márton tiszteletére épült, s anyaegyháza volt Kenese, Máma (a mai Balatonfűzfő), Sándor, Csittény és Padrag leányegyházaknak.

Az ásatási eredmények szerint a templomnak a XI-XII. században már állnia kellett. Valaha ugyanis temető vette körül, amelyet később megszüntettek, sőt ismeretlen ok miatt a sírokat is nagyrészt felszedték, de az újkori sekrestye alatt megmaradt temetőrészen a feltárt sírokból 'S' végű hajkarikák, sőt IV. századi római pénz is előkerült.[1] Maga a templom titulusa - Szent Márton - is XI-XII. századi eredetre utal. S ha ehhez még hozzávetjük, hogy egyik legkorábbi oklevelünkben, a veszprémvölgyi apácák Szent István donátiós levelének Kálmán király által kiadott megújításában Szárberényt 1109-ben már mint 54 házzal rendelkező falut említik, a korai egyház léte mindenképpen indokolt.

A román templom gótikus átépítésére sincs adatunk, de feltehetően a XIV-XV. században került erre sor. Természetesen nem műrészletekben gazdag gótikus templomról van szó, csak falusi templomainkra jellemző szerény kialakításról. 1567-ben Vörösberény is török kézre kerül, s a falu népessége ettől kezdve hol mint alávetett, hol mint hódolt, két úrnak, a töröknek és a magyarnak adózik. 1641-ben a nép nem bírja a nagy adókat, pusztán hagyja faluját. Lakóinak egy része még 1669-ben sem épít házat, hanem a "föld alatt" lakik.

A középkori Magyarországot a törökkel majdnem egy időben érték a reformáció és ellenreformáció hullámai. A XVII. és a XVIII. század viszont már nálunk is a vallási harcok kora. Thury Etele szerint 1618-ban, Vörösberényben már van református lelkész, s így nyilván a templom is a reformátusok birtokában van. A templom további sorsát az határozza meg, hogy melyik felekezet kezén volt. Abból, hogy a reformátusok elfoglalták és használták, arra következtethetünk, hogy nem volt teljesen romos.

II. Ferdinánd 1625-ben Vörösberényt a győri jezsuita kollégiumnak adományozta. Az új földesúr természetesen igényt tartott a templomra is, amelyet 1700 körül fegyveres erővel elfoglalt. De csak rövid ideig tartotta meg, mert Rákóczi szabadságharc alatt a reformátusok a plébánost elűzték - jelenti 1773-ban a jezsuiták győri rektora a Helytartótanácsnak. A rövid katolikus birtoklás idején épült a sekrestye s valószínűleg a már lerombolt oltárokat is helyreállították. Mindezt a reformátusok később újra lerombolják, amikor újabb foglalás eredményeként 1737 körül hozzálátnak a templom restaurálásához, igyekeznek azt minél jobban átalakítani. Megváltoztatják az ablakokat, leszedik a kereszteket a toronyról és a tetőről. Ez az ideiglenes helyreállítás 1745-re készült el, a kórus festett deszkájának egykori felirata szerint ("Tiszteletes Nemzetes Szentpéteri József Uram Prédikátorságában Anno 1745 die 9. juli")

Ezután a templom végleg a reformátusoké maradt, mert minden felszólításnak, erőszakos kisajátításnak ellenállnak. Hogy mennyire ideiglenes lehet e XVIII. század eleji (a katolikusok részéről) és XVIII. század közepi (a reformátusok által végzett) helyreállítás, mutatja, hogy 1770-ben, majd 1785-ben a református egyház újra kérelemmel fordul a vármegyéhez a torony és a tető reparációja végett. Ekkor kapja végső (ill. 1966. évi helyreállítás előtti) formáját a templom a csehsüveg boltozatos belső térrel.

A takarékosságra utal, hogy a boltozatokat a fafödém mennyezetnél is mélyebbre helyezték, mert így nem kellett kiegészíteni teljes magasságban a falkoronákat. A gótikus ablakok átalakítása előnytelenül változtatta meg a templom képét. Ez azonban nemcsak az építtetők ízlésén múlott, hanem azon is, hogy a XVIII. században a protestáns templomok építésénél nem engedélyezték a régi műformák alkalmazását.

Helyreállítás

A műemléki helyreállítást 1967-ben Schőnerné Pusztai Ilona építészmérnök tervei szerint végezték. A helyreállítás a templom XVIII. századi állapotát őrizte meg, azzal a különbséggel, hogy a reformátusok által emelt karzatokat (a templom két rövidebb oldalán) megszüntette és a keleti oldalon a középkori szentély és mellék-kápolna helyének érzékeltetésére, a járószintet fél méterrel megemelte. Ez volt ugyanis a szentély és kápolna eredeti szintje, amelynek visszaállítása éppoly dokumentatív jellegű, mint a különböző korokból származó falnyílásmaradványok bemutatása a templomkülsőn.

Templombelső

  • MG 3259.jpg
  • Ref templom 0014.jpg
  • MG 3263.jpg
  • MG 3260.jpg


Lábjegyzet

  1. ↑ 1538-ig még biztosan temetkeztek a temetőbe, mert a sekrestye alatt egyik sírból 1538. évi veretű Ferdinánd dénár került a felszínre. A templomkertet kutatóárkokkal több helyen feltárták, de csak elvétve bukkantak sírra. Keleten, a későbbi épület sekrestye fala mellett - a román kori hozzáépítés előtt - összehányt csontok halmazát tárták fel, amely majdnem kizárólag gyermekcsontokból állt. A déli oldalon - a kerítés és a templom között - egy ottfelejtett sírból 43 éremdarabból álló lelet került elő, bőrzacskóban a csontváz mellől. A pénzek legkésőbbi verete 1592.

Felhasznált Irodalom

  • Pámer Nóra-Schönerné Pusztai Ilona: A vörösberényi református templom feltárása és helyreállítása. In. Balatonalmádi és Vörösberény története. Balatonalmádi, 1995. 227-246. p.
  • Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. OMH. 1993.

Kapcsolódó cikkek

Vörösberényi Református Templom építészeti története kezdetektől 1899-ig

A lap eredeti címe: „http://helyismeret.hu/index.php?title=Erődített_Református_Templom&oldid=24764”