A lap 2013. december 6., 10:39-kori változata

Molnár Aladár 125 évvel ezelőtt, 42 évesen, hosszú szenvedés után, szeretett szülőföldjétől távol, a tüdőbetegek Mekkájának nevezett stájerországi gyógyfürdőhelyen, Bad Gleichenbergben hunyt el.

Az országos lapok is tisztelettel emlékeztek a művelődéspolitikusra, az országgyűlési képviselőre, Eötvös József tanügyi reformjának kimunkálójára, tanítóképzésünk és nőnevelésünk megalapozójára, a Balaton-füredi Szeretetház létrehozójára. Méltatták rövid, de rendkívül tevékeny életét, nagy reményekre jogosító személyiségét.

Mikszáth Kálmán így írt róla a Pesti Hírlapban: „Oly férfiú halálhírét vesszük Gleichen-bergből, kit nem hordozott tenyerén az országos népszerűség nagy mértékben, mert élete, munkás tevékenysége nem volt számítva színpadi külső hatásokra, de akiben tízszer többet vesztettünk, mint a napok hőseinek némelyikével vesztenénk. […] Az áldásos munka embere volt az elhunyt, azon kevesek egyike, kik ledér közéletünkben a súlyt, a komolyságot képviselik. […] Férfikorának delén sem volt még, s mégis egy gazdag múlt van mögötte. […] mindig a józan haladási eszmék vezették, higgadtság, mérséklet voltak jellemző tulajdonai. S erős hazafiság idomítá át tanulmányait.” Az 1882-es Dunántúli képes naptár szerint: „Ész, jellem és szív volt – Molnár Aladár! Alig van ember, kiben e három oly nemesen összpontosulva volt, mint éppen ő benne. Eszét mély tudományossággal írt művei; jellemét társadalmi és főleg parlamenti fényes szereplése; - és szívét - megannyi nemes tette mellett a "szeretetház” hirdeti.”

Augusztus 23-án, nagy részvét mellett temették szülei mellé a balatonfüredi református temetőben. Füreden pihent meg, ahol „…életében üdülést keresett s új erőt gyűjtött a mívelődés érdekében folytatott buzgó és sikeres munkálkodásához, és a hol nemes emberszeretete, hazafias buzgalma egyik legszebb műve: a „szeretetház” hirdeti büszkén nevét.” Emlékének megörökítésére a Balatonfelvidéki néptanító-egylet azonnal országos gyűjtést indított. Sírjára emlékkövet szándékoztak állítani, s azt is tervezték, hogy emléktáblát helyeznek el veszprémi szülőházán. (A tábláról nincs tudomásunk!)

A hat év múlva, 1887 májusára összegyűlt 1500 forintból 900 forintot a síremlékre fordítottak, a fennmaradó összeget a Molnár Aladár nevét viselő alapítványra helyezték el, azért, hogy egy néptanító árvájának szeretetházi költségeit fedezzék.

November 8-án nagyszabású megemlékezés keretében felavatták a weidenaui sötét gránit síremléket, amelyet Havranek neves székesfehérvári kőfaragó készített. Felirata: Molnár Aladár született 1839. meghalt 1881. A népnevelés bajnokának s az első magyar szeretetház megteremtőjének emlékére emelte: Magyarország néptanítói s tanügybarátai adakozásából a „Balatonfelvidéki néptanító-egylet.” Ugyanitt nyugszik atyja Molnár Dénes született 1800. meghalt 1871. (Az első szeretetház valójában a Debrecen melletti Zeleméren nyílt 1845-ben, de a szabadságharc alatt megszűnt.)

Jelenleg nem ismeretes, hogy mikor helyezték el azt az emléktáblát, amely az egykori szeretetház, ma a Széchényi Ferenc Kertészeti Szakképző Iskola főépületének folyosóján látható. (Hősök tere 1.) Szövege: Emlékül Molnár Aladárnak ki az első magyar szeretetházat a nagy közönség adakozásából és a magyar kir. kormány segélyével családi házában 1870 november 21-én megalkotta s 1871 január 3-án ezen épületbe áthelyezte.”

