A lap jelenlegi, 2016. június 23., 17:57-kori változata

Mint tapasztalhatta a kedves olvasó, amikor Almádi régi épületeiről esik szó, a címadó felmérés adataira, mint állandó, kiinduló bázisra támaszkodik a telekre, illetve birtokra vonatkozó történeti ismertetés. Ezért célszerűnek látszik röviden megismerkednünk ennek a felmérésnek, és közvetlen előzményeinek történetével, annak érdekében, hogy kellően értékelni lehessen azt a hatalmas munkát, amit annak idején elődeink számára jelentett.

A XVIII. században Mária Terézia, majd II. József uralkodása alatt több felmérés készült, elsősorban katonai céllal. II. József által 1786-ban elrendelt, az adókivetés céljából szükséges telekfelmérés 1789-ben elkészült, felhasználásra nem került, mert a császár halála előtt valamennyi rendeletét visszavonta.

1817-ben I. Ferenc császár elrendelte állandó kataszter felállítását az örökös tartományokban. Magyarországon I. Ferenc József 1849. évi nyílt parancsa alapján, 1856-ban az egész országban megkezdték a részletes felmérést. Veszprém városának és környékének felmérése 1858. évben fejeződött be.

A korábban különálló közigazgatási egységet jelentő Almádipuszta önállóságát az osztrák közigazgatás megszüntette, ezért Szentkirályszabadja részeként mérték fel, de azon belül önálló egységként kezelve. Az iratanyag a kor előírásainak megfelelően német nyelven készült, címe: „Dorf Szent-Király-Comitat, 1858” (Szent-Király-Szabadja falu, Almádi helységgel együtt, Magyarországon, soproni kerületben, Veszprém megyében, 1858). A kataszteri iratok között telekjegyzőkönyv, felmérési számítások, lakóházak jegyzéke, valamint 1 hüvelyk=40 bécsi öl méretarányú térképek találhatók. Innen származik a régi térképek 1:2880 méretaránya. Az anyagot az Országos Levéltárban őrzik, az egész országra kiterjedően.

A felmérés nem tulajdonosok szerint történt, hanem művelési ágak szerint, külön-külön helyrajzi számmal jelölt parcellákat mértek fel. Emiatt egy tulajdonos birtoka több birtoktestben, birtoktestenként több parcellát képezve került a nyilvántartásba. 1158 parcella volt 292 földtulajdonos nevén az akkori Almádiban. Jól mutatja az előbbieket egy példa: Majer István veszprémi csutorás 7344 négyszögöles almádi birtoka 17 önálló, külön helyrajzi számmal megjelölt parcellából állt. Ezek egyike lakóépület megnevezéssel 20 négyszögöl nagysággal szerepel.

Külön meg kell említeni, hogy a már régóta használt dűlőneveket (Kötéssűrű, Sárkuta, Apácafara, Vödörvölgy) nem vették figyelembe, hanem csupán két dűlőt neveztek meg, úgymint Almádi és Berény.

Elképzelhető, hogy Kisberény és Almádipuszta egykori különállására akartak ezzel utalni. Ez azért is szokatlannak mondható, mert Vörösberény ugyanezen évben elkészült, hasonló kataszteri felmérése során, 30 dűlőnevet jegyeztek fel, az iratokhoz külön csatolt dűlőnév jegyzékben.

Az 1858. évi kataszteri felmérés idején Almádiban, az említett 292 birtokon összesen 371 különálló építmény állt, közöttük külön házszámmal megjelölve 167 lakóépület, továbbá 202 pince és két gazdasági épület. Utóbbiakat „gyümölcsös pincével” meghatározást alkalmazták. A rendkívül precíz felmérés alapján még ma is beazonosíthatók egyes épületek vagy telekméretek, amelyek minimális eltérést mutatnak a térképen megadottaktól. Ezt jól illusztrálja a Baross Gábor u. 61. szám alatti épület, már abban az időben meglévő része. Az 1858. évi térképről mérhetően az épület 12 m hosszú, és 6,5 m széles, nagysága 23 négyszögöl, így alapterülete 82,2 m2. Ma lemérhető épületadatok: hosszúsága 12,55 m, szélessége 6,4 m, alapterülete 80,3 m2. ez igen csekély különbség, szinte elhanyagolható nagyságrendű. Külön szerencse, hogy a felmérési anyag teljes egészében megmaradt, mert azon túl, hogy helytörténeti szempontból alapvető forrásként használhatjuk, a felmérési jegyzőkönyveket vizsgálva megismerhetjük a kor műszaki színvonalát, az akkori szakemberek munkamódszerét, és gondos munkáját is.

Forrás

Új Almádi Újság^[1] 1997. (9. évf.) 9. sz. 2. p.

Külső hivatkozás

1. ↑ Új Almádi Újság honlapja