„Peremartoni Nagy Sándor villája” változatai közötti eltérés
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
Bekapcsolódott Füred területrendezésébe, mérnöki irodája révén fellendítette a ház- és nyaralóépítéseket az arácsi részen. Kezdeményezésére 1928-ban megépült a korábbi földút helyén a strandfürdőig vezető út, a mai Deák Ferenc utca. Az 1930-as években a nyaraló mellett Flóra néven virágkertészetet létesített. | Bekapcsolódott Füred területrendezésébe, mérnöki irodája révén fellendítette a ház- és nyaralóépítéseket az arácsi részen. Kezdeményezésére 1928-ban megépült a korábbi földút helyén a strandfürdőig vezető út, a mai Deák Ferenc utca. Az 1930-as években a nyaraló mellett Flóra néven virágkertészetet létesített. | ||
| − | [[Image:Peremartoni_nyaralo.jpg|left| | + | [[Image:Peremartoni_nyaralo.jpg|left|300px]] |
1931-ben kiadta és szerkesztette a néhány számot megélt Balatoni Figyelő című lapot. 1935-ben röpiratában közreadta Füreddel kapcsolatos fejlesztési elképzeléseit,<ref>Peremartoni Nagy Sándor: Van-e jövője Balatonfürednek? Balatonfüred, 1935. 12.</ref> amelyek nagy visszhangra találtak, és később meg is valósultak. 1936-ban a neves füredi építésszel, Káldy Ferenccel együtt írt kiadványában<ref>Peremartoni Nagy Sándor – Káldy Ferenc: Balatonfüredfürdő fejlesztésének problémái, különös tekintettel a kikötő és a vasútállomás elhelyezésére. Balatonfüred. 1936. 18.</ref> a fürdőtelep keleti irányú terjeszkedése mellett kardoskodott. Számos cikke jelent meg a helyi lapban és a Balatoni Kurirban is. A 96 éves korában elhunyt lokálpatrióta a Lóczy utcai katolikus temetőben nyugszik. Kéziratait, fényképekkel, dokumentumokkal illusztrált albumait a Városi Helytörténeti Gyűjtemény őrzi. | 1931-ben kiadta és szerkesztette a néhány számot megélt Balatoni Figyelő című lapot. 1935-ben röpiratában közreadta Füreddel kapcsolatos fejlesztési elképzeléseit,<ref>Peremartoni Nagy Sándor: Van-e jövője Balatonfürednek? Balatonfüred, 1935. 12.</ref> amelyek nagy visszhangra találtak, és később meg is valósultak. 1936-ban a neves füredi építésszel, Káldy Ferenccel együtt írt kiadványában<ref>Peremartoni Nagy Sándor – Káldy Ferenc: Balatonfüredfürdő fejlesztésének problémái, különös tekintettel a kikötő és a vasútállomás elhelyezésére. Balatonfüred. 1936. 18.</ref> a fürdőtelep keleti irányú terjeszkedése mellett kardoskodott. Számos cikke jelent meg a helyi lapban és a Balatoni Kurirban is. A 96 éves korában elhunyt lokálpatrióta a Lóczy utcai katolikus temetőben nyugszik. Kéziratait, fényképekkel, dokumentumokkal illusztrált albumait a Városi Helytörténeti Gyűjtemény őrzi. | ||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
A nyaraló nemcsak építtetője miatt érdemli meg a helyi védettséget, hanem azért is, mert Toroczkai Wigand Ede (Thoroczkai) (1870–1945)<ref>B. A.: Thoroczkai-Wigand Ede. = Magyarság. 1924. dec. 21. </ref>, a neves építész, iparművész, író terve alapján készült. Toroczkai a magyar népi építészeti stílus felhasználója sokoldalú művész volt, tervezett házakat, bútort, kertet, több könyvet, cikket írt. A Gödöllői művésztelep (1901-1920) tagja volt, halála után méltatlanul elfelejtették. Toroczkai művészi előnevét erdélyi hatásra választotta. Kezdetben Steindl Imre vezetésével az Országház építésén dolgozott. Építészeti ismereteit iparművészeti tevékenységében is kamatoztatta. A modern iparművészeti törekvések egyik legkiválóbb képviselőjeként először bútorterveiben a szecesszió felé fordult, majd a századfordulótól hosszú marosvásárhelyi tartózkodása hatására Kós Károly nyomán az erdélyi népművészet formanyelvét használta fel. Tanára volt az Iparművészeti iskolának, számos hazai és külföldi díjat nyert. 1907-ben a marosvásárhelyi városháza bútorzatának többségét ő tervezte. Az erdélyi szecesszió egyik legjellegzetesebb épületének, a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermének székely mondakör ihlette üvegfestményeit Nagy Sándorral együtt tervezte 1913-ban. Sok budapesti és vidéki épület – köztük Vaszary János festőművész népi szecessziós stílusú villája Tatán – az ő tervei alapján készült. | A nyaraló nemcsak építtetője miatt érdemli meg a helyi védettséget, hanem azért is, mert Toroczkai Wigand Ede (Thoroczkai) (1870–1945)<ref>B. A.: Thoroczkai-Wigand Ede. = Magyarság. 