„Véghely Dezső” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
a (Élete)
a
 
(5 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
{{InfoboxSzemély
 
{{InfoboxSzemély
 
|név=Véghely Dezső
 
|név=Véghely Dezső
|kép=Véghely_Dezső.jpg
+
|kép=Veghely_wiki.jpg
 
|település=Veszprém
 
|település=Veszprém
 
|dátum=1840. november 28.
 
|dátum=1840. november 28.
|elhunyt=Abbáia
+
|elhunyt=Abbáza
 
|halálozási idő=1897. április 2.
 
|halálozási idő=1897. április 2.
 
|foglalkozása=író, történész, jogász, alispán
 
|foglalkozása=író, történész, jogász, alispán
11. sor: 11. sor:
  
 
== Élete ==
 
== Élete ==
Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. 1884-ben vásárolté a szőlőbirtokot Almdiban, ahol építkeztek is, bővítették a már 1858-ban is ott álló házat. Az 1890-ben jelentősen átépített nyaralóépületben írta az ''Emléklapok'' kötetét. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park]] látogatóit.
+
Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. 1884-ben vásárolta a szőlőbirtokot Almádiban, ahol építkeztek is, bővítették a már 1858-ban is ott álló házat. Az 1890-ben jelentősen átépített nyaralóépületben írta az ''Emléklapok'' kötetét. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Szent Erzsébet liget|Öreg-park]] látogatóit.
  
 
== Munkái ==
 
== Munkái ==
21. sor: 21. sor:
 
*HUDI József: Véghely Dezső (1840-1897). = Megyeházi Tudósítások, 1996. december
 
*HUDI József: Véghely Dezső (1840-1897). = Megyeházi Tudósítások, 1996. december
 
*MOLNÁR Jánosné: Ne fedje fátyol a múltunkat. Száz éve halt meg Véghely Dezső, Veszprém megye sokoldalú alispánja. = Napló, 1997. április 23.
 
*MOLNÁR Jánosné: Ne fedje fátyol a múltunkat. Száz éve halt meg Véghely Dezső, Veszprém megye sokoldalú alispánja. = Napló, 1997. április 23.
 +
*Véghely Dezső: Emléklapok rendezett-tanácsu Veszprém város közigazgatási életéből. Veszprémi szemle könyvek 5. Veszprém, 2012.
  
 
== Külső hivatkozás  ==
 
== Külső hivatkozás  ==

A lap jelenlegi, 2015. május 28., 11:53-kori változata

Véghely Dezső
Veghely wiki.jpg
Született: Veszprém
1840. november 28.
Elhunyt: Abbáza
1897. április 2.
Pályafutása
Foglalkozása: író, történész, jogász, alispán


(szentkirályszabadjai) (Veszprém, 1840. november 28. - Abbázia, 1897. április 2.) író, történész, jogász, alispán.

Élete

Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a balatonalmádi villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. 1884-ben vásárolta a szőlőbirtokot Almádiban, ahol építkeztek is, bővítették a már 1858-ban is ott álló házat. Az 1890-ben jelentősen átépített nyaralóépületben írta az Emléklapok kötetét. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült emlékpad (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az Öreg-park látogatóit.

Munkái

  • Emléklapok rendezett-tanácsú Veszprém város közigazgatási életéből. Veszprém, 1886.
  • Hazai okmánytár. 1-6. Köt. Győr, 1865-1880.
  • Zichi és vásonkeői Zichy-család idősb ágának okmánytára. 1-4. Köt. Pest, 1871-1878.

Irodalom

  • HUDI József: Véghely Dezső (1840-1897). = Megyeházi Tudósítások, 1996. december
  • MOLNÁR Jánosné: Ne fedje fátyol a múltunkat. Száz éve halt meg Véghely Dezső, Veszprém megye sokoldalú alispánja. = Napló, 1997. április 23.
  • Véghely Dezső: Emléklapok rendezett-tanácsu Veszprém város közigazgatási életéből. Veszprémi szemle könyvek 5. Veszprém, 2012.

Külső hivatkozás

Veszprém megyei életrajzi lexikon