„Sántha László” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
(Új oldal, tartalma: „thumb SÁNTHA László (Jászkisér, 1886. márc. 21.–Tapolca, 1954. máj. 9.) szőlész, botanikus. =Élete= A mezőgazdasági tudomán...”)
 
a
 
1. sor: 1. sor:
[[Image:SÁNTHA_Lászlo.jpg|thumb]]
+
[[Image:SANTHA_Laszlo.jpg|200px|thumb]]
  
SÁNTHA László (Jászkisér, 1886. márc. 21.–Tapolca, 1954. máj. 9.) szőlész, botanikus.
+
SÁNTHA László (Jászkisér, 1886. március 21. – Tapolca, 1954. május 9.) szőlész, botanikus.
  
 
=Élete=
 
=Élete=
17. sor: 17. sor:
  
 
*Sántha László. = Borászati Lapok, 1928. 14. sz.
 
*Sántha László. = Borászati Lapok, 1928. 14. sz.
*KADOCSA Gyula: Halottaink. ~ nekrológja. = A Növényvédelem Időszerű Kérdései, 1954. 4. sz.  
+
*KADOCSA Gyula: Halottaink. Sántha László nekrológja. = A Növényvédelem Időszerű Kérdései, 1954. 4. sz.  
  
 
{{DEFAULTSORT:Santha Laszlo}}
 
{{DEFAULTSORT:Santha Laszlo}}
[[Category:Életrajzok]]
+
[[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]]

A lap jelenlegi, 2016. december 7., 17:42-kori változata

SANTHA Laszlo.jpg

SÁNTHA László (Jászkisér, 1886. március 21. – Tapolca, 1954. május 9.) szőlész, botanikus.

Élete

A mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Sokat foglalkozott a zuzmók kutatásával, a Botanikai Közleményekben jelentek meg dolgozatai. 1909-től az Ampelológiai Intézet munkatársa, majd az Országos Szőlészeti Intézet igazgatója. 1946-tól a Növényvédelmi Intézetben dolgozott. Elsősorban a szőlő kórtanával és növényvédelmével, a peronoszpóra és a lisztharmat kérdéseivel foglalkozott. Írásai a szakmai lapokban jelentek meg.

Művei

  • A szőlő peronoszpórájának időjárási feltételei. = Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1913.
  • A magyarországi Physcia félék monográfiája. Szeged, 1928.
  • A szőlő kártevői. Budapest, 1934.
  • Védekezés a gyümölcsvarasodás ellen. Budapest, 1940.

Irodalom

  • Sántha László. = Borászati Lapok, 1928. 14. sz.
  • KADOCSA Gyula: Halottaink. Sántha László nekrológja. = A Növényvédelem Időszerű Kérdései, 1954. 4. sz.