„Almádi és környéke a római korban” változatai közötti eltérés
a |
a |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
A közelmúltban egy beszélgetés alkalmával említésre került, hogy az Alsóőrsi határutat át kellene keresztelni Római útra, hiszen már abban a korban használt út volt. ABalaton-felvidék a római korban lakott volt, miután több hadjárat és lázadás leverése után Kr.u. 8-tól a Dunántúl Pannónia néven a római császár tartománya lett, és külön helytartója, kormányzata és megszálló serege volt. Az egységes tartományt Kr.u. 103-107 között kettéosztották, a nyugati részt Pannonia Superior (Felső Pannónia), a keletit pedig Pannonia Inferior (Alsó Pannónia) névvel jelölték. Diocletianus (284-305) négy tartományra osztotta fel az eddigi kettőt. Pannonia Superior két része Pannonia Prima és Savia nevet kapta, Pannonia Inferior pedig Pannonia Secunda és Valeria néven élt tovább. | A közelmúltban egy beszélgetés alkalmával említésre került, hogy az Alsóőrsi határutat át kellene keresztelni Római útra, hiszen már abban a korban használt út volt. ABalaton-felvidék a római korban lakott volt, miután több hadjárat és lázadás leverése után Kr.u. 8-tól a Dunántúl Pannónia néven a római császár tartománya lett, és külön helytartója, kormányzata és megszálló serege volt. Az egységes tartományt Kr.u. 103-107 között kettéosztották, a nyugati részt Pannonia Superior (Felső Pannónia), a keletit pedig Pannonia Inferior (Alsó Pannónia) névvel jelölték. Diocletianus (284-305) négy tartományra osztotta fel az eddigi kettőt. Pannonia Superior két része Pannonia Prima és Savia nevet kapta, Pannonia Inferior pedig Pannonia Secunda és Valeria néven élt tovább. | ||
− | [[Image: | + | [[Image:Lacko_Dezso_terkep_reszlet.jpg|thumb|Lackó Dezső térképének részlete]] |
E felosztásnak következtében a Balatonfelvidék két tartományhoz, nevezetesen Pannonia Prima és Valeria tartományokhoz tartozott. Almádi és közvetlen környéke a Pannonia Inferior, majd Valeria tartományokban helyezkedett el a mellékelt térkép- vázlat szerint. Megjegyzendő, hogy más térképek szerint az egész Balaton (Pelso Lacus) a Pannonia Superior provinciában volt, de az előbbi felosztást tekinthetjük elfogadottnak. | E felosztásnak következtében a Balatonfelvidék két tartományhoz, nevezetesen Pannonia Prima és Valeria tartományokhoz tartozott. Almádi és közvetlen környéke a Pannonia Inferior, majd Valeria tartományokban helyezkedett el a mellékelt térkép- vázlat szerint. Megjegyzendő, hogy más térképek szerint az egész Balaton (Pelso Lacus) a Pannonia Superior provinciában volt, de az előbbi felosztást tekinthetjük elfogadottnak. |
A lap jelenlegi, 2017. május 30., 15:18-kori változata
A közelmúltban egy beszélgetés alkalmával említésre került, hogy az Alsóőrsi határutat át kellene keresztelni Római útra, hiszen már abban a korban használt út volt. ABalaton-felvidék a római korban lakott volt, miután több hadjárat és lázadás leverése után Kr.u. 8-tól a Dunántúl Pannónia néven a római császár tartománya lett, és külön helytartója, kormányzata és megszálló serege volt. Az egységes tartományt Kr.u. 103-107 között kettéosztották, a nyugati részt Pannonia Superior (Felső Pannónia), a keletit pedig Pannonia Inferior (Alsó Pannónia) névvel jelölték. Diocletianus (284-305) négy tartományra osztotta fel az eddigi kettőt. Pannonia Superior két része Pannonia Prima és Savia nevet kapta, Pannonia Inferior pedig Pannonia Secunda és Valeria néven élt tovább.
E felosztásnak következtében a Balatonfelvidék két tartományhoz, nevezetesen Pannonia Prima és Valeria tartományokhoz tartozott. Almádi és közvetlen környéke a Pannonia Inferior, majd Valeria tartományokban helyezkedett el a mellékelt térkép- vázlat szerint. Megjegyzendő, hogy más térképek szerint az egész Balaton (Pelso Lacus) a Pannonia Superior provinciában volt, de az előbbi felosztást tekinthetjük elfogadottnak.
