„Zákonyi Ferenc emléktábla” változatai közötti eltérés
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| + | |||
| + | |||
''Helye:'' Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér) | ''Helye:'' Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér) | ||
| 12. sor: | 14. sor: | ||
Zákonyi Ferenc dr., idegenforgalmi szakíró, helytörténeti kutató (Romonya, 1909. augusztus 28. – Balatonfüred, 1991. május 29.). Siófokon nevelkedett, ott ismerte meg a Balaton vidékének életét, vált a táj múltjának és művelődéstörténetének szenvedélyes kutatójává. Pécsett érettségizett, majd a siófoki községházára került jegyzőgyakornoknak. 1936-ban jogból, egy év múlva államtudományi ismeretekből doktorált a pécsi egyetemen. Odaadó munkájával segítette Siófok társadalmi és kulturális életét. 1937-1950 között segédjegyző, majd főjegyző, többek között Berhidán és Siófokon. Részvételével - 1946-ban - megalakult az Irodalmi és Művészeti Bizottság, aminek legjelentősebb vállalkozása a Siófoki Füzetek megjelentetése volt. Molnár István táncművésszel Balatoni Népfőiskola néven néprajzi irányú szabadiskolát szervezett, amely 1946-49-ig működött. 1947-ben Siófokon az ország első idegenforgalmi hivatalát hozta létre. 1951-ben kényszerűségből Balatonfüredre költözött. Ettől kezdve nyugdíjaztatásáig - 1970. január 31-ig - vezetője volt a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalnak. Több tucat útikalauzt írt és szerkesztett. Várak, műemlékek helyreállítását, emléktáblák és szobrok elhelyezését kezdeményezte, szervezte és irányította Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton településein. Nevéhez fűződik az Anna-bálok emlékének felelevenítése és újbóli megrendezése. Legjelentősebb munkája a Balatonfüred című monográfia (1988). 1986-ban Balatonfüred, 1991-ben Siófok díszpolgára lett. Nevét a városban utca viseli. | Zákonyi Ferenc dr., idegenforgalmi szakíró, helytörténeti kutató (Romonya, 1909. augusztus 28. – Balatonfüred, 1991. május 29.). Siófokon nevelkedett, ott ismerte meg a Balaton vidékének életét, vált a táj múltjának és művelődéstörténetének szenvedélyes kutatójává. Pécsett érettségizett, majd a siófoki községházára került jegyzőgyakornoknak. 1936-ban jogból, egy év múlva államtudományi ismeretekből doktorált a pécsi egyetemen. Odaadó munkájával segítette Siófok társadalmi és kulturális életét. 1937-1950 között segédjegyző, majd főjegyző, többek között Berhidán és Siófokon. Részvételével - 1946-ban - megalakult az Irodalmi és Művészeti Bizottság, aminek legjelentősebb vállalkozása a Siófoki Füzetek megjelentetése volt. Molnár István táncművésszel Balatoni Népfőiskola néven néprajzi irányú szabadiskolát szervezett, amely 1946-49-ig működött. 1947-ben Siófokon az ország első idegenforgalmi hivatalát hozta létre. 1951-ben kényszerűségből Balatonfüredre költözött. Ettől kezdve nyugdíjaztatásáig - 1970. január 31-ig - vezetője volt a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalnak. Több tucat útikalauzt írt és szerkesztett. Várak, műemlékek helyreállítását, emléktáblák és szobrok elhelyezését kezdeményezte, szervezte és irányította Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton településein. Nevéhez fűződik az Anna-bálok emlékének felelevenítése és újbóli megrendezése. Legjelentősebb munkája a Balatonfüred című monográfia (1988). 1986-ban Balatonfüred, 1991-ben Siófok díszpolgára lett. Nevét a városban utca viseli. | ||
| + | |||
| + | [[Category:Köztéri_szobrok,_emléktáblák]][[Category:Balatonfüred]] | ||
A lap 2014. január 25., 15:47-kori változata
Helye: Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér)
Felirata: Dr. Zákonyi Ferenc 1909-1991 A Balaton világának föltárására, jó hírének terjesztésére szentelte egész munkás életét. Balatonfüred Város Önkormányzata 1992.
Felavatva: 1992. május 29.
Avató: Matyikó Sebestyén József, a siófoki Kálmán Imre Múzeum igazgatója
A plakettet készítette: Borbás Tibor szobrászművész
Anyaga: fehér márvány, bronz plakett
Zákonyi Ferenc dr., idegenforgalmi szakíró, helytörténeti kutató (Romonya, 1909. augusztus 28. – Balatonfüred, 1991. május 29.). Siófokon nevelkedett, ott ismerte meg a Balaton vidékének életét, vált a táj múltjának és művelődéstörténetének szenvedélyes kutatójává. Pécsett érettségizett, majd a siófoki községházára került jegyzőgyakornoknak. 1936-ban jogból, egy év múlva államtudományi ismeretekből doktorált a pécsi egyetemen. Odaadó munkájával segítette Siófok társadalmi és kulturális életét. 1937-1950 között segédjegyző, majd főjegyző, többek között Berhidán és Siófokon. Részvételével - 1946-ban - megalakult az Irodalmi és Művészeti Bizottság, aminek legjelentősebb vállalkozása a Siófoki Füzetek megjelentetése volt. Molnár István táncművésszel Balatoni Népfőiskola néven néprajzi irányú szabadiskolát szervezett, amely 1946-49-ig működött. 1947-ben Siófokon az ország első idegenforgalmi hivatalát hozta létre. 1951-ben kényszerűségből Balatonfüredre költözött. Ettől kezdve nyugdíjaztatásáig - 1970. január 31-ig - vezetője volt a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalnak. Több tucat útikalauzt írt és szerkesztett. Várak, műemlékek helyreállítását, emléktáblák és szobrok elhelyezését kezdeményezte, szervezte és irányította Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton településein. Nevéhez fűződik az Anna-bálok emlékének felelevenítése és újbóli megrendezése. Legjelentősebb munkája a Balatonfüred című monográfia (1988). 1986-ban Balatonfüred, 1991-ben Siófok díszpolgára lett. Nevét a városban utca viseli.