Füreden 1945 előtt a mai Arany János utca az ő nevét viselte, napjainkban pedig egy kis utca emlékeztet rá Arácson.

Molnár Aladár füredi tevékenysége elsősorban tehát a 60 évig itt működő Balaton-füredi Szeretetház létrehozásával és működésével kapcsolatos. Az emléktábla felirata is kiemeli, hogy az intézmény a család házában nyílt meg. A Balaton-Füredi Szeretetház értesítvényéből tudjuk, hogy „…Molnár Aladár B.-Füreden lakó édes atyját, Molnár Dienest kérte fel, hogy nem volna-e szíves az intézetnek helyiséget adni, a míg az valahol az országban állandóul elhelyezhető lesz. Molnár Dienes azonnal felajánlá lakásánál lévő egy külön épületét s megigéré, (amint ezután teljesíté is) hogy az intézet személyzetét élelmezni is fogja, míg az saját jövedelméből gondoskodhatik magáról.”

A Lóczy Lajos Gimnázium diákotthonának ma helyet adó (Bartók u. 4.), azóta többször átépített Zollnerház, akkor Molnár Dénes birtokában volt. Valószínű tehát, hogy az intézmény a kollégiumtól nyugatra álló kis melléképületben nyílt meg. Rövid ideig ugyan, de itt lehetett az elsőként felvett nyolc – köztük két füredi – gyermek otthona addig, amígaz állami támogatásból és közadakozásból megvásárolt nagy épületbe, Széchényi Ferenc egykori, Arácson álló kastélyába nem költözhettek át. Molnár Dénes 1871-ben meghalt, így a füredi kis ház Jalsovics Aladár könyvében, 1878-ban már mint Molnár Aladár bérelhető nyaralója szerepel, „…három szoba és egy konyhával. Egészen szőlők között fekszik, 8 percznyi távolságra a fürdőhelytől, a falufüredi országút mellett.” A közölt rajzon felismerhető ez a ma már némileg átalakított, két lakást magába foglaló épület.

Az apa, Molnár Dénes (1800–1871) a pápai református főiskola növendéke volt, 1837-től Veszprém megye főszolgabírója, de erről néhány év múlva lemondott, s tótvázsonyi birtokára vonult vissza. 1848 áprilisától a szentgáli nemzetőrség parancsnoka, majd a nagyvázsonyi választókerület országgyűlési képviselője lett. Debrecenbe is követte a törvényhozást, ezért a bukás után halálra ítélték, vagyonát elkobozták. 1850-ben amnesztiával szabadult. 1861-ben füredi lakosként Zala megyei esküdtté választották. „Vagyonos ember volt ugyan, nagy megyei hivatalokat viselt, de a nagy nemzeti szerencsétlenség, a forradalom, az üldöztetés, a bujdosás elvitte a vagyont, csak a füredi szőlő maradt meg.” – írja Eötvös Károly. Az író sokszor látogatta meg itt távoli rokonát, pápai diáktársát, barátját, képviselőtársát, Molnár Aladárt. 1855-ben, mint Vörösmarty egykori követtársa, ő vitte el a két fiatalt a Balaton partra a nagy költővel való találkozásra. Fiát inkább magánúton taníttatta, hogy ne német szellemben nevelődjön, s azért küldte papi pályára, hogy a politikától független maradhasson.

Molnár Aladár 1860-ban a pápai főiskolán végzett bölcseleti és teológiai szakon. Tehetségét bizonyítja, hogy az akkor alig 21 éves ifjút hamarosan visszahívják tanítani. 1862-ben már a pesti református teológiai akadémián Peti József bölcsészettanár (Váli Marinak, Jókai unokahúgának férje) helyettese. Váli Mari visszaemlékezéséből tudjuk, hogy férje halála után milyen nagy segítséget nyújtott „… a jó Molnár Aladár, ki szegény Peti Jóskát már akkor helyettesítette tanszékén, mikor Füredre utaztunk, s ott később utódává is lett. Ez a derék ifjú úgy a lakást, valamint pápai otthonunkban el nem férő bútorokat átvette, s betegeskedő édesanyjával azonnal be is költözött a július 7-ike óta üresen álló helyiségekbe.”

