„Virág Gyula” változatai közötti eltérés
A Helyismeret wikiből
(Új oldal, tartalma: „thumb VIRÁG Gyula (Sümeg, 1920. szept. 27.–2006. ápr. 21.) r. k. esperes plébános. Apja: Virág Sándor földműves, fuvaros. ==Élete=...”) |
a |
||
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | [[Image: | + | [[Image:Virag_Gyula.jpg|200px|thumb]] |
| − | VIRÁG Gyula (Sümeg, 1920. | + | VIRÁG Gyula (Sümeg, 1920. szeptember 27. – 2006. április 21.) római katolikus esperes plébános. Apja: Virág Sándor földműves, fuvaros. |
| − | ==Élete= | + | ==Élete== |
1944-ben a Veszprémi Hittudományi Főiskolán végzett. 1944–1945-ben káplán Zalamerenye, 1945–1946-ban Kaposszentbenedek községekben. 1946-tól 1949-ig plébános Balatonfőkajáron. 1949-ben kisegítő Zalaszántón, 1950-ben Látrányban, 1951-ben Somogyváron. 1951 és 1959 között plébános Dióskálon, 1959-től 1982-ig Felsőrajkon. 1975-től címzetes esperes. 1982-tól esperes-plébános Sümegen. Lelkésztársai részére egyházi témájú előadásokat tartott Veszprémben, az Érseki Levéltárban. | 1944-ben a Veszprémi Hittudományi Főiskolán végzett. 1944–1945-ben káplán Zalamerenye, 1945–1946-ban Kaposszentbenedek községekben. 1946-tól 1949-ig plébános Balatonfőkajáron. 1949-ben kisegítő Zalaszántón, 1950-ben Látrányban, 1951-ben Somogyváron. 1951 és 1959 között plébános Dióskálon, 1959-től 1982-ig Felsőrajkon. 1975-től címzetes esperes. 1982-tól esperes-plébános Sümegen. Lelkésztársai részére egyházi témájú előadásokat tartott Veszprémben, az Érseki Levéltárban. | ||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Virag Gyula}} | {{DEFAULTSORT:Virag Gyula}} | ||
| − | [[Category: | + | [[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] |
A lap jelenlegi, 2016. december 9., 16:44-kori változata
VIRÁG Gyula (Sümeg, 1920. szeptember 27. – 2006. április 21.) római katolikus esperes plébános. Apja: Virág Sándor földműves, fuvaros.
Élete
1944-ben a Veszprémi Hittudományi Főiskolán végzett. 1944–1945-ben káplán Zalamerenye, 1945–1946-ban Kaposszentbenedek községekben. 1946-tól 1949-ig plébános Balatonfőkajáron. 1949-ben kisegítő Zalaszántón, 1950-ben Látrányban, 1951-ben Somogyváron. 1951 és 1959 között plébános Dióskálon, 1959-től 1982-ig Felsőrajkon. 1975-től címzetes esperes. 1982-tól esperes-plébános Sümegen. Lelkésztársai részére egyházi témájú előadásokat tartott Veszprémben, az Érseki Levéltárban.
Művei
- 1944-ben Gaál Ottóval fordította Ch. Barthas: 11 était trois petits enfants c. könyvét. Magyarul a Korda Kiadónál jelent meg három kiadásban 1944., 1997., 1999. években Élt egyszer Fatimában három kis gyermek címmel.
