„Déri Márta” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb DÉRI Márta (Nagyvárad, 1918. jún. 6.-Bp., Érd? 2000. júl. 5.) vegyész, egyetemi tanár. A műszaki tudományok kandidátusa (1953)...”) |
a |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | [[Image: | + | [[Image:Deri_Marta.jpg|200px|thumb]] |
| − | DÉRI Márta (Nagyvárad, 1918. | + | DÉRI Márta (Nagyvárad, 1918. június 6. - Budapest, Érd? 2000. július 5.) vegyész, egyetemi tanár. A műszaki tudományok kandidátusa (1953), doktora (1963). |
=Élete= | =Élete= | ||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
==Művei== | ==Művei== | ||
| − | *Összefüggések titán-oxidtartalmú polikristályos félvezetők és dielektrikumok szerkezete és villamos tulajdonságai között. (Doktori értekezés.) | + | *Összefüggések titán-oxidtartalmú polikristályos félvezetők és dielektrikumok szerkezete és villamos tulajdonságai között. (Doktori értekezés.) Budapest, 1962. |
| − | *Legjelentősebb, angolul is kiadott munkája: Seignette-elektromos kerámiai anyagok. (Monográfia.) | + | *Legjelentősebb, angolul is kiadott munkája: Seignette-elektromos kerámiai anyagok. (Monográfia.) Budapest, 1963. |
| − | *Ferroelectric Ceramic. | + | *Ferroelectric Ceramic. Budapest, 1966. |
*Szilikátkémiai technológia. (Társszerző.) Veszprém, 1976. | *Szilikátkémiai technológia. (Társszerző.) Veszprém, 1976. | ||
{{DEFAULTSORT:Deri Marta}} | {{DEFAULTSORT:Deri Marta}} | ||
| − | [[Category: | + | [[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] |
A lap jelenlegi, 2016. július 26., 18:01-kori változata
DÉRI Márta (Nagyvárad, 1918. június 6. - Budapest, Érd? 2000. július 5.) vegyész, egyetemi tanár. A műszaki tudományok kandidátusa (1953), doktora (1963).
Élete
1939-ben a budapesti tudományegyetemen vegyész diplomát, 1940-ben egyetemi doktori, 1951-ben a budapesti műegyetemen műszaki doktori címet szerzett. 1939-1941-ben gyakornok, tanársegéd a Pázmány Péter Tudományegyetem Kémiai Tanszékén. 1941 és 1950 között a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek-Kőbányai Porcelángyár kerámiaüzemének mérnöke, majd vezetője. 1950-től 1952-ig adjunktus, az 1952-1962-es években egyetemi docens a Budapesti Műszaki Egyetem kémiai technológia tanszékén. 1961-től 1963-ig egyetemi docens, 1963 és 1982 között tanszékvezető egyetemi tanár a Veszprémi Vegyipari Egyetem szilikátkémia tanszékén. 1983-tól nyugdíjas egyetemi tanár, 1995-től professor emeritus a Veszprémi Egyetemen. A hazai szilikátipari szakemberképzés meghatározó személyisége volt, mérnökgenerációk nőttek fel a keze alatt. Számos tisztséget töltött be tudományos és kulturális egyesületekben, az MTA különböző bizottságaiban. Az Építőanyag folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja. 1965-1969 oktatási rektor-helyettes a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Tudományos munkássága elsősorban a kerámiákra, azon belül a műszaki kerámiákra terjedt ki. Megoldotta az Európában újdonságnak számító, nagyméretű nagyfrekvenciás szigetelők gyártását, ami a háború után lehetővé tette a lakihegyi adótorony újjáépítését. Úttörő jelentőségű munkát végzett a szilikátok termikus stabilitásának vizsgálata terén. Tudományos eredményeit közvetlenül hasznosította az egyetemi képzésben. Kiemelkedő eredményeket ért el a híradás-technikai kerámiák, ferroelektromos anyagok kutatásában. Élete során számos szakmai díjban, kitüntetésben volt része. A Magyar Tudományos Akadémiától az Eötvös József Koszorú kitüntetést kapta. Több kézikönyv, mint pl. a Szilikátipari kézikönyv társszerzője és szerkesztője. Száznál több közleménye jelent meg szakmai folyóiratokban és egyéb kiadványokban, valamint több mint 200 előadás szerzője. Több szabadalom társfeltalálója.
Művei
- Összefüggések titán-oxidtartalmú polikristályos félvezetők és dielektrikumok szerkezete és villamos tulajdonságai között. (Doktori értekezés.) Budapest, 1962.
- Legjelentősebb, angolul is kiadott munkája: Seignette-elektromos kerámiai anyagok. (Monográfia.) Budapest, 1963.
- Ferroelectric Ceramic. Budapest, 1966.
- Szilikátkémiai technológia. (Társszerző.) Veszprém, 1976.