Rendkívül sokat dolgozott, a tanítás mellett írt, több műve, számos cikke jelent meg, társadalmi tisztségeket viselt, külföldi tanulmányutakat tett; egészsége romlása miatt azonban kénytelen volt tanári működését megszakítani. Neve ekkor már az irodalomban ismert volt. Megjelent bölcsészeti művei alapján 1867-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Eötvös József közoktatásügyi minisztériumába hívta, ahol 1869-től osztálytanácsosként dolgozott. Tevékenyen részt vett a tanítóképzők létesítésében, s általában mindazokban a reformokban, melyek Eötvöstől származtak. 1870-ben kezdeményezte a füredi szeretetház létrehozását, majd svájci mintára megszervezte annak munkáját. Az intézményben árva és szegény sorsú fiúkat neveltek és képeztek mezőgazdasági ismeretekre. Ekkoriban írt tanulmányaiban foglalkozott a néptanítók nyugdíjazásával, a tanfelügyelet és a nőképzés kérdéseivel is. Kiterjedt írói munkásságot folytatott a teológia, a bölcsészet és a pedagógia területén.

1872-ben a minisztériumtól megválva a nagyvázsonyi kerület képviselője lett, s három országgyűlésen át az egyik legtiszteltebb tagja, főleg a tanügy, a közoktatás területén. Kiváló szónok volt, kellemes érces hanggal, felszólalásait folyékony előadás, logikus gondolatmenet jellemezte. Jegyzője is volt a parlamentnek.

Legfontosabb műve, az Akadémia megbízásából írt A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. Betegsége és halála miatt azonban ennek csak az első kötete készülhetett el.

Mikszáth szerint: „Molnár Aladár a Széchényiek, a Wesselényiek anyagából volt gyúrva; azon minta után kicsiben. Nem hiúság vezette, hogy emelkedjék nagy szerepléssel, hanem az ösztön, hogy emeljen, hogy tegyen, hogy mindazt, amit az ő esze kigondol és a lelke megszeret, megszeresse más is s érvényesítse másoknál is.”

Amikor Écsy László fürdőigazgató, a szeretetház igazgatótanácsának elnöke síremlékét a tanítóegylettől átvette, beszédében azt kérte: „…ápolják a nemzeti kegyelet szent érzelmeit ezután is akként, hogy oltsák növendékeik szívébe nemzetünk nagyjai és jelesei iránt a tisztelet és hála érzetét.”

Irodalom

• A Balaton-Füredi Szeretetház értesítvénye 1870/1 évről. Buda, 1871. Eötvös Károly: Balatoni utazás. I. köt. Bp., 1982. Magvető /Magyar Hírmondó/
• Eötvös Károly: Molnár Aladár. = Magyar alakok. Bp. 1904. Révai.
• F: Molnár Aladár. = Dunántúli Képes Naptár az 1882. évre. Pápa. 1882.
• Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei. Bp., 1878.
• Mikszáth Kálmán: Molnár Aladár. = Pesti Napló. 1881.
• Molnár Aladár emlékezete.= Veszprém. 1887. 46. sz. (nov. 13.)
• Molnár Aladár síremlék. = Balaton-Füred. 1887. 3. sz. (máj. 15.)
• Tanárky Gedeon: Emlékbeszéd Molnár Aladár lev. tag felett. Bp., 1884. Magyar Tudományos Akadémia.
• Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról. Bp., 1955. Szépirod. Kiadó

Forrás

Füredi História 2006. (VI. évfolyam) 2. szám