1924. dec. 21. </ref>, a neves építész, iparművész, író terve alapján készült. Toroczkai a magyar népi építészeti stílus felhasználója sokoldalú művész volt, tervezett házakat, bútort, kertet, több könyvet, cikket írt. A Gödöllői művésztelep (1901-1920) tagja volt, halála után méltatlanul elfelejtették. Toroczkai művészi előnevét erdélyi hatásra választotta. Kezdetben Steindl Imre vezetésével az Országház építésén dolgozott. Építészeti ismereteit iparművészeti tevékenységében is kamatoztatta. A modern iparművészeti törekvések egyik legkiválóbb képviselőjeként először bútorterveiben a szecesszió felé fordult, majd a századfordulótól hosszú marosvásárhelyi tartózkodása hatására Kós Károly nyomán az erdélyi népművészet formanyelvét használta fel. Tanára volt az Iparművészeti iskolának, számos hazai és külföldi díjat nyert. 1907-ben a marosvásárhelyi városháza bútorzatának többségét ő tervezte. Az erdélyi szecesszió egyik legjellegzetesebb épületének, a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermének székely mondakör ihlette üvegfestményeit Nagy Sándorral együtt tervezte 1913-ban. Sok budapesti és vidéki épület – köztük Vaszary János festőművész népi szecessziós stílusú villája Tatán – az ő tervei alapján készült. | ||
| − | A Mädy-villa vendégei között nemcsak képzőművészek, de írók, költők is voltak. Móricz Zsigmond 1932-ben vendégeskedett itt, látogatásról levele is tanúskodik. | + | A Mädy-villa vendégei között nemcsak képzőművészek, de írók, költők is voltak. [[Móricz Zsigmond]]1932-ben vendégeskedett itt, látogatásról levele is tanúskodik. |
| + | |||
A második világháborúban magyar katonatiszteket szállásoltak el a házban. 1952-ben államosították, a hétszobás lakásból a családnak a korábban épített Liliom vendéglő másfél szobás lakásába kellett költöznie, az épületben rajtuk kívül még másik öt család élt. A kisajátított telken, a villa mellett később az OKISZ emeletes üdülője épült fel, amely a rendszerváltás után Tagore Hotelként működik. | A második világháborúban magyar katonatiszteket szállásoltak el a házban. 1952-ben államosították, a hétszobás lakásból a családnak a korábban épített Liliom vendéglő másfél szobás lakásába kellett költöznie, az épületben rajtuk kívül még másik öt család élt. A kisajátított telken, a villa mellett később az OKISZ emeletes üdülője épült fel, amely a rendszerváltás után Tagore Hotelként működik. | ||
A lap jelenlegi, 2014. március 27., 11:18-kori változata
BALATONFÜRED, DEÁK FERENC UTCA 56.
Az Esterházy strand előtti tér 2004-től Peremartoni Nagy Sándor erdőmérnök, faipari mérnök (Temesvár, 1883. március 11. – Balatonfüred, 1978. december 13.)[1] nevét viseli, akinek abban az évben a város posztumusz Pro Urbe Díjat adományozott. Helyileg védett egykori nyaralója a tértől néhány méterre áll, a Hotel Tagore melléképülete. A felesége nevét viselő Mädy-villa 1922 októberétől 1923 júniusáig épült[2], ekkor még egyedül állt az arácsi Balaton parton, a vasútállomástól a vízpartig vezető Csányi u. (ma Deák u.) mellett. A Deák utcából nyíló, később kialakított Munkácsy utca közvetlenül az épület előtt húzódik, kettévágva az egykori birtokot. A nyaraló oszlopos, nyitott teraszát mára beüvegezték, lépcsőjét is áthelyezték. A telek vöröskő kerítésének néhány maradványa még látható.
Peremartoni Nagy Sándor több mint 50 éven át tevékenyen részt vett Füred közéletében és a Balatoni Szövetség, a Gyógyhelyi Bizottság, a Balatoni Intéző Bizottság munkájában. Már 1920-ban kisebb földbirtokot vásárolt az arácsi Balaton parton, ide építette nyaralóját. 1924–1925-ben a saját költségén a sétány keleti végén töltést építtetett. Kezdeményezésére a létesített kis sétány végén megépült az Esterházy strand. 1925-ben a vitorlássport fellendítésére megalapította a Balatoni Yacht Club balatonfüredi osztályát, így a kevésbé tehetős középosztálybeliek is bekapcsolódhattak a vitorlássportba. 1927-ben felépült első klubházuk, majd helyén 1943-ban felavatták a klub emeletes épületét, amelyben később a vízi rendőrség működött.
