A lap jelenlegi, 2016. november 30., 19:02-kori változata

RIES István (Küngös, 1885. november 14. – Vác, 1950. szeptember 15.) jogász, politikus.

Élete

Gyermekként Budapestre került, ott járta iskoláit, szerzett jogi diplomát. 1912-ben a szakvizsgák letétele után ügyvédi irodát nyitott a VII. kerületben. Egyetemi hallgató korában tagja a Galilei Körnek, később a Társadalomtudományi Társaságnak. Az első világháborúban katona, majd hadifogoly. A Tanácsköztársaság idején pártiskolai előadó, később a Vörös Hadsereg katonája. A bukás után néhány hónapot Bécsben töltött, hazatérte után ügyvéd, a népbiztosok perében védő. 1924-től a Szociáldemokrata Párt tagja, a harmincas évek közepén a VIII. kerületi szervezet elnöke, 1938 és 1948 között az országos vezetőség tagja. A német megszállás alatt illegalitásban élt. 1945. április 2-ától, 1950-ig tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd az Országgyűlésnek. 1947-től tagja az Országgyűlés politikai bizottságának. 1947–1950-es években igazságügy-miniszter, vezetője és elnöke több nemzetközi és hazai szervezetnek, szövetségnek. 1948-ban a SZDP főtitkárhelyettese, a két párt egyesülése után is vezetőségi tag. 1950. július 7-én koholt vádak alapján letartóztatták, a börtönben máig tisztázatlan körülmények között halt meg. 1956-ban rehabilitálták. A Magyar Futballbírák Testületének ügyésze, társelnöke, 1932 után elnöke, aranyjelvényes játékvezető.

Irodalom

• A magyar sport reneszánszának története 1896-tól napjainkig. Budapest, 1932.
• STRASSENREITER Erzsébet: Ries István. = Párttörténeti Közlemény, 1986. 1. sz.
• E. FEHÉR Pál: A Szocializmus főmunkatársa. Ries István születésének századik évfordulóján. = Élet és Irodalom, 1985. 46. sz.
• Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944–1945. Budapest, 1994.