„Kinizsi Pál” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb KINIZSI Pál (?–Szent-Kelemen, 1494. nov. 24.) hadvezér. =Élete= Először 1467-ben találkozni nevével, amikor Máramaros megye f...”) |
a |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | [[Image: | + | [[Image:Kinizsi_Pal.jpg|200px|thumb]] |
| − | KINIZSI Pál (?–Szent-Kelemen, 1494. | + | KINIZSI Pál (?–Szent - Kelemen, 1494. november 24.) hadvezér. |
=Élete= | =Élete= | ||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
==Irodalom== | ==Irodalom== | ||
| − | *PUKY Andor: A | + | *PUKY Andor: A Kinizsi Pál család Abaúj- és Bihar-megyében. Turul, 1891. |
| − | *NÉMETH Gábor: Adatok Nagy-Vázsony történetéből. | + | *NÉMETH Gábor: Adatok Nagy-Vázsony történetéből. Veszprém, 1901. |
| − | *RÁCZ Béla: | + | *RÁCZ Béla: Kinizsi Pál. Veszprém, 1940. (Katonai hagyományok gyűjteménye.) |
| − | *ÉRI István: A nagyvázsonyi Kinizsi Vár. | + | *ÉRI István: A nagyvázsonyi Kinizsi Vár. Veszprém, 1957. |
*ZÁKONYI Ferenc: Nagyvázsony. Győr, 1977. | *ZÁKONYI Ferenc: Nagyvázsony. Győr, 1977. | ||
| − | *VÁZSONYI VARGA Béla: | + | *VÁZSONYI VARGA Béla: Kinizsi Pál. Veszprém, 1988. |
| − | *TATAY Sándor: | + | *TATAY Sándor: Kinizsi Pál. (Ifjúsági r.) Budapest, 1955. |
*TÓTH Sándor László: A mezőkeresztesi csata és a tizenöt éves háború. Szeged, 2000. | *TÓTH Sándor László: A mezőkeresztesi csata és a tizenöt éves háború. Szeged, 2000. | ||
| − | [[Category: | + | [[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] |
A lap jelenlegi, 2016. október 9., 18:41-kori változata
KINIZSI Pál (?–Szent - Kelemen, 1494. november 24.) hadvezér.
Élete
Először 1467-ben találkozni nevével, amikor Máramaros megye főispánja. A hagyomány szerint Bihar vármegyei molnár fia, aki Magyar Balázs egyik alvezéreként tűnt fel 1468-ban, a morvaországi hadjáratban. 1472-ben hűségéért kapta Vázsony (Nagyvázsony) várát, a hozzá tartozó birtokokkal. 1478-ban pálosokat telepített Vázsonyba, számukra kolostort és templomot építtetett. 1480 körül vette feleségül Magyar Balázs lányát, Benignát. 1480-ban Somló várát is megkapta. Első nagy győzelmét Báthori Istvánnal együtt, 1479. október 13.-án, Kenyérmezőnél aratta a török felett. 1481-ben Mátyás király a déli végek védelmével bízta meg. 1482-ben Szendrőnél győzött. Mátyás halála után Corvin János ellen fordult, Ulászló mellé állt. 1492-ben megsemmisítette a fekete sereget. Élete végén ismét a török ellen harcolt, 1494-ben megmentette Nándorfehérvárt az árulástól, betört Szerbiába és Bulgáriába. Szendrő ostrománál halt meg. Kiváló hadvezéri képessége, rendkívüli ereje és sorozatos győzelmei alapján szinte mondai alakká vált nemzeti hős lett. Feltételezések szerint Nagyvázsonyban temették el. A Vár kápolnájában látható a szépen faragott szarkofágja, amelyben holttestét, az általa alapított pálos kolostorban helyezték el. 1708-ban kincskeresők dúlták fel sírját, megtalálták sodrony páncélingét, sisakját és kétélű pallosát, amelyek később a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A Vár előtti téren bronz lovas szobra, Szabó Iván alkotása áll, a Kinizsi és a Vár utca sarkán pedig tábla őrzi emlékét. Sírköve a Budai Vármúzeumban, páncélinge és kardja a Nemzeti Múzeumban van. Somlón a Kinizsi-szikla őrzi emlékét.
Irodalom
- PUKY Andor: A Kinizsi Pál család Abaúj- és Bihar-megyében. Turul, 1891.
- NÉMETH Gábor: Adatok Nagy-Vázsony történetéből. Veszprém, 1901.
- RÁCZ Béla: Kinizsi Pál. Veszprém, 1940. (Katonai hagyományok gyűjteménye.)
- ÉRI István: A nagyvázsonyi Kinizsi Vár. Veszprém, 1957.
- ZÁKONYI Ferenc: Nagyvázsony. Győr, 1977.
- VÁZSONYI VARGA Béla: Kinizsi Pál. Veszprém, 1988.
- TATAY Sándor: Kinizsi Pál. (Ifjúsági r.) Budapest, 1955.
- TÓTH Sándor László: A mezőkeresztesi csata és a tizenöt éves háború. Szeged, 2000.