Az elveszett nagybányai művésztelep pótlására 1926-ban megalakult Füreden a Balatoni Művészkolónia Egyesület, amelynek alapítója és ügyvezető elnöke lett. Rákosi Jenő volt a korelnök, Kampis János a művészeti titkár. Nyaralójában a művészek számára egy hálófülkés műtermet és két manzárdszobát terveztetett, és a nagyobb villák tulajdonosait is felkérte művészek nyári fogadására. Az 1927-ben felépült Balatoni Szövetség Üdülőházában három örökös vendégszobát biztosított a művészkolónia tagjainak. Hangversenyeket, kiállításokat is szervezett. A kolónia volt vendégművészei közül Füreden, a Peremartoni-villa közelében telepedett le végleg felsőeöri Fülöp Elemér szobrász (az ő alkotása Blaha Lujza síremléke a Kerepesi úti sírkertben) és Zombory-Moldován Béla festőművész.
Bekapcsolódott Füred területrendezésébe, mérnöki irodája révén fellendítette a ház- és nyaralóépítéseket az arácsi részen. Kezdeményezésére 1928-ban megépült a korábbi földút helyén a strandfürdőig vezető út, a mai Deák Ferenc utca. Az 1930-as években a nyaraló mellett Flóra néven virágkertészetet létesített.
1931-ben kiadta és szerkesztette a néhány számot megélt Balatoni Figyelő című lapot. 1935-ben röpiratában közreadta Füreddel kapcsolatos fejlesztési elképzeléseit,[3] amelyek nagy visszhangra találtak, és később meg is valósultak. 1936-ban a neves füredi építésszel, Káldy Ferenccel együtt írt kiadványában[4] a fürdőtelep keleti irányú terjeszkedése mellett kardoskodott. Számos cikke jelent meg a helyi lapban és a Balatoni Kurirban is. A 96 éves korában elhunyt lokálpatrióta a Lóczy utcai katolikus temetőben nyugszik. Kéziratait, fényképekkel, dokumentumokkal illusztrált albumait a Városi Helytörténeti Gyűjtemény őrzi.
A nyaraló nemcsak építtetője miatt érdemli meg a helyi védettséget, hanem azért is, mert Toroczkai Wigand Ede (Thoroczkai) (1870–1945)[5], a neves építész, iparművész, író terve alapján készült. Toroczkai a magyar népi építészeti stílus felhasználója sokoldalú művész volt, tervezett házakat, bútort, kertet, több könyvet, cikket írt. A Gödöllői művésztelep (1901-1920) tagja volt, halála után méltatlanul elfelejtették. Toroczkai művészi előnevét erdélyi hatásra választotta. Kezdetben Steindl Imre vezetésével az Országház építésén dolgozott. Építészeti ismereteit iparművészeti tevékenységében is kamatoztatta. A modern iparművészeti törekvések egyik legkiválóbb képviselőjeként először bútorterveiben a szecesszió felé fordult, majd a századfordulótól hosszú marosvásárhelyi tartózkodása hatására Kós Károly nyomán az erdélyi népművészet formanyelvét használta fel. Tanára volt az Iparművészeti iskolának, számos hazai és külföldi díjat nyert. 1907-ben a marosvásárhelyi városháza bútorzatának többségét ő tervezte. Az erdélyi szecesszió egyik legjellegzetesebb épületének, a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermének székely mondakör ihlette üvegfestményeit Nagy Sándorral együtt tervezte 1913-ban. Sok budapesti és vidéki épület – köztük Vaszary János festőművész népi szecessziós stílusú villája Tatán – az ő tervei alapján készült.
A Mädy-villa vendégei között nemcsak képzőművészek, de írók, költők is voltak. Móricz Zsigmond1932-ben vendégeskedett itt, látogatásról levele is tanúskodik.
A második világháborúban magyar katonatiszteket szállásoltak el a házban. 1952-ben államosították, a hétszobás lakásból a családnak a korábban épített Liliom vendéglő másfél szobás lakásába kellett költöznie, az épületben rajtuk kívül még másik öt család élt. A kisajátított telken, a villa mellett később az OKISZ emeletes üdülője épült fel, amely a rendszerváltás után Tagore Hotelként működik.
Jegyzetek
- ↑ Németh Ákosné: Peremartoni Nagy Sándor emlékezete. = Balatonfüredi Napló. 1999. jan. 21. 1. sz. 7. – Dibusz László: Balatonfüred mecénása Peremartoni Nagy Sándor 1883–1978. = Füredi História. 4. sz. 2003. 17-25.
- ↑ Peremartoni Nagy Sándor vendégkönyvét fia, P. Nagy Sándor bocsátotta rendelkezésemre. Köszönet érte.
- ↑ Peremartoni Nagy Sándor: Van-e jövője Balatonfürednek? Balatonfüred, 1935. 12.
- ↑ Peremartoni Nagy Sándor – Káldy Ferenc: Balatonfüredfürdő fejlesztésének problémái, különös tekintettel a kikötő és a vasútállomás elhelyezésére. Balatonfüred. 1936. 18.
- ↑ B. A.: Thoroczkai-Wigand Ede. = Magyarság. 1924. dec. 21.
Forrás
Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.