Egy korai munka, nevezetesen Rómer Flóris (bencés tanár 1815-1889) “A Bakony természetrajzi és régészeti vázlat” című, 1860-ban megjelent műve a Balaton-felvidéken tett saját utazásaival foglalkozik, beutazván a vidéket “Szünnapi levelek”- ben írta meg tapasztalatait, gyűjtő munkájának eredményeit, amelyet a Győri Múzeum számára végzett. Az említett levelek közül a XXVIII. szól közvetlen környékünkről Paloznak – Alsóőrs – Felsőőrs és Szentkirályszabadja településeket említve. Érdemes néhány mondatot idézni Rómer munkájából, hogy megismerhessük tevékenységét. “Palaznakon meg kellett állanom, mert már Savanyú-vizen hallottam, hogy az urasági majorban egy római emlékkő hever. Hallám a kisérő lelkész úrtól, miszerént a káptalan malma körül gyakran találtatnak római maradványok” Alsóőrsön is felkereste a lelkészt, leírja a vele folytatott beszélgetést. Majd Felsőőrs következett ahol “Mórocza János felsőőrsi lakos szöllejében egy pár év előtt nagyobb számmal találtattak vastag, két lábnyi hosszú római téglák…melyet múzeumunknak ajándékozni kegyeskedett.” Szenkirályszabadja következett ahol “Fölkerestem Véghelyi János asztalos mestert, kinek földjein – Szobahelynek nevezik e dűlőt – a fürediekhez hasonló négy vörös kőoszlop találtatott. Megváltám múzeumunk számára…”
1912-ben jelent meg báró Hornig Károly veszprémi püspök kiadásában a “BALÁCZA” “A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1912. Augusztus 25-29. Veszprémben tartandó XXXVI. Országos Vándorgyűlése Tiszteletére” című munka. A mű két részből áll, nevezetesen “I. Római telepnyomok és útirányok Veszprémmegye déli felében Laczkó Dezsőtől. II. A baláczai ásatások eredményei Rhé Gyulától.” Laczkó Dezső 43 település római kori emlékeit sorolja fel, kezdve Alsóőrssel és befejezve Vörösberénnyel. Érdemes Almádiról és Berényről írtakat rövidítve idézni.
“Balatonalmádi. 1. Az almádii szőlők lokhegyi részén Somodari József telkén két csontváz, cserépedényekkel. 2. 1865-ben ugyancsak a Lokhegyen római sírok, sima kövekből összeállítva, edényekkel. 3.1895-ben római éremlelet. 761 drb. 4. Somogyi Dániel szőlőjében vörös homokkő oszlop és festett falmaradványok. 5. Lokhegyen, Szigeti Károly telkén épületalapok, oszlopkövek, téglák, fehér márványlap. Az alapok mentén kövezett úttest. 6. Az ugyanott (Plank Károly telkén) végzett múzeumi ásatás kőből és téglából épült kádforma sírokat hozott napfényre. Mellékleteik: könyüveg és a bronzérmek a IV. század végéről. 7. A szomszédos telken (özv. Cseh Gáborné földjén) épületalapok. Két darab homokkő oszlop a vármegyei múzeumban.”
“Vörösberény. 1. Weszprémi leközöl egy vörösberényi sírkőfeliratot, amelyet a jezsuita szőlőben találtak s amelyben W. egy mélyen kivájt rekeszt is látott, a könyüvegek elhelyezésére. 2. A községi határ Balatonra dűlő lejtőin kivált az Almádi községgel közösen bírt Lokhegyen igen gyakori a római lelet. Már régebben is találtak itt, kivált szőlőforgatáskor, alapépítményeket, kőfaragványokat, edényeket s másnemű szerszámokat és érmeket. 3. 1903 tavaszán a Középujhegyidülőben, Regenyei György szőlőjében állítólag temetőre is bukkantak, melyből 11 csontvázat bolygattak meg. Mellékleteit nem ismerjük s így római voltuk is kétséges.”
Laczkó Dezső munkájának második fele “Római útirányok.” címet viseli, amiben kezdve a II. századból fennmaradt Itineárium szerinti utakkal foglalkozik az akkori ismeretek szerinti részletességgel. Külön tárgyalja a feltételezett útirányokat a következő indokolással. “A múzeumi kutatások révén nyert adatok betérképezése nyomán önkénytelenül merült fel az a kérdés, hogy ennek az ókorban is jól benépesedett megyerésznek a lakossága merre bonyolította le az egymásközt lefolytatott érintkezést. És ha csak egy figyelmesebb pillantást vetünk is a berajzolt római telepek földrajzi eloszlására, azonnal nyilvánvaló leszen előttünk az a tény, hogy ezt a vicinális közlekedést is a terület geomorfológiai kialakulása irányította. Ezen körülmény mérlegelésén alapul az a kisérlet, hogy a területünkön talált római telephelyeket szomszédos forgalmi útirányokkal is igyekeztünk összekötni, hogy így ezen egész római kultúrterületről egységesebb geografiai összképet kapjunk.”
A mellékelt Laczkó-féle térképen láthatóan egy Sólynál kiágazó út összeköti a Balaton-felvidék településeit, így Almádit is a szomszédjaival. E rövid ismertetés csupán ízelítőt ad településünk és környékünk régészeti értékeiről, de így is igazolja azt a gondolatot, hogy az Alsóőrsi határút nevének Római útra történő változtatása kellően indokolt.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2002. (14. évf.) 2. sz. 2. p.