A lap jelenlegi, 2016. május 4., 18:06-kori változata

VIDOVSZKY Béla (Gyoma, 1883. július 2. – Budapest, 1973. február 6.) festőművész.

Élete

1902-től a Budapesti Mintarajziskolában Révész Imre és Edvi Illés Aladár voltak mesterei. 1906-ban szerzett rajztanári oklevelet, majd állami ösztöndíjasként Ferenczy Károlynál folytatta tanulmányait. Az 1908–1911-es években először Münchenben, később Párizsban dolgozott. Hazatérte után a Szolnoki Művésztelepen festett tájképei országszerte ismertté tették nevét. 1920-ban a Szinyei Társaság egyik alapító tagja, 1924-ben Budapesten telepedett le. Sokat járt külföldön. Műveit a barbizoniak és a nagybányaiak hagyományainak folytatása jellemzi. Mindenek előtt tájképeket és életképeket alkotott. Egyesek a Balaton festőjének is nevezik, hiszen a magyar tenger környékéről 168 képet festett. Sümeg, Szigliget és Tihany több tucat képét ihlette. 1961-ben a Csók István Galériában volt gyűjteményes kiállítása, a bemutatott művekből tizenöt a Balaton északi partját ábrázolja. A sümegi templomban festett képe a Vatikánba került.

Irodalom

• DÉVÉNYI Iván: In memoriam Vidovszky Béla. = Művészet, 1973. 3. sz.
• LÁNG Miklós: A sokoldalú festőművész. Vidovszky Béla (1883–1973). = Horizont, 1983. 3. sz.