„Mándi Márton István” változatai közötti eltérés
A Helyismeret wikiből
(Új oldal, tartalma: „thumb MÁNDI MÁRTON István, Márton István (Iszkaszentgyörgy, 1760. nov. 23.–Pápa, 1831. szept. 21.) nyelvész, tanár, filoz...”) |
a |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | [[Image: | + | [[Image:MANDI_MARTON_Istvan.jpg|200px|thumb]] |
| − | MÁNDI MÁRTON István, Márton István (Iszkaszentgyörgy, 1760. | + | MÁNDI MÁRTON István, Márton István (Iszkaszentgyörgy, 1760. november 23. – Pápa, 1831. szeptember 21.) nyelvész, tanár, filozófus. |
=Élete= | =Élete= | ||
| − | 1771–1774-es években Szentkirályszabadján, később Kecskeméten tanult, teológiát Debrecenben és külföldön hallgatott. Három évig Hajdunánáson akadémikus rektor, majd 1786-tól 1789-ig Göttingenben tanult. 1790-től a Pápai Református Gimnázium rektor-professzora. Nevéhez fűződik az iskola új fellendülése. Törekvéseit siker koronázta, létrejött a kollégium. 1797-ig a pápai református egyház, majd a Dunántúli Református Egyházkerület tartotta fenn a Pápai Református Kollégiumot. Az Egyetemes Református Egyház 1804-ben a pápai iskolát a debrecenivel és a sárospatakival egyenrangúnak nyilvánította. Kidolgozta az iskola tantervét. Tankönyveket íratott. Görög, latin és német nyelvkönyvet írt. A filozófiában Kant követője volt és 1795-ben már Kant tanítása alapján tartott előadásokat, amelyekért súlyos bírálat érte. Az elemi iskolák számára is készített egy Magyar Ábécét. – Pápán az Alsóvárosi temetőben nyugszik, ott van vörös márvány sírköve. A református | + | 1771–1774-es években Szentkirályszabadján, később Kecskeméten tanult, teológiát Debrecenben és külföldön hallgatott. Három évig Hajdunánáson akadémikus rektor, majd 1786-tól 1789-ig Göttingenben tanult. 1790-től a Pápai Református Gimnázium rektor-professzora. Nevéhez fűződik az iskola új fellendülése. Törekvéseit siker koronázta, létrejött a kollégium. 1797-ig a pápai református egyház, majd a Dunántúli Református Egyházkerület tartotta fenn a Pápai Református Kollégiumot. Az Egyetemes Református Egyház 1804-ben a pápai iskolát a debrecenivel és a sárospatakival egyenrangúnak nyilvánította. Kidolgozta az iskola tantervét. Tankönyveket íratott. Görög, latin és német nyelvkönyvet írt. A filozófiában Kant követője volt és 1795-ben már Kant tanítása alapján tartott előadásokat, amelyekért súlyos bírálat érte. Az elemi iskolák számára is készített egy Magyar Ábécét. – Pápán az Alsóvárosi temetőben nyugszik, ott van vörös márvány sírköve. A református könyvtárban márvány mellszobra, Izsó Miklós alkotása látható. A városban utcanév, az Ókollégium – Petőfi S. u. 13. – falán tábla őrzi emlékét. |
==Művei== | ==Művei== | ||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
==Irodalom== | ==Irodalom== | ||
| − | *SZABÓ Károly: | + | *SZABÓ Károly: Mándi Márton István. Pápa, 1860. |
| − | *SIMAI Ödön: | + | *SIMAI Ödön: Mándi Márton István nyelvészete. 1–2. rész. = Magyar Nyelv, 1906. 8–9. sz. |
*KORNIS Gyula: A magyar bölcseleti műnyelv fejlődése. 1–4. rész. = Magyar Nyelv, 1907. 3–4. sz. | *KORNIS Gyula: A magyar bölcseleti műnyelv fejlődése. 1–4. rész. = Magyar Nyelv, 1907. 3–4. sz. | ||
| − | *TÓTH Endre: | + | *TÓTH Endre: Mándi Márton István élete. Pápa, 1931. |
| − | *TRÓCSÁNYI Dezső: | + | *TRÓCSÁNYI Dezső: Mándi Márton István tudományos munkássága. Pápa, 1931. |
*TRÓCSÁNYI Dezső: Az első magyar kantiánus filozófia” kérdéséhez. = MKSzle, 1939. 3. sz. | *TRÓCSÁNYI Dezső: Az első magyar kantiánus filozófia” kérdéséhez. = MKSzle, 1939. 3. sz. | ||
*HORVÁTH János: Márton püspök és a tihanyi alapítólevél. = Magyar Nyelv, 1955. | *HORVÁTH János: Márton püspök és a tihanyi alapítólevél. = Magyar Nyelv, 1955. | ||
