„Az almádi kálváriáról” változatai közötti eltérés
a |
a (→Forrás) |
||
| 16. sor: | 16. sor: | ||
==Forrás== | ==Forrás== | ||
| − | [http://baujsag.almadiert.hu/ Új Almádi Újság] 2006. (18. évf.) 3. sz. 2. p. | + | [[Új Almádi Újság]]<ref>[http://baujsag.almadiert.hu/index.php/homepage-uau Új Almádi Újság honlapja]</ref> [http://pkkk.hunteka.ikron.hu:8080/monguz/media/UAU/2006/UAU_2006_03.pdf 2006. (18. évf.) 3. sz. 2. p.] |
| + | |||
| + | ==Külső hivatkozás== | ||
| + | <references/> | ||
[[Category:Schildmayer_Ferenc_művei]] | [[Category:Schildmayer_Ferenc_művei]] | ||
[[Category:Balatonalmádi]] | [[Category:Balatonalmádi]] | ||
A lap 2014. január 8., 19:16-kori változata
A mai Ferenczy Károly utca helyén állt az egykori kálvária. Almádi kálváriaként említik az irodalmi adatok, holott az Alsóörs közigazgatási területén volt. Az egyik legautentikusabb irodalmi forrás a dr. Dornyai Béla és dr. Vigyázó János „Balaton és környéke” című, 1934-ben kiadott útikalauz. Ebben a 31. sz.. Balatonalmádi-Káptalantelep-Alsóörs kiránduló út leírásában említi a híres almádi csárdát és így ír a kálváriáról:
„Közelében van igen szép helyen az Óvári kálvária. Ezt csinosan parkozott kertjével együtt a budapesti angolkisasszonyok üdülőtelepének (szépen fekvő emeletes ház) engedte át dr. Óvári Ferenc(szép kilátással a fürdőtelepre).
Az említett útikalauzban látható egy „Fayl 932” datálású, szabadkézi rajz, mint korabeli ábrázolás. Az 1893-ban állított kereszt, a jóval későbben létesített kálvária része lett.
Egy 1905 körül kiadott képes levelezőlapon szereplő felírás: „Régi csárda – Sétány az Óvári kereszthez” látható. Előzőekből megállapítható, hogy dr. Óvári Ferencnek volt köze, mind a kereszthez, mind a későbben kialakított kálváriához. Kétségtelenül Alsóörs község területén volt a kálvária mégis mint Almádi kálvária néven vált közismerté. Ennek magyarázata talán abban rejlik, hogy dr. Óvári almádi kötődése oly nagymértékű volt, hogy minden ami a nevével összefüggött egyúttal Almádihoz is kötődött.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2006. (18. évf.) 3. sz. 2. p.
