„Bartha László” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb BARTHA László (Kolozsvár, 1908. aug. 5.-Bp., 1998. febr. 5.) festőművész. 1927-1933-as években, Benkhard Ágost tanítványak...”) |
a |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | [[Image: | + | [[Image:Bartha_Laszlo.jpg|thumb]] |
| − | BARTHA László (Kolozsvár, 1908. | + | BARTHA László (Kolozsvár, 1908. augusztus 5. - Budapest, 1998. február 5.) festőművész. |
1927-1933-as években, Benkhard Ágost tanítványaként tanult a Képzőművészeti Főiskolán. A KUT művészeti csoport tagja. 1936 és 1938 között Olaszországban, 1946-1948-ban ösztöndíjasként Franciaországban dolgozott. 1955-ben, Tihanyban telepedett le, 1968 után Kőszegen élt és dolgozott. A francia iskolázottsággal rendelkező, posztimpresszionista stílusban dolgozó magyar festők egyik legegyénibb képviselője. Balatoni tájképeit, csendéleteit, intéreurjeit és arcképeit a dekoratív, szellemes kompozíció, H. Matisse és R. Dufy művészetével rokon varázsos kolorit jellemzi. Több mint másfélszáz könyvet illusztrált és tervezett az Európa, a Szépirodalmi és a Magvető könyvkiadók számára. Illusztrációi és akvarelljei is szellemesek és finomak. Több fővárosi és vidéki színháznak, köztük a Veszprémi Petőfi Színháznak tervezett díszleteket. 1942 után önálló kiállítások sorával mutatkozott be itthon és külföldön, főként Nyugat-európai országokban. 1992-ben alapító tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Több alkotását őrzi a Nemzeti Galéria és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum. Művészeti munkásságát 1942-ben a Szinnyei Társaság nagydíjával, 1962-ben a Veszprém megyei Egry-díjjal, 1963-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 1975-től Érdemes Művész, 1984 után Kiváló Művész. 1993-ban Kossuth Díjat kapott. | 1927-1933-as években, Benkhard Ágost tanítványaként tanult a Képzőművészeti Főiskolán. A KUT művészeti csoport tagja. 1936 és 1938 között Olaszországban, 1946-1948-ban ösztöndíjasként Franciaországban dolgozott. 1955-ben, Tihanyban telepedett le, 1968 után Kőszegen élt és dolgozott. A francia iskolázottsággal rendelkező, posztimpresszionista stílusban dolgozó magyar festők egyik legegyénibb képviselője. Balatoni tájképeit, csendéleteit, intéreurjeit és arcképeit a dekoratív, szellemes kompozíció, H. Matisse és R. Dufy művészetével rokon varázsos kolorit jellemzi. Több mint másfélszáz könyvet illusztrált és tervezett az Európa, a Szépirodalmi és a Magvető könyvkiadók számára. Illusztrációi és akvarelljei is szellemesek és finomak. Több fővárosi és vidéki színháznak, köztük a Veszprémi Petőfi Színháznak tervezett díszleteket. 1942 után önálló kiállítások sorával mutatkozott be itthon és külföldön, főként Nyugat-európai országokban. 1992-ben alapító tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Több alkotását őrzi a Nemzeti Galéria és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum. Művészeti munkásságát 1942-ben a Szinnyei Társaság nagydíjával, 1962-ben a Veszprém megyei Egry-díjjal, 1963-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 1975-től Érdemes Művész, 1984 után Kiváló Művész. 1993-ban Kossuth Díjat kapott. | ||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
==Irodalom== | ==Irodalom== | ||
| − | *Művészéletrajzok. | + | *Művészéletrajzok. Budapest, 1985. |
| − | *SALAMON Nándor: | + | *SALAMON Nándor: Bartha László életmű-kiállítása. = Új Horizont, 1994. 3. sz. |
| − | *SOLYMÁR István: | + | *SOLYMÁR István: Bartha László. Budapest. 1966. |
| − | *HORVÁTH György: | + | *HORVÁTH György: Bartha László. Budapest. 1978., 1992. |
| − | *P. SZÜCS Julianna: A civilizáció emlékezete. ~ halálára. = Népszabadság, 1998. | + | *P. SZÜCS Julianna: A civilizáció emlékezete. ~ halálára. = Népszabadság, 1998. február 25. |
| − | *GOPCSA Katalin: Búcsú | + | *GOPCSA Katalin: Búcsú Bartha László festőművésztől. = Napló, 1998. február 25. |
[[Category:Életrajzok]] | [[Category:Életrajzok]] | ||
A lap jelenlegi, 2016. március 24., 14:32-kori változata
BARTHA László (Kolozsvár, 1908. augusztus 5. - Budapest, 1998. február 5.) festőművész.
1927-1933-as években, Benkhard Ágost tanítványaként tanult a Képzőművészeti Főiskolán. A KUT művészeti csoport tagja. 1936 és 1938 között Olaszországban, 1946-1948-ban ösztöndíjasként Franciaországban dolgozott. 1955-ben, Tihanyban telepedett le, 1968 után Kőszegen élt és dolgozott. A francia iskolázottsággal rendelkező, posztimpresszionista stílusban dolgozó magyar festők egyik legegyénibb képviselője. Balatoni tájképeit, csendéleteit, intéreurjeit és arcképeit a dekoratív, szellemes kompozíció, H. Matisse és R. Dufy művészetével rokon varázsos kolorit jellemzi. Több mint másfélszáz könyvet illusztrált és tervezett az Európa, a Szépirodalmi és a Magvető könyvkiadók számára. Illusztrációi és akvarelljei is szellemesek és finomak. Több fővárosi és vidéki színháznak, köztük a Veszprémi Petőfi Színháznak tervezett díszleteket. 1942 után önálló kiállítások sorával mutatkozott be itthon és külföldön, főként Nyugat-európai országokban. 1992-ben alapító tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Több alkotását őrzi a Nemzeti Galéria és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum. Művészeti munkásságát 1942-ben a Szinnyei Társaság nagydíjával, 1962-ben a Veszprém megyei Egry-díjjal, 1963-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 1975-től Érdemes Művész, 1984 után Kiváló Művész. 1993-ban Kossuth Díjat kapott.
Irodalom
- Művészéletrajzok. Budapest, 1985.
- SALAMON Nándor: Bartha László életmű-kiállítása. = Új Horizont, 1994. 3. sz.
- SOLYMÁR István: Bartha László. Budapest. 1966.
- HORVÁTH György: Bartha László. Budapest. 1978., 1992.
- P. SZÜCS Julianna: A civilizáció emlékezete. ~ halálára. = Népszabadság, 1998. február 25.
- GOPCSA Katalin: Búcsú Bartha László festőművésztől. = Napló, 1998. február 25.