*BEÖTHY Ottó: A hegeli tanok magyarországi történetéhez (1818–1844). Veszprém, 1992. (Pannon Panteon 7.) | *BEÖTHY Ottó: A hegeli tanok magyarországi történetéhez (1818–1844). Veszprém, 1992. (Pannon Panteon 7.) | ||
*KŐSZEGI Lajos: A pápai Kant. A patinás kollégium 200. évfordulójára. = Napló, 1993. december 4. | *KŐSZEGI Lajos: A pápai Kant. A patinás kollégium 200. évfordulójára. = Napló, 1993. december 4. | ||
| − | *SZUH Katalin: | + | *SZUH Katalin: Mándi Márton István. Egy magyar kantiánus a 18–19. századból. = Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai, 7. Pápa, 1994. |
*KÖVY Zsolt: A pápai Kant. ~ élete és tudományos munkássága. = Egyház és közélet. Válogatott beszédek. 1–2. Köt. Pápa, 1995. | *KÖVY Zsolt: A pápai Kant. ~ élete és tudományos munkássága. = Egyház és közélet. Válogatott beszédek. 1–2. Köt. Pápa, 1995. | ||
{{DEFAULTSORT:Mandi Marton}} | {{DEFAULTSORT:Mandi Marton}} | ||
| − | [[Category: | + | [[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] |
A lap jelenlegi, 2016. június 25., 14:30-kori változata
MÁNDI MÁRTON István, Márton István (Iszkaszentgyörgy, 1760. november 23. – Pápa, 1831. szeptember 21.) nyelvész, tanár, filozófus.
Élete
1771–1774-es években Szentkirályszabadján, később Kecskeméten tanult, teológiát Debrecenben és külföldön hallgatott. Három évig Hajdunánáson akadémikus rektor, majd 1786-tól 1789-ig Göttingenben tanult. 1790-től a Pápai Református Gimnázium rektor-professzora. Nevéhez fűződik az iskola új fellendülése. Törekvéseit siker koronázta, létrejött a kollégium. 1797-ig a pápai református egyház, majd a Dunántúli Református Egyházkerület tartotta fenn a Pápai Református Kollégiumot. Az Egyetemes Református Egyház 1804-ben a pápai iskolát a debrecenivel és a sárospatakival egyenrangúnak nyilvánította. Kidolgozta az iskola tantervét. Tankönyveket íratott. Görög, latin és német nyelvkönyvet írt. A filozófiában Kant követője volt és 1795-ben már Kant tanítása alapján tartott előadásokat, amelyekért súlyos bírálat érte. Az elemi iskolák számára is készített egy Magyar Ábécét. – Pápán az Alsóvárosi temetőben nyugszik, ott van vörös márvány sírköve. A református könyvtárban márvány mellszobra, Izsó Miklós alkotása látható. A városban utcanév, az Ókollégium – Petőfi S. u. 13. – falán tábla őrzi emlékét.
Művei
- Új deák rudimenta. Győr, 1795.
- Keresztyén theológusi moral. Győr, 1796.
- Új német rudimenta. Győr, 1801.
- Keresztyén moralis kis kathecismus. Bécs, 1817.
- Krug: Siystema philosophiae scitime. (Ford. németből latinra.) 1820.
Irodalom
- SZABÓ Károly: Mándi Márton István. Pápa, 1860.
- SIMAI Ödön: Mándi Márton István nyelvészete. 1–2. rész. = Magyar Nyelv, 1906. 8–9. sz.
- KORNIS Gyula: A magyar bölcseleti műnyelv fejlődése. 1–4. rész. = Magyar Nyelv, 1907. 3–4. sz.
- TÓTH Endre: Mándi Márton István élete. Pápa, 1931.
- TRÓCSÁNYI Dezső: Mándi Márton István tudományos munkássága. Pápa, 1931.
- TRÓCSÁNYI Dezső: Az első magyar kantiánus filozófia” kérdéséhez. = MKSzle, 1939. 3. sz.
- HORVÁTH János: Márton püspök és a tihanyi alapítólevél. = Magyar Nyelv, 1955.
- BEÖTHY Ottó: A hegeli tanok magyarországi történetéhez (1818–1844). Veszprém, 1992. (Pannon Panteon 7.)
- KŐSZEGI Lajos: A pápai Kant. A patinás kollégium 200. évfordulójára. = Napló, 1993. december 4.
- SZUH Katalin: Mándi Márton István. Egy magyar kantiánus a 18–19. századból. = Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai, 7. Pápa, 1994.
- KÖVY Zsolt: A pápai Kant. ~ élete és tudományos munkássága. = Egyház és közélet. Válogatott beszédek. 1–2. Köt. Pápa, 1995.
