Bittera Gyula

BITTERA Gyula (Beszterce, 1893. febr. 9.-Bp., 1970. okt. 21.) gyógynövénykutató.

Élete

1912-ben, Pozsonyban érettségizett, előbb tanári, 1919-ben bölcsészdoktori címet szerzett a budapesti tudományegyetemen. Egy évig az egyetemen tanársegéd, 1919-ben megalapította Kaposváron az első magyar illóolaj- és vegyészeti gyárat. Még az évben Budapesten önálló illóolajgyárat hozott létre, amelynek 1919 és 1924 között vezérigazgatója volt. 1926-ban a Tihanyi Apátságtól bérbe vett területen, a francia levendula meghonosításával kialakította a világhírű levendulást. A harmincas évek elején felismerte a paprikamalmokban keletkező őrlési hulladék gyógyszerészeti jelentőségét. A háború után budapesti gyárát államosították, fővárosi kutatóintézetek tudományos kutatójaként dolgozott, főként nyomelemek és műtrágyák hatásait vizsgálta. Elsőként dolgozta ki Magyarországon az illóolajos növények iparszerű feldolgozását, megteremtette az illóolaj-ipar alapjait. Tanulmányai szakmai folyóiratokban jelentek meg.

Irodalom

• JÁKY Miklós: ~ emlékezete. = Magyar Mezőgazdaság, 1970.
• A magyar vegyészet arcképcsarnoka 3. Köt. Várpalota, 1992. (A Magyar Vegyészeti Múzeum kiadványa 23.)